DR. GYIMESI JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Ne legyenek illúzióink, hogy e törvényjavaslat folyamán a postai szolgáltatások színvonala megjavulhat, sőt az emelkedő postai szolgáltatási díjak sem vonják ezt a kívánatos következményt feltétlenül maguk után.

Bizonyára sokan vagyunk az országban, akik bosszankodtunk már egy elkallódott vagy késve kézbesített levél, képeslap vagy egyéb küldemény miatt, hiszen jogos elvárásunk az, hogy küldeményeink pontosan, időben megérkezzenek a címzetthez. De nem könnyű a küldemények címzettjeként sem a helyzetünk, ha egész napos fáradságos munka után a postahivatalban sorban állunk, hogy nagy nehezen hozzájussunk ahhoz a küldeményhez, amelyet a lakásunkon nem tudtak kézbesíteni, hiszen elfoglaltságunk miatt nem tartózkodtunk otthon.

A hivatali kézbesítés rendkívül sok ember számára okoz bosszúságot, és csak bízhatunk abban, hogy egy tegnapi napilapban közzétett hírbe foglalt törekvés teljesülni fog, hogy 15 percen belüli lesz ez a sorbaállás a postahivatalokban. Kellemetlen a szeretteink részére küldött jókívánságaink késedelmes vagy az alkalmat követő kézbesítése, de vannak olyan küldeményeink, amelyek megérkezéséhez, átvételéhez és a kézbesítésre szánt irat tartalmának megismeréséhez különösen fontos érdekeink fűződnek, mert azok jogainkra és kötelezettségeinkre közvetlenül kihatással vannak vagy lehetnek.

Ezeknek az összefoglaló néven hivatalos iratoknak a kézbesítésére vonatkozó szabályok módosítását tervezi az előttünk fekvő törvényjavaslat. Kaphatunk levelet az adóhatóságtól, a rendőrségtől, amelyből talán olyan, általunk nem is észlelt szabálysértésről szerzünk tudomást, amelynek a kellő időben való megismerése feltétlenül kívánatos, de a bíróságtól is, vagy azért, mert eljárást kezdeményeztünk valaki ellen, és ebben az esetben gyanakodhatunk, hogy az eljárást kezdeményező levelünkre a bíróság egykoron majd idézést küld, vagy azért is kaphatunk a bíróságtól, mert ellenünk fordult valaki a bírósághoz, igazát keresve.

A hivatalos iratok kézbesítése körül nincs minden rendben, ezért több panaszos fordult az Alkotmánybírósághoz azt kérve, hogy vizsgálja meg a postai kézbesítés szabályainak alkotmányosságát. Az Alkotmánybíróság rendkívül alapos és széles körű vizsgálat tárgyává tette a hivatalos iratok kézbesítésére vonatkozó hatályos jogi szabályozást, és a 46/2003. számú alkotmánybírósági határozatban, illetve az ezen határozathoz fűzött alkotmánybírói különvéleményekben kifejtette részben elmarasztaló álláspontját.

Most az idő szűkössége miatt nem ismertetem ezt az alkotmánybírósági határozatot, de szíves figyelmébe ajánlom a kormánynak és a minisztereknek is ezt a nagy jelentőségű döntést. Ez a határozatban megidézett normagyűjtemény szakemberek számára igazi jogi csemege; nemcsak azért, mert 1953-ban született jogszabályt is elemez a határozathoz fűzött különvélemény, hanem azért, mert tanulságos olvasnivaló, és bizony, tennivalókat fogalmaz meg vagy sugalmaz a végrehajtó hatalom számára.

Az Alkotmánybíróság ebben az említett határozatában megállapította, hogy a jogalkotó - és nem feltétlenül az Országgyűlésre utal - alkotmányellenes helyzetet idézett elő azzal a mulasztásával, hogy nem szabályozta a hivatalos irat postai kézbesítéséhez fűződő, általánosan érvényesülő vélelem megdöntésének lehetőségét.

Vizsgáljuk meg, képviselőtársaim, az általános vita keretében a jelenlegi jogi szabályozást és azt is, hogy az e törvényjavaslatban megfogalmazott megoldás kielégíti-e az Alkotmánybíróság által megfogalmazott követelményeket, a gyakorlat igényeit vagy a törvényjavaslattal szemben elvárható szakszerűségi szempontokat.

Tipikus esetben a hivatalos iratot a postás adja át a címzettnek, aki aláírásával - úgynevezett tértivevény aláírásával - a küldemény átvételét elismeri, és a posta e tértivevény vagy kézbesítési igazolvány megküldésével értesíti a feladót arról a tényről, hogy a kézbesítés megtörtént. Ha a címzettet a postás nem találja otthon - és lehet, hogy mégiscsak ezt az esetet kell tipikusnak vagy gyakrabban előfordulónak nevezni -, akkor a tértivevényes közönséges vagy ajánlott levéllel a postás kétszer csenget. Első alkalommal, ha a levél nem kézbesíthető, egy figyelmeztetést hagy hátra a postaládában vagy az ajtóra kifüggesztve arról, hogy mikor kísérli meg újból a kézbesítést, mikor csenget másodszor, hogy újabb esélyt adjon a címzettnek, hogy az iratot lakásán átvehesse. A második csengetés során egy újabb figyelmeztetést hagy hátra a postás a dolgok normális rendje szerint a címzett számára, amelyben arra hívja fel, hogy a postahivatalban öt munkanapon belül a küldeményt átveheti. A második figyelmeztetés postaládába helyezését követő 5. munkanapon a küldeményt kézbesítettnek kell tekinteni, és azt a posta “nem keresteö jelzéssel visszaküldi a feladó részére.

Ebben az esetben tehát nyilvánvalóan a címzett az iratot nem vette át, hiszen felbontatlan borítékban érkezik az vissza a feladóhoz. Ebből következően annak a tartalmát sem ismerhette meg, mégis azt kell feltételeznünk, hogy a kézbesítés megtörtént. Ezt nevezzük a kézbesítéshez fűződő vélelemnek, és nem kézbesítési vélelemnek, ahogyan a törvényjavaslatban van. Álláspontom szerint az Alkotmánybíróság helyesebben nevezte meg ezt a jogintézményt.

Könnyű belátni, hogy milyen súlyos sérelmek származhatnak abból, ha egy bírósági ítélet anélkül, hogy magát az ítéletet ismernénk - vagy esetleg arról a tényről egyáltalán tudomásunk lenne, hogy velünk szemben ítéletet hoztak, és ezt az ítéletet megpróbálták kézbesíteni -, tudomásunk nélkül, tehát a fellebbezési jog gyakorlása nélkül jogerőre emelkedik, és legközelebb már csak a végrehajtóval találkozunk - hogy ezt a példát egy kicsit szélsőségesebben állítsam be -, amikor megérkezik a lakásunkba, hogy lefoglalja ingóságainkat.

(11.10)

Szükség van tehát valamilyen jogorvoslatra annak érdekében, hogy ilyen helyzet ne következzék be, mondjuk akkor, amikor a vétlen címzett nem tartózkodik otthon, önhibáján kívül kerül abba a helyzetbe, hogy a küldeményt nem tudja átvenni, mert például huzamosabb ideig, hónapokig tartó, hosszabb külföldi úton van. De ne következhessék be akkor sem ilyen eset, ha a postás - mert ilyen is előfordulhat - hanyagságból vagy egyéb okból szabálytalanul jár el, tehát nem tartja be a postai kézbesítés reá vonatkozó szabályait.

Helyesen mutat rá az Alkotmánybíróság, hogy biztosítani kell a jogszabályoknak a kézbesítésről való tudomásszerzést, és ez csak akkor garantált - idézem a határozatot -: “ha megállapítható, hogy a tudomásszerzés lehetősége minden kétséget kizáróan fennáll.ö A jogi szabályozásnak azonban figyelemmel kell lennie - ahogy erre Csákabonyi képviselő úr már rámutatott, ugyancsak az Alkotmánybíróság ugyanezen határozatát idézve - a címzett jogainak garantálása mellett egy másik fontos érdekre, a jogbiztonság követelményére is. A jogbiztonság azt a követelményt fogalmazza meg a jogalkotó számára, hogy az ítélkezése időszerű legyen, tehát az eljárás mielőbbi befejezésére kell törekednie a jogalkalmazónak, adott esetben a bíróságnak. Az új szabályok nem biztosíthatnak parttalan lehetőséget az eljárás elhúzódásában érdekelt rosszhiszemű félnek.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség képviselőcsoportja támogatja ennek az új jogintézménynek, nevezetesen a kézbesítéshez fűződő vélelem megdöntése jogintézményének a bevezetését, de úgy gondoljuk, hogy módosító javaslatokkal ezt a törvényjavaslatot javítani kell. Például - még az idő megengedi, hogy egyetlen példát innen elmondjak - bizonyos szűkítést tartalmaz a törvényjavaslat a hatályos joggal szemben, mert a törvényjavaslat azt mondja, hogy amennyiben a címzett megtagadja a küldemény átvételét, akkor a kézbesítési vélelem beáll, tehát a postás fogja feljegyezni az iratokra azt, hogy a kézbesített küldemény átvételét a címzett megtagadta. És innen kezdődnek a nagyon súlyos jogi következmények.

A hatályos jog ezzel szemben a küldeményt átvevő címzett számára is biztosítja azt a lehetőséget, hogy a postahivatalban vegye át majd, tehát hivatali kézbesítés nyomán jusson hozzá a küldeményhez. Ez nagyon fontos ok, mert egyrészt a postás, a hanyag postás vagy a rossz postás valamilyen (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) visszaélésszerű magatartását megakadályozza, másrészt pedig megteremti azt a lehetőséget a címzett számára, hogy esetleg a hivatalban vegye át, mert különböző érdekek e kézbesítés mellett szólnak az ő számára.

Köszönöm szépen a figyelmeztetést, elnök asszony, és az általános vita további részében frakcióm álláspontjának kifejtését folytatom. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Forrás: parlament.hu