LENÁRTEK ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Nos, tisztelt képviselőtársaim, gondolom, egy-két hozzászólásra reagálni kell. ezek közül az egyik Gőgös képviselő úr jóslata. (Gőgös Zoltán: Nem jóslat, számítás! Az nem ugyanaz.) Nem tudom, hogy honnan jósolja meg azt, hogy két év alatt lecseng a lakáshitelezés vagy a bankok számára kedvező gazdasági környezet hatása. Jó lenne, ha ezt számokkal is alátámasztaná.

De mondjuk, fogadjuk el. Ha ez lecseng, magyarán, ugyanaz van, amit az előbb Göndör képviselő úr mondott, hogy ő is abban bízik, hogy csökkennek a kamatok, hogy csökken a kamatmarzs, akkor miért most vetik ki ezt az adót, ami nyilvánvalóan ezeket a folyamatokat is úgymond tovább erősíti. Ha tetszik, akkor igazságtalan akkor kivetni, amikor egyre rosszabbak a bankok feltételei.

Bőhm képviselő úr hozzáfűzése már közelebb állt az igazsághoz, aki azt mondta, hogy be kell vallani ezt, hogy ez eseti jellegű, bár az az igazság, hogy azt ő sem tudta megmondani, hogy ennek az eseti jellegnek mi a valódi oka. De meg is értem, mert ilyen beavatkozás esetében, ami a piaci folyamatokkal, a liberális gazdasággal szembemegy, elég nehéz elmagyarázni. Én azért bízom abban, hogy az SZDSZ az ígéreteihez híven mint új adót, nem fogja ezt az adót megszavazni.

Még egy gondolattal szeretném gazdagítani ezt a vitát, talán erősítve azt, amit Dancsó képviselő úr mondott, és valószínű, hogy Göndör képviselő úr félreértett. Nem elhanyagolható ugyanis az a körülmény, amilyen hatásokat a pénzpiacon, a bankok életében, a működés során ez a törvény ki fog váltani. Induljunk ki abból, hogy a bankoknak mindig a részvényesek elvárásaihoz kell igazodniuk, azaz a minél magasabb profithoz, de minimum a tervezett nyereséghez; a tervezett, állandó és biztos nyereség elérése a cél. Mit fog tehát tenni egy bank? Vagy azt fogja tenni, hogy csökkenti a költségeket, vagy azt fogja tenni, mondjuk, hogy szolgáltatási díjakat emel.

Nézzük a könnyebbet: költségcsökkentés. Tudvalevő, hogy a bankszférának a legmeghatározóbb költségeleme az élőmunka költsége. Valószínűsíthető, hogy egy ilyen helyzetben, ha költségcsökkentésben gondolkodik egy bank, akkor az mindenképpen elbocsátásokat fog tehát jelenteni, ami nyilván nem jó sem az ott dolgozóknak, de a szolgáltatást igénybe vevőknek sem, arról már nem is beszélve, hogy nyilván az államkassza kiadási oldalán fognak jelentkezni. Egy azonban biztos, hogy bármilyen költségcsökkentés a szolgáltatások színvonalának és a minőség romlását fogja maga után vonni.

Tehet-e mást is bank? Költségcsökkentés címen például megteheti azt, hogy nem fog annyi összeget elkülöníteni a kockázati céltartalékba, mint eddig, ezáltal csökkenti valahol a saját kihelyezéseinek biztonságát. Így tulajdonképpen a kockázatos vállalkozások számára kevesebb lehetőséget, kevesebb terepet tud nyitni. Melyek ezek a kockázatos vállalkozások, Gőgös képviselő úr? Pontosan azok, amelyeket ön kedvel: a kis- és középvállalkozások és a mezőgazdasági vállalkozások. (Gőgös Zoltán: Ettől nem félek.) Ők fognak veszíteni leginkább azon, hogy a bankok egy kicsit, egy fél fordulattal el fognak tőlük fordulni, a magasabb banki kockázat miatt.

(Az elnöki széket dr. Deutsch Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Mit tehet még a bank? Növelheti a szolgáltatási díjakat. Ez már nemcsak a vállalkozásokat fogja érinteni - bármilyen kezelési költség vagy egyéb típusú szolgáltatásidíj-növekedés -, hanem az önkormányzatokat is, és legfőképpen a lakosságot, akik ott vezetik a számláikat. Hogy ez nem alaptalan felvetés, arra mondanék egy példát nyilván az intézmény megnevezése nélkül. Egy bank esetében az utóbbi hetekben - valószínű, hogy a törvény hatására - a számlavezetési díj 990 forintról 3600 forintra nőtt. (Gőgös Zoltán: El kell menni máshova, ahol nem annyi.)

Valószínű, hogy ez nem egyedi eset lesz. Lehet, hogy más bank más formáját választja. Próbálom most fölsorolni ezeket. Lehet az is, hogy a bank másféle módon - például ahogy Dancsó képviselő úr említette -, azzal próbál operálni, hogy emeli a kamatot. Hangsúlyozom: a részvényesek érdekének megfelelő védelme a cél, magyarán: a nyereség tartása.

Ha egy példát mondanék erre, vegyünk egy 1 milliárd forintos hitelkihelyezést, aminek, mondjuk, 12,5 százalék a kamata, ez 125 millió forintos kamatbevételt jelent. Forráshoz ez a bank, mondjuk, 9 százalékon jut, tehát a kamatmarzs 3,5 százalékos. Azt hiszem, ez egy életszerű példa.

(11.00)

Tehát ennek a figyelembe veendő fizetendő kamatrésze 90 millió forint. Mennyi az adó alapja? 35 millió forint. Mennyi maga az adó, vagyis a 6 százalék? 2 millió 150 ezer forint.

Ha elkezd gondolkodni a bank, és azt mondja, hogy ezt úgy tudja ellentételezni, hogy 0,2 százalékponttal növeli a hitelek kamatát, akkor 12,5 százalékról 12,7 százalékra nő, és semmi nem történik, a pénzénél marad. Ön szerint a vállalkozók, az önkormányzatok, a lakosság ezt a 0,2 százalékot észre fogja venni? Nagyon el fog fordulni ettől a banktól, amihez odaszokott már és oda bejár? Nem nagyon fogja észrevenni. Következésképpen pontosan a kárvallottjai ennek a törvénynek azok a szolgáltatást igénybe vevők lesznek, akik a banki ügyfelek.

Emellett lehet még egy másik nem elegáns megoldás: az, hogy csökkenti a betétdíjakat. Sajnos, ez is ugyanolyan rossz hír, nyilván megint a lakosság befizetésein próbálja helyrehozni ezt a kiesett 30 milliárd forintot a bank. Ezek azok az okok, amiért mi nem tudjuk ezt támogatni.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Forrás: parlament.hu