IVANICS ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Két témával szeretnék foglalkozni. A már előttem szólók is részletesen elemezték a 4. és a 9. §-ban megjelölt nagy horderejű változást, amely az önkormányzati, illetve az állami vagyonnak a kezelésbe adásáról és ennek a módjáról rendelkezik.

A másik terület a kis- és középvállalkozások védelmével, illetve működésük megkönnyítésével foglalkozik. Tudomásom szerint a Kereskedelmi és Iparkamara is eljuttatott a minisztériumhoz egy javaslatot, amelyben kéri, hogy a kisvállalkozások - az 50 millió forint árbevétellel és 10 fő alatti létszámmal rendelkező és természetesen olyan kkv.-k, bt.-k, kft.-k részére, amelyek nem bocsátanak ki értékpapírokat - részére kellene egy egyszerűbb könyvvitelt, egy egyszerűbb számviteli rendszert kialakítani. Talán szét kellene nézni az Európai Unióban, hogy hogyan és mint kezelik az ilyen cégeiket, illetve a gazdaságnak egy olyan fontos területét, ahol az adminisztrációs teher, tehát itt jelen esetben a számviteli teher, az ehhez kapcsolódó összes kérdés gyakorlatilag az alkalmazás feltételeit gátolja.

Tehát azért nem vállalkozik nagyon sok ilyen kis cég alkalmazott működtetésére, alkalmazott felvételére, mert egyszerűen a kapcsolódó terhek a bevételeihez képest olyan aránytalanok, hogy ez nem éri meg. Tudomásom szerint erre Ausztriában és Franciaországban nagyon jó példák vannak. Ráadásul, ha ezt nemzetközileg összehasonlítjuk, hogy az 50 millió forint euróban mit jelent, és ha ezt rávetítjük az ottani vállalkozásokra, akkor kiderül, hogy ezek tényleg nem is kisvállalkozások, hanem mikrovállalkozásoknak tekinthetők. Tehát érdemes ezt átgondolni, és különösen annak fényében, hogy a beszámolókat standardizáljuk, ez természetesen egy jogos törekvés, ezt Dancsó képviselőtársam is üdvözölte a vezérszónoklatában. A magam részéről is természetes, jogos követelménynek tekintem, ugyanakkor ez a kicsi szereplőkre, tehát az 50 millió forint alatti vagy még ennél kisebb vállalkozások részére egy fokozott követelményt jelent, mert egy olyan skatulyába kerül bele, ahol ő ennek gyakorlatilag vesztese.

Visszatérve az 5. és a 9. §-ra, nevezetesen, az állami és az önkormányzati vagyon lízingbe vagy kezelésbe adására vonatkozóan, egy természetes és jogos követelmény, hogy az értékcsökkenés itt elszámolható legyen. Viszont ha az önkormányzati vagyont országosan nézzük, akkor több ezer milliárd forintos vagyontömegről van szó, amelynek egy része forgalomképes, más része korlátozottan forgalomképes vagyoni elemekből áll. Ha a magánszféra korlátlan behatolását lehetővé tesszük az 1990. évi önkormányzati törvény módosításával, akkor úgy érzem, nagyon nagy veszélynek tesszük ki azokat az önkormányzatokat, ahol esetleg az önkormányzati testület és a polgármester nincs megfelelő ismeretek birtokában, illetve minden önkormányzat részére a rossz döntés meghozatala, mondhatom, több nagyságrenddel megnövekszik.

Tehát ezt mindenképpen figyelembe kell venni, úgy érzem, hogy az idő rákényszerítette a törvény módosítóit arra, hogy ezt beemeljék, foglalkozzunk ezzel a kérdéssel, de rendkívül nagy körültekintés szükséges ezen a területen, hiszen felbecsülhetetlen a veszély az önkormányzati vagyonra vonatkozóan; ugyanakkor el kell ismerni, hogy lehetőséget is teremt arra, hogy az önkormányzati vagyon nagyobb működési hatékonysággal lépjen be az ország gazdaságába.

Ezt nem tudom pontosan, inkább kérdésként fogalmazom meg, hogy az állami vagyon kezelésbe adása magáncégek részére, ezt tartalmazza-e, mert ebből a felvezetésből az is kiérthető, hogy nem a Kincstár vagy nem az állami vagyonügynökség, tehát nem állami cégek is, intézmények is gazdálkodhatnak ezzel az állami vagyonnal, esetleg olyan korlátozottan forgalomképes állami vagyonnal is, amelynek - hogy úgy mondjam - az elkártyázása szintén óriási veszélyt jelent. Tehát ezt egy kérdésként fogalmazom meg, nem látom át jelen pillanatban, hogy ez meddig vezet ebben a vonatkozásban.

Fontos az összehasonlíthatóság - ezt az előttem szólók szintén említették - a múltbeli és a jövőbeni összemérhetőség tekintetében, és azzal, hogy eleve változott az uniós belépésünkkel a kis- és középvállalkozások kategóriája, hogy ez felemelkedett 250 millió forintra, így a 2004-es és a 2000 után következő statisztikai adatokban is valamilyen okos korrekciót, okos összehasonlítást vagy összemérhetőséget kellene biztosítani.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu