DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A kormányprogramnak ebben a fékezett habzású, indulatoktól és meglehetősen mérsékelt érdeklődéstől kísért vitájában egy még kevésbé érdekes, bár létfontosságú fejezethez, az utolsóhoz, a külpolitikai fejezethez szeretnék röviden hozzászólni; ennek meg nem számozott pontjai közül csupán a bevezetővel, illetve a II. és a IV. fejezetével foglalkozva röviden.

Annyit szeretnék mondani a bevezetőmben máris, hogy azon kívül, hogy a Gyurcsány-kormány programjának a vitája zajlik most az Országgyűlésben, azon túlmenően vagy ezen inkább innen, természetesen ez a kormány a Magyar Köztársaság kormányaként fog külpolitizálni, úgymond. Különösen fontos volna tehát megnézni azt egy bővebb, de itt nem lehetséges elemzésben, hogy a külügyi bizottság régi tagjai által 14 év óta olvasgatott kormányprogramok külpolitikai fejezetei - mondjuk, az Antall-kormány külpolitikai fejezete - hogyan viszonylik ehhez, illetve fordítva, hogyan nem viszonylik ez a külpolitikai bekezdés, fejezet, néhány slágvort ahhoz. Erre azonban nincs mód, és nem is volnék igazságos, ha ennek az elemzésére, taglalására vállalkoznék.

Van azonban néhány olyan fontos pont, amelyek vagy az elnagyoltság következtében, vagy pedig azért, mert néhányan programba illőnek gondoltak ilyen szép, kerek fogalmazásokat, mindenképpen szóvá teendők. A legsúlyosabb kettő a bevezetőben található.

Az egyik az: “Az elmúlt két évben a magyar külpolitika helyreállította a nemzetközi bizalmat Magyarország iránt.ö Tisztelt Országgyűlés! Ilyet egy kormány ne mondjon visszamenőleg a kormány elődjére, mert ez a mondat tartalmilag azt jelenti, hogy nemzetközileg bizalmatlanok voltak irántunk. Tudom, hogy mire gondolnak a program készítői, csak kérdés, hogy jó-e, ha ez ilyen hangsúllyal szerepel egy európai köztársaság kezdetű fölvezetésben.

A másik talán komolyabb: “A rendszerváltozáskor megfogalmazott külpolitikai célkitűzések mára megvalósultak.ö Tisztelt Országgyűlés! De jó lenne, ha ez így lenne, akkor nem kéne külpolitikai fejezetet írnunk, akkor csak annyit kéne írnunk, hogy egyébként minden megy tovább. Ez így nem állja meg a helyét. Az Antall József-i külpolitika idején megfogalmazott célok közül talán egy teljesült maradéktalanul, mégpedig az euroatlanti integráció, a NATO-, illetve az uniós csatlakozás, hál' istennek. Ez azért fontos, mert ez az első olyan kormányprogram, amely már egy uniós ország kormányának külpolitikai fejezetével zárul vagy az is benne van.

A következő: “A szomszédos államokkal megtörtént a történelmi megbékélés, az elmúlt két évben feloldottuk a korábban kialakult feszültségeket.ö Hát hogy mit hogyan sikerült - és nem a Magyar Köztársaság kormányainak hibájából - feloldani az elmúlt időben, vagy hogyan vagy mit nem sikerült, ezt talán most nem fejteném ki, de az, hogy a szomszédos államokkal megtörtént volna a történelmi megbékélés: adná Isten, hogy így legyen! Sokkal inkább lehet arról szó, hogy mi, ahogy tudtunk, igen sokat tettünk a nemzeteink közötti megbékélés érdekében, legföljebb. A történelmi megbékélés különben sem kormányok és külpolitikák között történik, hanem mélyen a lelkekben, a történelemkönyvekben, a nemzetekben, a nemzetek elitjeiben. Én nem ezt látom.

A Magyarország az Európai Unióban című fejezettel különösebb bajom nincs, ezt elő lehet adni négy-öt féle verzióban. Én nem a kákán keresem a csomót, tehát ezt hagyom.

(15.10)

Viszont a Magyarország a Kárpát-medencében és a térségben című második fejezetben megtalálhatjuk azt, hogy többek között “az új kormány megkülönböztetett figyelmet fog majd fordítani Szerbiára, a Balkán más országaira és Ukrajnára isö.

Ez nagyon jó, így is kell lennie, azonban amellett, hogy örülhetünk annak, hogy az európai keretekben történő nemzeti újraegyesítés fogalma, szóhasználata felbukkan ebben a kormányprogramban, annak érdekében, hogy a magyarság egy tágabb közösségben, az Unióban boldogulhasson, azért arra is figyelnünk kell, hogy vannak olyan szomszédaink, akik velünk együtt lettek uniós tagok, ám a szomszédsági politikában vagy a határon túli magyarsággal kapcsolatos politikában, finoman szólva, nincsen minden rendben, és akkor itt nem Szlovéniára gondolok. Utalok talán csak arra, hogy meglehetősen hosszú idő után északi szomszédunk nemsokára végre nagykövetet fog küldeni Budapestre. Tehát azért a magyar-szlovák viszonyok - lásd: megbékéltünk? - korántsem olyanok, hogy erre a relációra ne kellene megkülönböztetett figyelmet fordítani.

Magyarország biztonsága, a nemzetpolitika, a honvédelmi politika ügyeiről Karsai Péter képviselőtársam már szólt az előbb.

Itt én végezetül a magyar külpolitika új céljai és hangsúlyai fejezetben felsorolt öt ponttal kapcsolatban fejtenék ki röviden egy gondolatot. Nyilvánvaló, hogy egy új kormány hivatalba lépésekor az egyébként állítólag konszenzusos külpolitika belső hangsúlyai egy kormányprogramban is megváltoznak. Nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy a határon túli magyarság támogatása itt fontos, és a kormány azt mondja, hogy a szülőföldjén való boldogulást továbbra is támogatni fogja - erre majd még visszatérek.

Érdekes és helyes, hogy a nemzetközi politika olyan tényezői országnévként is megemlítésre kerülnek a programban, mint Oroszország, Japán, Kína és India, jó, hogy a mediterrán térség, Ázsia és Latin-Amerika államaival is milyen típusú kapcsolatokat keres a kormány vagy ápol és a többi, helyes. Azonban a határon túli magyarság támogatásával kapcsolatban le kell szögezni azt, hogy a jelölt utalt rá, hogy a Magyar Köztársaság miniszterelnökeként a 15 milliós magyar nemzet iránti alkotmányos kötelességeire is figyelemmel lesz.

Nos, tisztelt Országgyűlés, ennek a kijelentésnek a próbaköve a szülőföld-stratégia támogatása. Szóban, leírva itt van, nagyon fontos azonban, hogy ez ne pusztán deklarációkkal történjen, hanem egy lendületes kormány részéről lendületes cselekvéssel, például az MDF által oly sokszor és oly hiába szorgalmazott stratégiai állami beruházásokkal. Üzenni nemzeti ünnepen határon túl igen könnyű, minden jót kívánni igen könnyű, azonban beruházásokkal elősegíteni a szülőföldön maradást igen nehéz - itt most három pontot illik tenni, majd meglátjuk.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MDF soraiban.)

Forrás: parlament.hu