DR. PAP JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk lévő törvényjavaslat tárgyalása kapcsán, ami, mint tudjuk, a környezetvédelmi termékdíjakról kellene hogy szóljon, igaz az a régi magyar mondás, mely szerint a fejétől bűzlik a hal, mélyen igaz ez a bölcsesség, és visszaadja azt, amit a kormány el kíván követni e törvényjavaslat tárgyalása kapcsán. Sőt, azt is mondhatnánk, hogy duplán a fejétől bűzlik a hal, egyrészt magától a környezetvédelmi tárcától, másrészt a kormánytól, az egész kormány hozzáállásától a hulladékgazdálkodáshoz, illetve a termékdíjhoz.

Eleve hibás az a megközelítés, amit már említettem, hogy a modern világ tiszta. Ugyanakkor itt megemlíti, hogy mi modern ország szeretnénk lenni, tehát akkor gyakorlatilag még nem vagyunk modernek, ez egy picit a lekicsinylésünk is, ha úgy tetszik. De azt gondolom, hogy légvárat lehet építeni, ha azt gondoljuk, hogy azt a modernséget elérjük, amit az előbb már említettem, ha elérjük az Amerikai Egyesült Államok szintjét, és akkor a szemét, a hulladék megduplázódik vagy megháromszorozódik. Azt gondolom, hogy ez a modernség nekünk talán most éppen nem hiányozna, és nem hiszem, hogy a modernségnek ebben kellene kifejeződnie.

De modern világ lehet-e az, igen tisztelt képviselőtársaim - tehetjük fel a kérdést -, ahol a “dobd elö szemlélet uralkodik? Sajnálatos módon ez nemcsak a szemétre, a hulladékra érvényes, hanem adott esetben érvényes az emberi életre is. Tehát azt gondolom, hogy amíg ez a szemlélet uralkodik, és amíg olyan törvényjavaslat jön be, mint a mostani, amelyik a “dobd elö szemléletet erősíti, addig nem hiszem, hogy a modern társadalom felé megyünk, vagy ha ez a modernitás jellemzője, akkor bocsánat, de én ebből nem nagyon kérnék.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy már említettem, a néhány soros környezetvédelmi programból - én rémálomnak vagy rémképeknek nevezném azt, ami a kormányprogramban volt - két sor, két mondat kitűnik, ami igazából szimpatikus és támogatható is, ez a “szennyező fizessö elve és a fenntarthatóság. Csak, igen tisztelt képviselőtársaim, ez a mostani termékdíj-módosítás mindennek nevezhető, csak annak nem, hogy egy modern világot építünk, illetve annak egy fontos eszköze, lépcsője, módszere lenne, és valahogy köszönő viszonyban lenne a “szennyező fizessö elvével, illetve a fenntartható fejlődéssel. Ehelyett lobbiérdekeket szolgál, és bizonyos piaci szereplőket előnyben részesít, másokat viszont, akik fontos szerepet töltenének be a modern világ kiépítésében, és a “szennyező fizessö gyakorlati elvének az építésében - így a visszaváltós rendszer, a természetbarát, lebomló természetes csomagolóanyagok preferálása és még sorolhatnám a többit is -, háttérbe szorít vagy lehetetlen helyzetbe hoz.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ami a konkrét javaslatot illeti a bevezetés után, a kiemelések és aránytalanságok miatt nem felel meg - ahogy már említettem - a sokat hangoztatott “szennyező fizessö és a fenntarthatóság elvének, helyette azt lehet mondani, hogy egyesek helyett ismét fizetnek azok, akik kevésbé tudták érdekeiket érvényesíteni. Azt is nehezen lehet érteni, hogy a célok között azt emeli ki az előterjesztő, hogy segítse elő a szereplőket a környezetvédelmi előírások teljesítésében. Ez érdekes, mert mintha éppen ez a törvény írna elő kötelezettségeket. Ezeket teljesíteni kell, mert szennyeznek, és azt gondolom, hogy ezzel le is rendeztük, hiszen ezt jelenti a “szennyező fizessö elve. Hogy egyszerű, átlátható és igazságos legyen, az pedig minden törvénnyel szemben követelmény, ezt pedig nem szükséges külön kiemelni.

Tisztelt államtitkár úr, ugyanis ön van most itt, ön képviseli a tárcát, a csomagolóanyagok új százalékos díjnövekedése sem igaz. Miért nem igaz? Nem tudom, hogyan számolták ki és hogy jön ki, tudniillik egyes termékekre, a kevésbé környezetszennyezőkre 32 százalék jut, míg a veszélyesebb anyagokra és a nagyobb tételekre csak 16 százalék. Tessék mondani, hol itt az igazság?

Az pedig egészen érdekes gondolatokat indít el az emberben, hogy, mondjuk, az alumínium mint csomagolóanyag éppen olyan alacsony mértékben emelkedik - 16,8 százalékkal -, mint a papír, a fa és a természetes alapú textil. Két rövid kérdés merül itt fel: ugye, nem egyforma a keletkezett termékek hatása a környezetre, és az előállításuk során melyiknél keletkezik inkább veszélyes hulladék?

Az sem mellékes, ha feltesszük azt a kérdést, hogy vajon ki érdekelt itt a Házban az alumíniumiparban, és ennek van-e összefüggése a termékdíjtételben az alacsony összeg vonatkozásában; mint ahogy a műanyag, a kiemelten veszélyes társított és az egyéb csomagolóanyag is szerény, 19,6 százalék körüli emelésben részesül. Ezzel szemben, láss csodát, a betétdíjrendszerből kimaradó többször használatos üveg megkapta a maga 32 százalékát, amiből aztán lesz is bevétel, hiszen sok fogy, nehéz, és mivel nincs darabáras rendszer, így továbbra is eldobjuk, terhelve ezzel a környezetet, direkt és indirekt az előállítás során is.

Eközben például az alumínium magában, és mint a társítás fő összetevője is hihetetlen piaci előnybe kerül, hadd gyűljenek a szeméthegyek fő összetevői, a dobozok. Arról nem is beszélve, hogy ha ötször akkora lenne a termékdíj, mondjuk, az alumínium esetében, mint az üvegre, még mindig az alumíniumcsomagolással járnának jobban, mert tömegénél fogva egységnyi becsomagolt anyaghoz jóval kisebb tömeg kell, mint az üveg esetén.

A “szennyező fizessö elve helyett önök bevezetik: szennyező, légy ügyes, és előnyre tehetsz szert, és majd az hozza helyre a keletkezett környezetszennyezést, aki ebben a kérdésben a legkevésbé vett részt. Ha még nem mondtam volna, az alumínium előállításának az egyik legveszélyesebb mellékterméke, és ami a legnagyobb környezetszennyezést okozza, az a vörös iszap, mivel nem lehet vele mit kezdeni a későbbiek során. Vajon ennek tudatában ilyen előnyben kell-e részesíteni az alumíniumot mint csomagolóanyagot?

Érdemes röviden foglalkozni a többi termékdíjköteles termékkel is. Ezek közül érdekes, hogy kimarad az üzemanyag, nem tudni, hogy vajon miért. Kormánypárti képviselőtársaim is feltették ezt a kérdést. Az egyik legnagyobb szennyező forrás, a keletkezett károkat így is helyre kell majd állítani, csak most nem azok terhére történik, akik a szennyezést, a környezetterhelést okozták, hanem mindannyiunk pénzéből. Ismét ennyit a “szennyező fizessö és a fenntarthatóság elvéről. Persze, azt is meg lehet kérdezni, hogy vajon miért maradt változatlan áron a kenőolaj termékdíja, ha a csomagolóanyagoknál több mint 20 százalék emelés is történt, például az üvegnél.

Az akkumulátoroknál ismét jelentkezik egy elvtelenség. Mivel lehet magyarázni, hogy egyetlen termék akkumulátorát, nevezetesen a mobiltelefonokról van szó, négyszer akkora termékdíj terheli, mint a többi akkumulátort? Ennyivel veszélyesebbek ezek a termékek? Vagy éppen ezzel lehet jól aratni, keresni, mert mobiltelefonja már mindenkinek van, és hála a kiváló termékeknek, egy, maximum két év alatt le is kell cserélni a készülékeket. Miért nem azon gondolkodunk, hogy miként lehetne visszaváltani és újrahasznosítani ahelyett, hogy jó pénzt keres rajta az állam, de ettől a probléma még megmarad.

A következő kedvezményezett a reklámhordozó papír. Mire ez az alacsony díj, és vajon miért nem emelkedik legalább akkora mértékben, mint a csomagolóanyag? Ha ugyanis valami nem létszükséglet, akkor a reklámhordozó papír biztosan nem az. Ismét ennyit az elvekről, és azok terheléséről, akik szennyeznek, de jelen esetben ez még a fogyasztást sem befolyásolja.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elektromos és elektronikai berendezések termékdíjtételénél is találhatunk nagy ellentmondást: nevezetesen, hogy még minden elektronikai berendezés száz forint körüli termékdíjjal terhelt; hogy ez sok vagy kevés, azt gondolom, ezen lehet vitatkozni, mondjuk, a kombinált csomagolóanyagokhoz képest, ez már egy más kérdés.

(15.50)

Az viszont már felháborító, hogy most akkor ezen értékek vagy nagyon alacsonyak, és akkor milyen megfontolásból, vagy a mobiltelefon-készülékek díjtétele indokolatlanul magas, tudniillik az összes többi tételnek a tízszerese. Csak nem a divatot és az általános használatot kívánja meglovagolni a kormány? Ez jó pénz, ha azt nézzük, ahogy már az előbb említettem, hogy maximum két év után sajnálatos módon ki kell cserélni ezeket a készülékeket, mert nem bírják tovább. Így kétévente 10 millió darabbal számolhatunk, egy-egy készülék tömegét beszorozva könnyen kiszámolható, hogy milyen bevételre lehet így szert tenni.

Végül arról a termékcsoportról, amely kimaradt az eddigi szabályozásból. Nem más ez, mint a hígítók és az oldószerek. Az indoklás szerint ez azért maradt el, mert nem magyarázható a fenti okokkal. Melyek is ezek a fenti okok? Hasznosítási és visszagyűjtési követelmények, légszennyezési határértékek betartása, veszélyes hulladékok kezelése. Valóban nem lehet visszagyűjteni, hasznosítani, ez igaz. De valóban nem játszik szerepet a légszennyezésben, sőt ennél tovább megyek, az emberi egészség károsításában, már azoknál, akik ezt éppen használják? A válasz csak az lehet, hogy komoly környezet- és egészségkárosítók tartoznak ebbe a körbe, akkor miért is kellene kivenni őket a termékdíj-kötelezettség alól.

De továbbléphetünk, mert van alternatíva, mégpedig a vizes alapú hígítók, amelyek nem okoznak se környezet-, se egészségkárosítást. Miért nem ezeket a környezetbarát termékeket támogatjuk azzal, hogy a szennyező termékeket termékdíjjal terheljük? Netán nem az a fajta szemlélet uralkodik itt is, hogy a fenntarthatóság és a “szennyező fizetö elve megint csak valahol máshol van? Ha úgy érzik, hogy igen, akkor vissza kell kerülni ezeknek a termékeknek a termékdíjköteles termékek körébe.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Fontos része a módosításnak a mentesség kérdése. Ehhez képest az indoklás igencsak szűkszavú, és a lényegről hallgat. Azzal a szemlélettel egyet is értenék, hogy ne kelljen fizetni annak, aki a környezetterhelést megszünteti, vagy úgy, hogy visszagyűjti a termékdíjköteles terméket és újrahasznosítja, már ha lehet, a technológia folyamatában, vagy összegyűjti, -gyűjteti, és igazolható módon ártalmatlanítja, kizárja a további környezetterhelés, szennyezés lehetőségét, ami jelen esetben azt is jelenti, hogy akkor ne legyen megengedett a tartós tárolás formájában történő lerakás.

Igen tisztelt Képviselőtársaim! Elnök Úr! Úgy látom, tíz másodperc van még, úgyhogy a mentesség kérdéséről egy következő felszólalásban szeretnék még szólni.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

Forrás: parlament.hu