DR. BOROS IMRE (független): Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Célszerű és időszerű az adókkal és járulékokkal kapcsolatban megvizsgálni, hogy a törvényjavaslatok figyelembe veszik-e, hogy néhány hónapja hazánk egy egységes nagy piac része. A velünk együtt csatlakozó országok közül ezt a körülményt több ország már a 2003. évben figyelembe vette. Szlovákia olyan adórendszert léptetett életbe, ami rendkívül kedvezően hatott gazdasága fejlődésére, javult a gazdasági egyensúly helyzete, jelentős külföldi tőke is érkezett Szlovákiába.

Esetünkben itt is elmaradás tapasztalható. Az érvényes adók és járulékok nem javították a gazdaságot, hanem részben okozói a katasztrofális méreteit megtartó egyensúlyi hiányoknak. A javasolt adótörvények ahelyett, hogy ezeket a hibákat korrigálnák, erőfeszítést tesznek arra, hogy a járulékok és illetékek emelésével tömjék be a tátongó lyukakat. A teljesség igénye nélkül - mert néhány percben erre természetesen nem lehet törekedni - vegyünk néhány kritikus esetet.

A szabályozás a tárgyévben nem vette figyelembe, s úgy tűnik, 2005-ben sem fogja figyelembe venni, hogy a korábban vámhatárokkal lezárt országunk nyitottá vált; jövedéki és egyéb termékeit a polgárok és vállalkozások Magyarországon kívül is vámmentesen, szabadon vásárolhatják, és ezt természetesen meg is teszik. Ez nagyon racionális fogyasztói viselkedés.

Ésszerű például a határokon kívül tankolni. Ugyanakkor minden liter külföldön tankolt benzin és gázolaj után kiesik 140-150 forint jövedéki állami bevétel, de az állampolgár nyer 40-50 forintot. Ez rossz az államnak, de jó a polgárnak. Jobb lenne, ha az állam és a polgára együtt üzletelnének; jobb lenne, ha nálunk is érvényes lenne az, amit Amerikában hajdan úgy mondtak, hogy ha a General Motorsnak jó, akkor jó Amerikának is. Hasonló a helyzet a tömény szeszekkel, a sörrel, nem beszélve a dohányárukról. Az állampolgárok külföldön vásárolnak, a külföldiek pedig kerülik a magyar üzleteket. Nem lenne jobb inkább fordítva? Nem lenne jobb a sűrű fillér, mint a ritka forint?

Vásárlóriasztó a 25 százalékos áfa is. Környezetünkben ez a felső tétel mindenütt alacsonyabb, ezért bevásárlóturistáink áfaforintjai szlovák, osztrák, román államkasszába hullanak be szépen. Hiábavaló próbálkozás minden egyes liter benzin, karton cigaretta vagy egy pálinkásüveg mellé egy fináncot állítani. Megpróbáljuk, de az eredmények elég gyengék.

Nem kell csodálkozni az ikerdeficiten sem, hiszen a polgáraink a külföldi vásárláshoz a forintjaikból eurót, kunát, dollárt és lejt is vesznek, és természetesen ezzel növelik a fizetésimérleg-hiányt. Ha a határ menti kereskedők egy kis árleszállítást is alkalmaznak - és ugyan miért ne tennék ezt meg -, akkor úgy járunk, mint annak idején 1987-ben, amikor néhány száz millió dollár maradt Ausztriában, és ezekért a dollárokért, ahogy mindannyian emlékszünk, Gorenje hűtők, mikrohullámú sütők érkeztek, amelyek egyébként beérkezhettek volna normális importforgalomban is, az akkori szabályok azonban nem tették lehetővé, viszont jelentős devizamennyiség elhagyta akkor is az országot.

Sajnos, ma már a kormány ha akarna, sem tudna mindent korrigálni. Hiszen például a dohánytermékek többlet jövedéki adóztatását úgy vállalta be a csatlakozási tárgyalások során, hogy tudta, mindenképpen tudhatta, hogy például Szlovákia nem teszi ezt - mi nem vállaltuk be, ti meg betettétek. Ha ez így van, akkor nyilvánvalóan a szomszéd országba fognak majd dohánytermékekért menni. Nem véletlen, hogy azóta dohánygyárak zártak be Magyarországon, elég sok embert ebből a szektorból elküldtek, a Szabolcsban megtermelt dohány nem kell senkinek, a magyarok szlovák, román, ukrán gyártású cigarettákat füstölnek. Kevés vigasz ezzel szemben, hogy a tévéhíradók szenzációs dohánycsempészfogásokról tudósítanak.

Nem kalkulált meglepetés érte a kormányt az importáfa területén is. Az uniós tagok között ugyanis az áruk áfa nélkül mozognak. Az áfát az érkeztetési ország eladói szedik be, majd azután befizetik az államkasszába. Korábban ez nem így volt, hiszen a határon a vámkezeléskor a vámmal növelt importértékre kivetett áfát a magyar kereskedőknek be kellett azonnal fizetni. Az Unión belül határellenőrzés nincs, ezért az állam most sokkal később jut a pénzéhez. Egyébként ez más országokban is így van. Kettős szabály érvényesül tehát: a belföldiek közötti tranzakciók áfáját már a számlakibocsátáskor be kell fizetni, míg import esetén az állam csak az eladó után örülhet a pénzének; az eladó beszedi a pénzt, aztán befizeti. Ez a helyzet arra ösztönzi a belföldi forgalmazókat - már amelyik teheti -, hogy ha lehet, akkor külföldiesítse az árut, legalábbis papíron mászkál ide-oda…

Forrás: parlament.hu