GÖNDÖR ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Emberöltők óta természetes igény - és nemcsak Magyarországon -, hogy mindenki vállaljon többet, vállaljon nagyobb részt a közterhek viseléséből, és lehetőség szerint azok vállaljanak nagyobb terhet, akiknek nagyobb a jövedelmük. A szocialista-szabad demokrata kormány ebbe az irányba tett lépéseket, mint ahogy a tegnapi adóvita és az önök rendelkezésére álló törvényjavaslat is ezt mutatja. Az elmúlt két évben hasonló lépések sorozatára került sor. Miközben most egy új jogintézményt alakítunk ki, a kormánynak az a szándéka, hogy igazságosabb legyen a magyar adórendszer, a személyi jövedelemadó-rendszer, és a banki adó növelése is azokat a vállalkozásokat terhelje meg, azok vállaljanak nagyobb felelősséget, akik az elmúlt években kormányzati intézkedések és költségvetési források révén extraprofitot tudtak realizálni.

Teljesen természetes, hogy különböző reakciókat váltott ki a kezdeményezés úgy a politikai pártokban, mint a gazdaság szereplőiben. Ezt az ellenállást értem, a frakciónk is érti, ugyanakkor azt vártuk el a kormánytól, hogy határozottan lépjen fel, és valóban érjük el, hogy a pénzügyi vállalkozásokat egy külön adóval terheljük meg, ha csak átmeneti időre is. Nem akarok most azzal foglalkozni, hogy politikai oldalról milyen volt a fogadtatása, mert akkor a rendelkezésemre álló időt arra kellene fordítanom, hogy azt elemezzem, sokszor egy napon belül is hogyan változtak az álláspontok egészen a hurráoptimista támogató javaslatoktól a lehurrogó elutasításig.

Azt hiszem, most lehetőségem van a bizottságokban megfogalmazódott véleményekre is reagálni. Elég álságosnak tűnik az a magatartás, amely egyik oldalról a bevételeket szeretné csökkenteni, próbál ránk licitálni az adócsökkentésekben, ugyanakkor a kiadások növelésében az élen jár. Valójában miről szól ez a törvényjavaslat? Arról, hogy a pénzügyi vállalkozások számára az általuk realizált kamatkülönbözetre - tehát a kamat, kamatjellegű bevétel, azaz a beszedett kamatbevételek és az általuk kifizetett kamatok és kamatjellegű kiadások különbözetére - 6 százalékos mértékű adót állapít meg.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, azt is tisztázni kell - mert nagyok a félelmek és az aggályok -, hogy az előttünk lévő javaslat nem jelent dupla adóztatást, mert ezt a különadót ráfordításként számolhatják el a pénzügyi vállalkozások, és így kizárt az, hogy kettős adóztatásra kerül sor.

Néhány dolgot azért szeretnék megemlíteni a törvényjavaslat hátteréről. Képviselőtársaim előtt is ismert, hogy az elmúlt években mi történt a magyar bankszektorban.

(9.20)

Én azért messzebbre nyúlnék. Fél mondattal szeretném azt megerősíteni, hogy a mi adóforintjaink is bent vannak abban, amivel a bankokat konszolidálták. Ez öröm, hogy már nem beszélünk erről, de évekig volt téma a magyar társadalomban a bankkonszolidáció, ami bizony - még egyszer hangsúlyozom - a közös adóforintjainkból származott.

Az, ami most történik, nem más, mint egy igazságosabb elosztás. Szeretnék önökkel néhány adatot ismertetni. A bankok eredménye az elmúlt öt évben 37 milliárd forintról 216 milliárd forintra emelkedett. A 2004-es első félévi adatok alapján már 300 milliárdos összegről beszélnek az elemzők, mondhatnám azt, hogy suttognak. Bizony, ez egy extraprofit, ha tetszik, ha nem, és ebben több dolog játszik szerepet. Nyilván szerepe van annak, hogy a '99. évben érvényes 35 százalékról 18-ra és most 16 százalékra csökkent a társasági adó - ez tehát nyilván növelte a nyereséget -, de növelte a nyereséget az államilag támogatott lakáshitel-állomány.

Amikor erről beszélünk, képviselőtársaim, akkor azt is föl kell vetni, hogy igen, nem túl nagy összeg az, amiről most szó van, mindössze 30 milliárd forint. De kérem, vegyék figyelembe azt, hogy a lakáshitel-állomány mekkorát növekedett az elmúlt években. Igaz, hogy ez részben összefügg a költségvetési előterjesztéssel is, de tessék belegondolni: a 2002. márciusi 360 milliárd forintról 2004. márciusra 1625 milliárd forintra bővült a lakáshitel-állomány. Aki ezek után azt állítja, hogy ez nem jelenet extra terhet a magyar költségvetésnek, a magyar adófizetőknek, az nagy valószínűséggel nem akar tisztán látni vagy tudatosan próbál meg másokat félrevezetni.

Az a kérdés tehát képviselőtársaim, hogy ez a többletforrás - és ennyiben megint reagálok a bizottságokban, hadd mondjam így, hogy demagógnak érzett elhangzottakra -, ahogy egy családi költségvetésben sem különítjük el a pénzeket a pénzen lévő számok szerint, hanem készítünk egy költségvetést, hogy mire akarunk költeni egy adott hónapban vagy egy évben, nem pedig úgy, hogy itt jött egy bevétel, ezt csak ide és erre fordítom. A kérdés itt az, hogy igen, egyetértünk-e abban, hogy forrás kell a családi pótlék további emelésére, forrás kell a nyugdíjak további emelésére, forrás kell további gyermektámogatásokra; a sort hosszasan lehetne folytatni, de erre képviselőtársaim választ fognak találni a költségvetési törvényben, ezért ezekre tételesen most hadd ne térjek ki, vagy majd a vitában szívesen fogok erre reagálni.

A tét tehát nemcsak az, hogy lesz-e lehetőségünk ezen az ágon némi többletforrásra a költségvetésben, és ezen keresztül nagyon fontos kiadásokra forrást tudunk teremteni, mert azért szeretném azt elmondani, hogy az általam előbb említett tételek külön-külön alig 3-4 milliárdot tesznek ki. Ha tehát a kérdés így vetődik fel, akkor bizony ebből a 30 milliárdból van néhány kisebb tételű probléma, aminek megteremtődhet a fedezete. Kérem a képviselőtársaimat, hogy így mérlegeljenek. Azt tudom, és a törvényjavaslat alapján még adódik a kérdés, hogyan lehet kezelni azokat a kisebb pénzügyi szervezeteket, akik kis falvakban, a magyar vidéken fejtik ki leginkább a tevékenységüket, tehát biztosítják azt, hogy közel legyen a fogyasztóhoz, a szolgáltatást igénybe vevőhöz a bank. Erre mi nyitottak vagyunk, tárgyalásokat ma is folytatunk. És ebben sincs semmi extra, képviselőtársaim, a társasági adó alanyai, de mondhatnám a személyi jövedelemadó alanyait is: ahányan vagyunk, annyifélék vagyunk, annyiféle munkaviszonnyal, annyiféle jövedelmi pozícióval, tehát teljesen természetes, hogy a Magyarországon jelen lévő több mint negyven bank sem azonos. Nem azonos ügyfélkörrel, nem teljesen azonos tevékenységi struktúrával vesz részt a gazdaság és a magánemberek finanszírozásában, ezért a jövedelmi pozícióik is eltérőek.

A törvényjavaslatnak semmi körülmények között nem célja - nekünk, jogalkotóknak sem szándékunk az -, hogy ellehetetlenítsük ezeket a pénzügyi szervezeteket, csak azt kérjük, hogy vegyenek részt nagyobb arányban a közös terhek viselésében. Ezért mi nyitottak vagyunk arra, hogy azt a problémát, ami az érintett kis bankokat, takarékszövetkezeteket illeti, módosító indítvánnyal beemeljük a törvényjavaslatba, és ezeket adott időpontban majd szavazatunkkal megerősítjük.

Még egyszer kérem önöket, hogy ebbe az irányba gondolkodjunk közösen, de magát azt a jogintézményt, hogy a pénzügyi vállalkozásokat ez a 6 százalékos különadó terhelje, kérem, hogy támogassák, és inkább pontosításokkal javítsuk ezt a törvényjavaslatot.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu