PARRAGH DÉNES (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Már jó ideje tart a vita, és a termékdíjas törvény, valamint a várhatóan hozzá kapcsolódó kormányrendelet szakmai részleteiről elég sok szó elhangzott. Persze nagyon sok szakmai részlet még nem került megvitatásra, talán azért is, mert ez nem a parlament dolga, illetve mégiscsak a törvénytervezet vitájáról van most szó. Én is inkább néhány kimaradt részre szeretnék rávilágítani, hiszen a legfontosabb alapelveket mind a vezérszónoki, mind a bizottsági, mind az utána következő vitában képviselőtársaim mindkét oldalról elmondták.

Először is vissza kell térnem miniszter úr expozéjához, de már egy kicsit szabadabban, mint a bizottsági kisebbségi vélemény ismertetésekor. Miniszter úr most is sok mindenről beszélt, ahogy Pap János képviselőtársam is mondta. Hosszú percekig mértük az időt, amíg a törvényjavaslathoz el sem jutott. Annyiból azért szerencsésebbek voltunk, mint a miniszteri meghallgatáskor, mert most a globális fölmelegedést és a bálnák védelmét megúsztuk, erről nem volt szó, viszont volt szó sok más olyan dologról, ami nem tartozik ide, mint például a szennyvízkérdés. Én is sajnálom, hogy a miniszter úr nincs itt, mert néhány kérdést csak feltettem volna, ha már önként beszélt olyan dolgokról, amelyek engem megleptek. Például azt mondta, hogy sikerült megoldani a veszélyes hulladékok kérdését. Nem tudom, hogy mire gondolt. A magyar környezetvédelemről nekem is sok információm van, még vidéken is, és nem igazán értem, hogy mire gondolt a miniszter úr. Az igaz, hogy Dorogon a Dunába egy bizonyos mennyiséget beengedtek, de talán mégsem ez a megoldás, és nyilván nem erre gondolt ő sem.

Mondott olyat is, hogy rohamosan nő a szelektív hulladékgyűjtés. Igazából nem tudom, hogy mire alapozta ezt a kijelentését. Megint csak - mint a korábbi felszólalásokban - már a következő tíz év beruházásait is érdemként említette miniszter úr. Elmondta, hogy tizenkét telep fog kohéziós alapból, ISPA-alapból létesülni. Orosz Sándor képviselő úr elmondta, hogy a modern világ tisztább, ha felülünk a vonatra és elmegyünk nyugatra, akkor ezt láthatjuk is. Javaslom, hogy üljön föl egy keletre tartó vonatra - merthogy oda is mennek vonatok -, elég csak túljutni Szolnok megyén, és megláthatja, hogy az a rész is tiszta. Meghívom őt Szabolcs-Szatmár-Bereg megyébe, ahol jelenleg hét szigetelt lerakótelep van, tehát nem is olyan sok az a tizenkettő, amit egyszer majd meg fogunk csinálni. A helyzetet nem csak Budapestről kell nézni, és nem a fellegekben járva kell a leendő terveket elmondani, főleg nem akkor, ha a napirend nem is arról szól.

Visszatérvén a napirendre, maradjunk a termékdíjnál. Melyek azok a termékdíjat érintő problémák, amelyek eddig kimaradtak? Az első - amint azt a bizottsági kisebbségi vélemény ismertetésekor is elmondtam -, a mentesség kérdésének nemcsak az a problémája, amit a mezőgazdasági bizottsági véleményben Kis Zoltán is elmondott, hogy sérül a “szennyező fizetö elv, hanem az is probléma, hogy ma a mentességet a visszagyűjtés százaléka alapján lehet elérni, és a termékdíj kérdése is így realizálódik. Jelen pillanatban a visszagyűjtés ellenőrzése megoldatlan. Volt egy írásbeli kérdésem miniszter úrhoz, válaszlevelében a mai hozzászólásához hasonló mellébeszélés van. Ismerjük a magyar környezetvédelem szervezetét, ezért tudjuk, nem állja meg a helyét, hogy a főfelügyelőség, illetve az általa megbízott külső szakértők ezt ellenőrzik. Ha nem állunk igazán jól a vám- és adófizetés területén, ahol sokkal jobb szervezetekkel rendelkezik a magyar állam a VPOP és az APEH révén, akkor elképzelhetjük, hogy a termékdíjak esetében a legszebb zsebszámlázási időszakát éli az ágazat. Ez óriási probléma, mert ezzel milliárdos károkat okozunk a környezetnek és a magyar államnak is. Tehát itt kezdődne a mentesség és ellenőrzés kérdése, jelentős előrelépésre lenne szükség.

A másik témakört több képviselőtársam is említette. Pettkó Andrással némiképp vitatkoznék. Minden elismerésem az elektronikus hulladékok ügyében tett erőfeszítéséért, de a fő gondot nem azok a termékdíjak jelentik, amelyek nem fognak oda visszamenni, hanem az, hogy a többi termékdíj sem arra fordíttatik, amiről a törvény szól. Ez persze független a kormánytól, mert már a kezdetektől így van, azóta, amióta a Horn-kormány idején bevezetésre került ez a jogszabály. De azért nem az a megoldás, hogy nem előre haladunk. Korábban 30 milliárd volt, most 20-21 milliárd körüli a termékdíj-befizetés - hiszen most már az üzemanyag is ki fog kerülni -, és ennek a tárca mindig is tört részét fordította arra a célra, amire beszedte. Ez így helytelen, hiszen ha valamilyen célra beszedünk egy díjat, és a törvény is úgy szól, hogy abból ezt meg ezt kell megoldani, akkor azt erre kell fordítani.

Nem tudom elfogadni miniszter úrnak azt az érvelését, hogy ennél többet költ erre a kormányzat, mert nem költ többet. A hulladékkérdésben kevesebbet költ, s ezzel mi is szembesültünk. Azt hiszem, hogy a környezetvédelmi bizottság tagjait nem lehet az ipari lobbi ügynökeinek titulálni, de abban egyetértettünk az ipar képviselőivel, hogy ha ezt a díjat nekik meg kell fizetni, és ez terheli a termékeiket, akkor akár ők, akár az állam, akár valamilyen intézményrendszer ezt erre használja fel. Nem előrelépés az, ha a termékdíjat növelni akarjuk, a visszaforgatást, a feldolgozást viszont nem.

Ebbe az irányba mutat az is, hogy a KAC-ból lett KÖVICE forrásai az elmúlt két évben csökkentek, ezért nem igaz az, hogy rohamosan nő a szelektív hulladékgyűjtés, amit fel is kellene dolgozni, mert nincs meg mögötte a háttéripar megteremtésének a lehetősége. Ez a kormányzat az elmúlt két évben csökkentette a Környezetvédelmi Alapot, az idén törvénysértő módon még egyetlen pályázatról sem döntött. Ez tehát nem ebbe az irányba mutat.

Ennek a törvénynek is van egy hibája, amire a bizottsági ülésen is felhívtam a figyelmet - akkor még csak gyanakodva, de most már bizonyossággal tehetem -, hogy már akkor elavult, amikor a tisztelt Ház elé került. Ugyanis szerepel benne az a kifejezés, hogy “KÖVICEö. Mint tudjuk, a jövő évi költségvetésben ezt már nem találjuk meg. Ilyen gyorsan elavult az a törvénytervezet, amit most tárgyalunk.

Egyébként lett volna lehetőség arra, hogy haladjunk előre ezen a területen, a szelektív gyűjtésben vagy a hulladék csökkentésében. Az önkormányzatok kötelező közfeladata a hulladéktelep létesítése és a hulladék kezelése. Ha sikerült volna bevezetni a normatív támogatást a költségvetésben, és elfogadta volna a parlament, illetve a kormány, és differenciáltan kapták volna meg a települések a szelektív gyűjtésre és a hulladék csökkentésére a támogatást, akkor egy eszközzel máris előbbre léphettünk volna.

Sok szó elhangzott az egyutas-többutas kérdésről és - nagyon helyesen - arról is, hogy itt is csak gazdaságilag ösztönző rendszerrel lehetünk eredményesek. Az is fontos téma - erről ma még nem nagyon esett szó, de az albizottsági ülésen hosszan beszéltünk róla -, hogy a társadalmi szervezetek véleménye szerint, s azt hiszem, ebben igazuk van, az egyutas és a többutas rendszerek, valamint az egész termékdíjkérdés ügyében van mód és lehetőség munkahelyteremtésre.

(15.20)

Tehát nemcsak azt kell megnézni, hogy milyen megépült ipari kapacitások maradnak kihasználatlanul, ha az eldobható palackok száma csökken, hanem hogy ez a környezetvédelmi ipar valóban milyen munkahelyteremtésekre ad módot és lehetőséget.

Összességében azt lehet csak aláhúzni, ami eddig elhangzott, hogy vagy törvénymódosításra van szükség - bár nekem is kétségeim vannak ez ügyben, hogy a jelenlegi formájában van-e erre kellő módunk és lehetőségünk, nem lesznek-e kodifikációs problémáink -, talán jobb lenne, ha visszavonásra kerülne, és egy új törvény kerülne a tisztelt Ház elé. És igazából azt hiszem, hogy itt, ezen Ház falai között annak is hangot kell adnunk, hogy a jelenlegi formájában nemcsak a szakmai elveket sérti a jelenlegi eljárás, ezen törvény és majd kormányrendeletek megalkotása, hanem a széles körű társadalmi vita is elmaradt. És erre is fel szeretném hívni a figyelmet, hiszen rendkívül fontos, hogy a lakosság, a társadalmi szervezetek minél szélesebb körben bevonásra kerüljenek, ez jogos uniós elvárás is. Úgy tűnik, hogy az elmúlt hónapokban ez is elmaradt, és ha a kormány ezen a nyomon megy tovább, amin elindult, akkor a társadalmi szervezetekkel való párbeszédet is ki fogja hagyni ebből a folyamatból, nemcsak hibás következtetésre fog jutni.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu