KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az igazat megvallva némi csalódottsággal látom, hogy azok, akik kezdeményezték ezt a vitanapot, ennek a nagyon időszerű kérdésnek a tárgyalását, egyelőre legalábbis nem jelentek meg az ülésteremben. Úgy látszik, csak addig volt fontos, ameddig ebből némi kommunikációs előnyt le lehetett vonni. No, de nem baj, én azt gondolom, a kormány számára akkor is jó alkalom, hogy beszámoljunk mindarról, amit eddig tettünk.

Szeretném annak hangsúlyozásával kezdeni, hogy május 1-jén Magyarország teljes jogú tagja lett a fejlett demokratikus országok családjának, az európai integrációnak. Vannak, akik visszatérésről beszélnek; én úgy gondolom, többről van szó, mert igazából mi soha nem voltunk intézményesen ennek a szervezetnek a tagja, és igazából évszázadok óta nem tartoztunk Európa fejlett és demokratikus részéhez.

A csatlakozással azonban valóban egy több évtizedes álom teljesült, jelentősége történelmi léptékű. Joggal tekinthetjük történelmi sorsfordulónak, hiszen példátlan lehetőségek nyíltak meg a csatlakozással hazánk számára. Az első dolog, amit érdemes hangsúlyozni, hogy a brüsszeli döntések eddigi elviselőiből ezen döntések egyik alakítójává váltunk. Ennek a nagyon erős, 25 országból álló közösségnek a tagjaként jelentősen megnőtt nemzeti érdekeink érvényesítésének a lehetősége úgy a világgazdaságban, mint a világpolitikában. Megjegyzem: az Európai Unió döntéshozatali rendszere egyébként is preferálja a kis és közepes országokat, tehát ilyen értelemben is súlyunknál nagyobb mértékben veszünk részt ezentúl a világgazdasági és világpolitikai folyamatok befolyásolásában.

Mivel Magyarország fejlettsége elmarad az Unió átlagos szintjétől, ezért nettó kedvezményezett országként csatlakozunk, és így az Unió közös alapjaiból járó eurómilliárdok előmozdítják majd gazdasági növekedésünk gyorsítását, az infrastruktúra építését, korszerűsítését, a munkahelyteremtést, a foglalkoztatási szint növelését, a vidékfejlesztést, előmozdítják majd az életszínvonal emelését, az életkörülmények javítását. Összességében azt mondhatjuk: elősegítik Magyarország felzárkózását a fejlett országok sorába, és Magyarországon belül a kevésbé fejlett régiók felzárkózását az ország átlagos fejlesztési szintjéhez, tehát azok gyorsabb fejlődését. És ne feledjük, mert tízmillió embert érint: minden magyar állampolgár a csatlakozás napjától az Európai Uniónak is állampolgára, ugyanazokkal a jogokkal, lehetőségekkel, tehát nem leszünk többé másodosztályú, lesajnált európaiak.

És végül, utoljára, de semmiképpen nem utolsósorban szeretném megemlíteni, hogy a térség más országaival együtt történő csatlakozás, maga a Közép-Európát átfogó bővítés megszünteti a nemzetünk különböző részeit, a Magyarországon élők és a szomszédos országban élő magyarokat immáron több mint nyolc évtizede elválasztó határokat.

Szeretném emlékeztetni a tisztelt Házat és a közvéleményt, a televízió nézőit, a rádió hallgatóit, hogy ellentétben az előző kormánnyal, amely 1999 tavaszán úgy viselkedett, mint ha Magyarország NATO-csatlakozása kizárólag az ő érdeme lenne, mi azt mondjuk: az európai uniós tagsághoz vezető utat együtt tettük meg, az eredményben benne van a magyar nép teljesítménye, benne van a magyar nép áldozatvállalása, benne van valamennyi, a rendszerváltás óta szabadon megválasztott parlament és kormány áldozatos munkája, egymásra épülő tevékenysége. Lenne tehát okunk közösen örülni, de azt kell mondjam némi szomorúsággal, némi csodálkozással, hogy az ellenzéki oldalon inkább a fanyalgás dominál, sőt az emberek egyfajta riogatása is jellemző. Vannak, akik szinte természeti csapásként állítják be Magyarország európai uniós csatlakozását, és azt mondják, hogy ezért a Medgyessy-kormány a felelős, amely úgymond, rosszul tárgyalt, amely rossz feltételekkel zárta le a tárgyalásokat, amely rosszul készítette fel az országot, és ennek következtében az ő véleményük szerint Magyarország rosszul csatlakozott. Pedig csupán annyi történt, tisztelt Ház, hogy a csatlakozási okmányt nem az előző kormány miniszterelnöke és külügyminisztere, hanem a jelenleg hivatalban lévő kormány miniszterelnöke és külügyminisztere írta alá. Meg kell tanulni ezzel együtt élni!

Én azt gondolom egyébként is, hogy évtizedek múlva senki nem fog már arra emlékezni, ki írta alá ezeket az okmányokat, ki fejezte be a tárgyalásokat. Mindenki azt fogja érzékelni, hogy Magyarország nagyon jól választott, amikor elindult ezen az úton, a magyar választók nagyon jól döntöttek, amikor a csatlakozás mellett foglaltak állást a népszavazáson, és ennek előnyeit fogjuk érezni majd, fogják érezni az utódaink itt, Magyarországon.

(9.10)

Nézzük a tényeket bevezetésképpen, a vitaindító szándékával, hiszen politikustársaim részletesen szólnak majd az egyes területekről. Meggyőződésem, és a tények azt bizonyítják, tisztelt Ház, hogy a Medgyessy-kormány igenis eredményesen tárgyalt, hiszen minden nyitott kérdésben javítani tudott az ország pozícióin, és ezt a tények, az adatok bizonyítják. Néhány példa csupán, mert nem akarom igénybe venni túlságosan hosszan a rendelkezésünkre álló időkeretet.

A termőföld külföldi tulajdonba kerülésére az előző kormány egy hétéves átmeneti időszakot tudott elérni, ezt a Medgyessy-kormány három évvel meg tudta toldani. A versenyfejezetet, amelyet az előző kormány nem tudott lezárni, lezártuk - és hogy ez mit jelent, hadd mondjam el, talán nem is a Házban lévő képviselők kedvéért, hiszen ők ezt pontosan tudják, de a közvéleménynek jó tudni -, ez azt jelentette, hogy sikerült átalakítani a korábbi nem európai uniós konform adókedvezményeket, de oly módon, hogy a multinacionális vállalatok nem vonultak ki Magyarországról. Ez, írd és mondd, 250 ezer, negyedmillió munkahelyet mentett meg, beleszámítva a közvetlenül foglalkoztatottakat és beleszámítva a bedolgozókat, a beszállítókat. Óriási jelentősége volt így a versenyfejezet ilyen lezárásának.

Azt szeretném még hangsúlyozni, hogy a mezőgazdaságban is az adottságainknak megfelelő tisztességes eredményeket sikerült elérni a tárgyalásokon. Jelentősen javultak a gabona, a cukorrépa, az olajos magvak termelőinek versenypozíciói, a zöldség- és gyümölcstermelők versenypozíciói, amelyek elég jelentős támogatáshoz jutnak. Nem lényegtelen eredmény az sem, bár első hallásra tudom, meglepőnek tűnik, hogy ezt eredménynek soroljuk, hogy számunkra a tárgyalásokon elért - valamennyi csatlakozó ország számára elért - 20 százaléknyi közvetlen kifizetést sikerült 30 százalékkal még megtoldani a nemzeti költségvetés forrásaiból. Azért mondom, hogy eredmény, mert először az Európai Unió erről hallani sem akart, a magyar gazdák versenypozíciója szempontjából viszont teljesen mindegy, hogy uniós forrásból vagy nemzeti költségvetésből kapják meg ezt a plusz 30 százalékot. Az ő versenypozícióikat ez mindenesetre javítja, tehát igenis fontos eredménynek tekinthetjük.

Azt kell mondanom, hogy a kvóták, amiket elértünk, azok minden tekintetben meghaladják a tényleges termelési és fogyasztási adatokat. Szeretném itt elmondani azt is, hogy aki olyan összehasonlításokat tesz, hogy ez vagy az a csatlakozó ország, ezen vagy azon a területen több támogatást tudott kiharcolni, akkor hadd mondjam el, hogy például a búzakvóta lényegesen magasabb, mint a lengyel, de nem azért, mert Magyarország jobban tárgyalt (Közbeszólások.), hanem azért magasabbak az egyes kvótáink, mint mondjuk, a lengyelé, mert a termelési adataink jobbak. És az, hogy Magyarországhoz képest sok tekintetben más országok többlettámogatást kapnak, az pedig azzal függ össze, hogy ott gyengébb a pozíciójuk, gyengébb a helyzetük. Annak idején Svédország nem azért lett nettó befizető és Portugália nettó kedvezményezett, mert a svéd diplomácia ügyetlenül, a portugál meg nagyon ügyesen tárgyalt, hanem azért, mert a két ország adatai ezt teszik méltányossá, és az Európai Unió így működik, hogy a felzárkózást segíti.

Összességében, tisztelt Ház, ami a lényeg, hogy a tárgyalásokon elért eredmények hatására a nettó pénzügyi pozícióink már a 2006 végéig terjedő időszakban is jelentős mértékű aktívumot fognak mutatni, 1,4 milliárd euró az a pluszösszeg, amennyivel Magyarország többet kap, mint amennyit befizet. A 2007-ben kezdődő új pénzügyi időszakban ez az összeg lényegesen emelkedni fog, minimum évi 3 milliárd euró, de egyes becslések szerint ennél is többről van szó.

A pozitívumok között szeretném megemlíteni azt, hogy a schengeni rendszer kiépítésére szinte a tárgyalások utolsó órájában sikerült közel 150 millió eurós plusztámogatást kapni. Végül egy könnyen belátható dolog: az előző kormány, ki tudja, miért, de beletörődött abba, hogy Magyarországnak az Európai Parlamentben csak 21 képviselői helye lesz, míg a velünk azonos lakosságú, lélekszámú országoknak, Portugáliának, Görögországnak és más országoknak 24. A tárgyalások utolsó szakaszában ezt is sikerült korrigálni, tehát Magyarországnak ugyanannyi képviselői helye van, mint amennyi képviselői helye van más, velünk azonos lélekszámú országoknak. No, ennyit a tárgyalásokról.

Végül a felkészülésről: Magyarország az Európai Unió megállapítása szerint felkészülten csatlakozott az Európai Unióhoz. Azt hiszem, hogy az Európai Unió, a Bizottság és a Tanács állásfoglalását ilyen értelemben nyugodtan tekinthetjük objektívnek, hiszen őket nem befolyásolja az, hogy ki írta alá a csatlakozási megállapodást, őket nem befolyásolják választási megfontolások, ők kizárólag az adatokon, a tényeken alapuló értékelést tettek közzé. Ha ők azt mondják, hogy felkészülten csatlakoztunk, akkor ezt célszerű elfogadni.

Felkészülten csatlakoztunk, noha néhány területen elég komoly lemaradással indultunk. S ha valaki ebben kételkedik, azt ajánlom, vegye elő az országjelentéseket visszamenőleg, és nézze meg, hogy mit mondott az országjelentés Magyarország felkészültségéről 1999 őszén, 2000 őszén, 2001 őszén, és akkor látni fogja, hogy milyen problémák jelentek meg újból és újból az országjelentésekben, mintegy jelezvén, hogy a magyar kormány nem sokat törődött az Unió bírálatával, az Unió megjegyzéseivel. Örült annak, aminek egyébként joggal örült, az előrelépésnek, az eredményeknek, de ügyet sem vetett a lemaradásokra, és ezzel a hátránnyal indultunk mi ebben a folyamatban.

Nyomon követhető a fejlődés már a 2002 őszi első, Medgyessy-kormány idején kiadott országjelentésben, ahol teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy az Unió érzékelte a változtatás szándékát, a megindult kedvező folyamatokat. 2003 novemberében, amikor az utolsó monitoringjelentést közzétették, abból már nyilvánvaló volt, hogy négy területen vannak hiányosságok. Abból egy már nem is volt igazán aktuális, mert időközben a mérleg lezárásától a november 5-i publikálásig eltelt időben ezt a hátrányt már megszüntettük. Maradt lényegében a kifizető ügynökség, az ellenőrzési rendszer és az egészségügyi, állat-egészségügyi rendszabályok kérdése. Ezt is sikerült megoldani, noha például a kifizető ügynökség felállítására az első lépéseket az előző kormány csak 2002 januárjában tette meg, tehát meglehetősen nagy volt a lemaradás. S anélkül, hogy különösebb értelme lenne visszamutogatni, csak azokra a vádakra, hogy mi mulasztottunk, szeretném elmondani, hogy igen, ha ilyen hátránnyal indul egy kormány a mulasztások behozásában, akkor annak bizony kétszeres, többszörös erőfeszítéseket kell végezni ahhoz, hogy sikerüljön behozni ezt a hátrányt, és ezt a magunk részéről meg is tettük.

Sokszor elhangzik az is, hogy a munkavállalás kérdésében végül is milyen rossz megállapodás született. Aki ezt mondja, az elfelejti azt, hogy melyik kormány zárta le ezt a fejezetet. Az előző kormány zárta le ezt a fejezetet, belenyugodva abba a bizonyos 2+3+2 éves átmeneti időszakba. Amit sikerült elérni, az az, hogy nemzeti keretek között kicsikartunk néhány országtól ígéretet arra, hogy mégis megnyitja a munkaerőpiacot. Most úgy áll a helyzet, hogy Nagy-Britannia, Írország és Svédország ezt meg is fogja tenni; további két ország mindenféle vizsgálat, a munkaerő-piaci helyzet vizsgálata nélkül fog kiadni munkavállalási engedélyt. Tehát a helyzet valamelyest javult, de nem vagyunk még elégedettek, és folytatjuk a munkát annak érdekében, hogy itt is javítsunk a pozícióinkon.

(9.20)

Tisztelt Ház! Politikustársaim majd részletesen szólnak az egyes fejezetekről, én egy dolgot szeretnék még kiemelni, mert sokszor elhangzik az is, hogy a magyar közvélemény nagyon keveset tud az Unióról. Azt gondolom, hogy ez is egyfajta folyamat és közös munka. Ugye, azt senki nem gondolja komolyan, hogy 2002 késő tavaszáig, a választásokig vagy az új kormány hivatalba lépéséig a magyar közvélemény mindent tudott az Unióról, és a kormányváltás okozta sokk eredményeként felejtett el mindent, és nem tud most semmit.

Ami ma a magyar közvélemény fejében van, mindaz az ismeretanyag, az az egymást követő kormányok tájékoztató tevékenységének az eredményeként rakódott egymásra, tehát a felelősség ebben most, két évvel a kormányváltás után, 4:2 arányban az előző kormányt terheli, már csak a kormányzásban eltöltött idő különbözősége miatt.

De azért szeretnék egy jó hírt mondani. Azt hiszem, éppen ezekben az órákban születik majd döntés egy igen rangos kommunikációs díj odaítéléséről, amelyet a PR-szakma Oscar-díjának tekintenek. Szeretném elmondani, hogy a magyar kommunikációs kampány az európai uniós vonalban ott van a legjobb öt között - rendkívül nagy számú pályázó volt, és ott van a legjobb öt között -, és remélem, hogy talán még ezen belül is sikerül egy jó eredményt, helyezést elérni. Ez egy nagyon fontos siker. Ettől persze nem lesz jobb a felkészülés, rosszabb sem lesz, csak azért jelzi, hogy azok, akiket választási megfontolások nem vezetnek, így értékelik objektíven a közvélemény felkészítése érdekében végzett munkát.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu