KONCZ FERENC (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon sajnálom, hogy a pénzügyminiszter úr elment, de itt van Veres János államtitkár úr, biztos fogja tolmácsolni, ami a megszólalása kapcsán eszembe jutott. Ha most fölsorolnám, de legalábbis elkezdeném fölsorolni önöknek azt, hogy annak a pártnak a vezetői, amelyik a pénzügyminiszter urat a székébe emelte, nem is olyan sok idővel ezelőtt mit mondtak a privatizációról, akkor nem mondana ilyeneket a pénzügyminiszter úr, hogy képmutatás meg álnokság, mert ezeket a kifejezéseket nem ezen az oldalon kell keresni.

Kárpáti Zsuzsa képviselő asszony beszélt arról - aki nyilván magasan képzett közgazdasági és jogi tudor itt -, hogy miről szavaztak 1990-ben a magyar állampolgárok. Ahhoz meg külön gratulálok, ha neki volt arra energiája, ereje, hogy egyenként végig is kérdezte őket, és név szerint fel is jegyezte, hogy az a szavazás pontosan miről szólt. Mert biztos vagyok abban, hogy ha ezt most megkérdezzük, senki nem arról szavazott 1990-ben, hogy stratégiai állami vállalatokat különben eladjunk. De hogy Tokaj-Hegyalján és Szerencs környékén nem erről szavaztak az emberek, arról meg teljesen megbizonyosodhatnak, ha elmennek oda, és esetleg szóba állnak az utca embereivel is.

Különben is azon a vidéken mi megszoktuk, mert úgy tűnik, hogy Tokaj-Hegyalját minden 50-60 évben éri valamilyen természeti csapás; az 1800-as évek végén a filoxéra, ’45-50 környékén a kollektivizálás, 2004-ben pedig ez az eszement privatizációs elképzelés. Az előző kettőt Tokaj-Hegyalja különben, ha valamennyire meggyengülve is, de túlélte. Hogy az utóbbi fantasztikus ötlet túlélhető-e, hát bizony arról nekünk, ott élőknek szomorú kétségeink vannak. Ugyan a privatizációt erőltetők nem valami hasonló állapotban dölyfösködnek-e különben, mint annak idején a gömöri földesurak, akiknek fogalmuk sem volt a szőlőmunkás napjairól? Fogalmuk sem volt arról, hogy egy pohár borhoz micsoda erőfeszítés, emberi kitartás és izzadságos munka szükséges. Ugyan ismerik-e ezek a döntnökök a Tokaj-Hegyaljára jellemző egyedi és különleges birtokszerkezetet? Ugyan ki fogja átvenni a jövőben a feldolgozó- és tárolóeszközökkel nem rendelkező 5-6 ezer, kis területen gazdálkodó, változó minőségben termelő bogyótulajdonos szőlőjét? Mi lesz ott, ha nem lesz hatékony állami jelenlét? Vagy menjenek mindnyájan ügynöknek, mint ahogy azt Magyar Bálint javasolta? Vagy menjenek tönkre, mint ahogy azt Szanyi népboldogító államtitkár úrtól hallottuk? Ha a kormány dolga a cinizmus, bizony akkor gratulálok.

Ezt semmiképpen nem folytathatjuk így. Az előbb is említettem, hogy azon a környéken, Zemplénben nagyon sok rossz tapasztalata van az ott élőknek, hogy egy megfelelő módon elő nem készített privatizációnak milyen következményei lehetnek. Tessék elmenni és beszélgetni különben valamikori szerencsi cukorgyári munkásokkal, vagy tessék elmenni és beszélgetni valamikori szerencsi csokoládégyári munkásokkal! Tessék megpróbálni! Nem fog sikerülni, mert nincsenek. A szerencsi… (Dr. Szabó Zoltán: Ti privatizáltátok!) Nem mi privatizáltuk! A privatizáció a kilencvenes évek elején történt, átgondolatlan volt, és nem kellő körültekintéssel történt. (Tatai-Tóth András: A jobboldal privatizálta!)

Lehet itt vitatkozni azon, és különben Szabó képviselő úr szavairól jutott eszembe, amit amúgy kezdő közgazdászhallgatók szoktak mesélni, hogy a statisztika első óráin azt mondja a professzor, hogy annak a statisztikának hiszek, amit én hamisítok, vagy azt mondja, hogy az a statisztika, ami egy utcasarki jelenség, éppen annak feküszik le, aki készítette. Szabó képviselő úr meggyanúsított minket, hogy nem is tudom, mit akarunk, bizniszelni akarunk itt. Nekem meg van okom feltételezni azt, hogy amit ő elmondott az előzőekben - és erre érkezett erről az oldalról számszerű bizonyíték is -, az maga a hamisítás. Ez erről a véleményem különben.

Visszatérve Tokaj-Hegyaljához: nem hiszem, hogy az állam ilyen felelőtlenül bánhat egy olyan területtel, ami a világörökség része. Különösen ott van fontos feladata az államnak, ahol stratégiai, hosszú távú döntésekre van szükség. Mint ahogy ez történt a trianoni diktátum után a minden piacát elvesztő Hegyaljával, amikor is az állam közpincerendszer kiépítésével segítette a termelőket, és a begyűjtött bort állami segédlettel vitte piacra. Nem inkább ez lenne a kötelességünk most is? Különösen annak fényében, hogy a mai napon nem értékeltük ki szakmai alapon a Tokaj-Hegyalján a korábbi években lezajlott privatizációt sem. Persze mi, az ott élők értékeljük folyamatosan, hiszen a Tokaji Bortemplom, amit különben az állam épített az előbb említett trianoni összeomlás után, ’93-ban bizony privatizálásra került, és a csodálatos épület most is ott pusztul az ebek harmincadján. Szerintem borvidéki szintű piacépítés hatékony állami jelenlét nélkül nehezen képzelhető el.

(20.50)

Másrészt még azt sem tudjuk, hogy a második privatizáció mögött milyen szakmai befektetők állnak. A tőkék közötti suttogások semmi jót nem sejtetnek, holmi Forrás Rt.-ről meg Leisztingerekről van szó. Ezek a szakmai befektetők?

Az pedig egyenesen nevetséges, hogy nem kell félni semmitől, mert a muzeális borpince és a tarcali kutató úgyis állami kézben marad. Mi úgy gondoljuk, hogy a kereskedőházat nem elemeire bontani, hanem tevékenységében még tovább bővíteni kellene, hogy a térség szőlőtermelői mellett más egyéb gyümölcstermelőket is integrálni tudjon. Mert különben az történik, amit sutyorognak, hogy az előző kormány idején a tarcali kutató Rákóczi-kori épületében az ajtóbontás elkerülése végett a helyiségen belül alkatrészenként beépített korszerű borászati eszközöket most a fal kibontásával elszállították, Tolcsvára és Bodrogolasziba különben, hiszen minek is az az államnak, mert hát a tolcsvai és a bodrogolaszi kereskedőházi tulajdont privatizálni fogják. Hát ez történik. Már megkezdődött a privatizáció előtti nagy nyüzsgés, s hogy stílszerű legyek, marakodnak a koncon.

Mindenesetre azt kell mondanom, hogy ez a kormány nem a jó gazda fejével gondolkodik, de mi azt is gondoljuk Zemplénben, hogy itt nem a tulajdont kell másra bízni, hanem a másik szereplőt, a tulajdonost kell megváltoztatni.

S hogy ez mennyire így van, hadd olvassak fel önöknek egyetlen mondatot: 17 település helyett most már 92 támogatja azt, hogy a Tokaj Kereskedőház maradjon állami tulajdonban, vagy ha nem, akkor kerüljön a helyi önkormányzatok kezére. Tegyék ezt önök is, uraim!

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

Forrás: parlament.hu