VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. A kistérségi együttműködésről kétféle módon lehet beszélni. Lehet azt mondani, hogy ez a kistérségi együttműködés megfosztja a helyi önkormányzatokat a megízlelt önállóságtól, annak nagyszerűségétől, és állami akaratból rájuk telepít valami jogokat csorbító, lelküket, működésüket elnyomorító szerepkört. De lehet a kistérségi társulásról úgy is beszélni, hogy a magyarországi településszerkezetben a kialakult struktúrákat, a lakosság kor szerinti összetételét figyelembe véve elkerülhetetlenné válik a kistérségi együttműködés.

Ha ez az együttműködés nem felülről jövő kényszer, hanem az együttműködéssel együtt járó pluszszolgáltatást, valami korábban el sem érhető újat hoz a településen élőknek, óvodásnak, iskolásnak, idősnek, akkor senki nem azt keresi, hogy miként lehetne ezt magáról lerázni, ezzel szembemenetelni. Ebben kellene, képviselő úr, nekünk együttműködni, ebben elszakadni attól, hogy most a munkamegosztás alapján a patkó melyik oldalán ülünk. Ezt egyikünk sem tudja egyedül megtenni, és bármelyikünk a kormányzás felelősségével szembe kell nézzen ennek a kérdésnek a megoldatlanságával.

Erre próbáltam utalni akkor, amikor annak belátását kértem, hogy ebben a rövid távú politikai haszonszerzés helyett az ország érdeke, a források hatékony elköltésének útja-módja kerüljön a középpontba, mert csak egyedül ez hozhat megoldást. Ha ebben egyetértünk, akkor az együttmozgásnak, a párbeszédnek hihetetlenül tág terei nyílnak meg.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu