BALSAY ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A területfejlesztésről és területrendezésről szóló törvény nemcsak az elfogult és szakmasoviniszta képviselők számára az egyik legfontosabb törvény, hiszen ez biztosíthatja a magyar polgárok felemelkedését mint fő célt; ez biztosíthatja a hátrányos helyzetű térségek, megyék, régiók felzárkózását; és biztosíthat mindenekelőtt nemcsak több pénzt, hanem egy egységes, európai szintű előregondolkodást, tervezést, programozást, megfigyelést, ami több mint pénz.

Immár nem jövő időben és előre megtervezett jövőként kell beszélnünk arról, hogy Magyarország az Európai Unió teljes jogú tagja lett, hanem befejezett múltként, aminek a jövőre is kihatásai vannak. Ezért én rendkívül fontosnak tartom annak a helyzetnek az értékelését, hogy mikor látunk neki a túl hosszúra nyúlt, és a viták kereszttüzében végül is majdnem üres Ház előtt tárgyalt, nagyon fontos törvényjavaslat általános vitájának a folytatásához.

Ebben a helyzetben, ahogy említettem, május 1-jétől egy olyan nagy, kiszámítható, előre tervező rendszer tagjai lettünk, mint az Európai Unió. Számomra és sokak számára a területfejlesztés, a területpolitika a gazdaságpolitika része. Úgy gondolom, hogy ma Magyarországon a területfejlesztés kiszámíthatóságára, előre tervezhetőségére, rendszerére is rendkívül nagy hatással van, hogy a magyar gazdaságpolitika nagyon kiszámíthatatlan, a kormányzat ígéretei és cselekedetei között elég éles, nagy, tátongó szakadék van. Bizonytalan és kiszámíthatatlan a rendkívül lényeges, fegyelmezett tervezéshez, költségvetéshez szükséges, az európai fizetési eszköz zónájához való csatlakozás időpontja. Olyan időszakban születik meg egy törvény vagy kerül a parlament elé és vitatkozunk róla, amikor az Európai Unió megkezdte a 2006-2013 közötti tervezési időszakra való felkészülést - immár majd magyarok részvételével, jelenleg még megfigyelői státusban.

2006 végéig majdnem mindent tudunk; van, amit rosszul, szoktam mondani. Azt is tudjuk, hogy milyen forrásból, előcsatlakozási és PHARE-forrásokból mennyi pénz áll és állt a rendelkezésünkre. Rendkívül nehéz időszak előtt áll Magyarország, hogy milyen regionális politikát határozzon meg a maga számára, és melyek azok az Európai Unió által támogatott célok, melyek azok a prioritások, amelyeket nekünk is be kell illeszteni a fejlesztés, a gazdaságpolitika fő sodorvonalába.

Felkészületlenek vagyunk, és ennek többen, a parlamentben, a kormányzatban, a régiókban és a megyékben, a településeken nemcsak szenvedői alanyai, hanem a felelősei is vagyunk. Itt nemcsak arról beszélek, hogy a felkészületlenségünk folytán örökösen fenyeget bennünket a “nettó befizetőö rémképe, ami abból adódhat, hogy a befizetéseink előre meghatározottak, kiszámítottak és behajtandók vagy be fogják hajtani, ugyanakkor a forrásaink nagy részéhez életképes, a rendkívül kemény európai pályázati piacon helytállni tudó projektek, programok áradatával kellene bírnunk, és ezekkel sajnos nem rendelkezünk.

(12.00)

Olyan időszakban került ez a törvény benyújtásra, amikor itt, Magyarországon ősi szokás szerint a térszerkezetről, majdnem egy csapatnak a felállási szerkezetéről vitatkozunk, amikor mások rúgják a gólokat, mi még mindig a NUTS I-en, a NUTS II-n - ezek európai kódszámok, besorolási számok - és a kistérségen vitatkozunk, még mindig azon vitatkozunk, és újra és újra lobbantjuk ennek a vitának a lángját, hogy hol legyenek a régióközpontok. Vannak olyan emberek, akik a régióközpontokat mint egy tartományi központot képzelik el a külügy és a honvédelem nélkül, és ősi magyar szokás szerint nem a lényegre, Magyarország felemelkedésére, jó projektek és programok készítésére, kiváló, előre kiszámítható és betartott gazdaságpolitikára és területpolitikára törekszünk, hanem a rendszer árnyalatbéli finomításával próbálkozunk, és hiszünk benne, sokan hisznek benne, hogy ezzel jutunk előbbre.

Megítélésem szerint és a Fidesz területfejlesztési munkacsoportja szerint nem ezek a fő kérdések. Nem az a fő kérdés, hogy a kormányzati túlsúlyt meg kell-e szüntetni a regionális fejlesztési tanácsokban. Lehet, hogy politikailag ez egy gesztus az önkormányzatok számára, szerintem a jól működő minisztériumok képviselőinek helye van a regionális politikában az informáltság, felkészültség, az országos és a regionális ügyek összekapcsolása miatt, de mindenképp a korábbi polgári kormánynak az egyik kritikájaként megemlített munkavállalói, munkáltatói és kamarai oldalnak a helye szavazati joggal a regionális fejlesztési tanácsokban meglepetés számomra, hogy az a kormány, amely ellenzékként ezt ígérte és kemény kritikát gyakorolt, ezt nem teljesíti. Egy olyan helyen biztosít a kamaráknak és a regionális politika helyi résztvevőinek, munkáltatói és munkavállalói képviselőinek fórumot, amelyet teljes mértékben kibelez a megyei fejlesztési tanácsokban, ahol előkészíti, koordinálja, szervezi, megfigyeli és így tovább, de döntési kompetenciával szerintem helyesen nem is rendelkezik.

Azt látom, hogy e törvény benyújtásának időpontjára nem alakult ki a főváros, a fővárost körülölelő agglomeráció, amely nélkül nem létezik, amely nélkül működésképtelen, amelyből százezrek, de legalábbis tízezrek vándorolnak ki, a túlterhelt, sokszor bűzös, kátyús és néha lakhatatlan fővárosból; ahová az ország népességének jelentős része is - Pest megyébe, a budapesti agglomerációba és a nagy tavak környékére - áramlik. Olyan időben került ez a törvény benyújtásra, amikor az Európai Unió a tervezésnél már tíz új taggal kell hogy számoljon. És aki tudja, hogy a strukturális és a kohéziós alapokhoz való jutás egyik feltétele jelenleg - reméljük, hogy a későbbiekben is így lesz - az Európai Unió nemzeti össztermékeinek az átlaga, annak a 75 százaléka, egy szint, amely szint feletti térségek, régiók a legkedvezményezettebb csoportból kieshetnek, akkor ezt az időszakot nekünk nagyon intenzíven, tervezésre, optimumszámításra kell felhasználni. És nem ezt tesszük.

Kiérleletlen még a vita, hogy Budapest önállóan, Pest megye, esetleg a gyűrűrégióba más megyéket is csatolva, felhígítva indulunk-e neki a 2006-2013 közötti időszaknak. Vannak olyanok is közöttünk, akik képesek lennének egy nagy megarégió kialakítása érdekében feldúlni négy másik működőképes, megfigyelt, tervezett, operatív, szűkített operatív programokkal bíró régiót. És vannak olyanok is közöttünk, akik alkotmányt és önkormányzati törvényt nem tisztelve vagy nem ismerve, képesek lennének megyehatárokat is átszelni annak érdekében, hogy az általuk elképzelt területi beosztás nyerjen teret. Nem ez lenne a feladatunk.

Szeretnék arról is beszélni, hogy vannak az előterjesztésnek tartalmilag elvitathatatlanul jó elemei, a kistérségekre vonatkozóan az önkéntes társulásokból felálló kistérségekre vonatkozó javaslatok. Itt egyért aggódunk, hogy működőképes legyen. Nem tartom működőképesnek azt a testületet, ahol 25-nél több település vesz részt, ahol különböző társadalmi szervezetek képviselői vitatkoznak. Nem tartom működőképesnek azokat a tanácsokat sem, ahol a hátrányos helyzet egyforma megítélése vagy a projektek megengedése miatt a szolidaritás mint alaptétel, megszűnt.

Ezért tehát a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség módosításokat javasol, és szkeptikus abban a kérdésben, hogy ebben az időszakban a törvény teljes területén olyan beavatkozásokat kell tennünk, amelyek elvonják a figyelmet a legfontosabbtól, egy kiszámítható, előre tervezhető, hátrányos helyzeteket megszüntető és európai programokat elfogadó tervező időszakot jelentene.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu