LENÁRTEK ANDRÁS, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A költségvetési bizottság múlt szerdai ülésén hosszas vitát folytatott a törvényjavaslatról, amelynek általános vitára való alkalmasságát az ellenzéki képviselők nem támogatták. Tettük ezt azért, mert sem a leírt indokolások, sem a vita nem győzött meg minket arról, hogy a javaslat körül kialakult megannyi probléma kiküszöbölhető.

A változatlanul fennmaradt kérdések közül néhányat említenék csak. Mi indokolta azt, hogy ez a törvény a 2006-os választásokig, azaz csak két évig hatályos? Miért ezt a módját választotta a kormány az adózásnak, miért nem a szokásos eredmény szerinti adózást, vagy más, pénzügytechnikai eszköz alkalmazását, államkötvényjegyzés, sáveltolás, s a többi? Miért nem egyeztettek a banki szféra más képviselőivel is, sőt, a gazdaság más szereplőivel? Miért nem történt arra vizsgálat, hogy más országok tapasztalatait is figyelembe véve ez a törvény alkalmazható-e Európában? Történt-e hatásvizsgálat arra nézve, hogy a bevezetett új adónem milyen hatásokat vált ki a banki szektorban, és közvetve milyen hatással lesz a pénzügyi szolgáltatást igénybe vevőkre nézve? Miért csak a hitelintézetekre terjed ki, és más, nagy nyereséget produkáló gazdasági szektorokra nem, ha az indoklás szerint a javaslat az igazságosabb közteherviselés érdekében történik? Miért 6 százalék az adó, ezzel összefüggésben mi lesz a sorsa az így beszedett 30 milliárd forintnak az igazságos elosztás alapelvét figyelembe véve?

(9.10)

Ezekre a kérdésekre nem kaptunk megfelelő választ.

Ezzel szemben megfogalmazódtak azok az érveink, amelyek az általános vitára való alkalmatlanságra, a törvényjavaslat visszavonására vonatkoztak. Ezek közül egy: a szocialista-liberális kormány folytatja azt a gyakorlatot, hogy minden évben kitalál egy új adónemet. Mi, mint ahogy eddig, úgy most sem tudjuk ezt helyeselni. Az új adónem az igazságos közteherviselés jegyében született, de ez is tele van igazságtalansággal. Nem meggyőző ugyanis az indoklás, hogy a bankok kizárólag a lakáshitelpiac kedvező hatásai miatt jutnak extraprofithoz. Meg kellene vizsgálni, mondjuk, az egyéb bankközi pénzügyi piaci mozgásokat is. De ha ez igaz is lenne, akkor meg azért igazságtalan, hogy az elkövetkezendő két évre vetik ki ezt az adónemet, mert - az indoklás is tartalmazza - szűkülni fog a lakáshitelezés, és ezáltal az elérhető magasabb nyereség lehetősége.

Nem sok köze van az igazságossághoz annak sem - ahogy ezt Hargitai képviselőtársam a vitában bebizonyította -, hogy a törvény leginkább a takarékszövetkezeteket sújtja, azokat, amelyek csekély részt tudnak kihasználni a lakáshitelpiac kedvező helyzetéből. Sőt, ezeknek a fiókoknak az átlagos eredménye 5 millió forint, szemben a bankfiókok 189 millió forintos átlagos eredményével. Ugyanakkor a takarékszövetkezetek társadalmi fontosságát senki sem kérdőjelezi meg. Ott vannak a legkisebb településeken, igyekeznek mindig arra felé nyitni, ahol nem a busás haszon, hanem az egyszerű szolgáltatásokat igénylők vannak, a kispénzűek, a kisvállalkozások.

Felmerült a kérdés, hogy mit érünk el az új adóval. A költségvetés több száz milliárdos lyukainak a betömködéséhez ez a 30 milliárd forint kevés, ahhoz viszont, hogy a pénzpiac bizonytalanságát és a bizalom megingását okozza, bizony elég.

Sok indokunk volt még ezeken túlmenően is arra vonatkozóan, hogy ez az intézkedés milyen hatásokat válthat ki a banki stratégiában, a banki gondolkodásban. Ezek alapján nem tudjuk általános vitára javasolni a törvényjavaslatot.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Forrás: parlament.hu