FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA (MSZP): Nagyon szépen köszönöm, elnök asszony. Bocsánatot kérek a késésért, egy baleset megfogott reggel, és telefonálás helyett inkább szaladtam, reménykedtem, hogy ideérek pontosan.

Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A mai napon immár harmadik éve rendezik meg civil szervezetek azt a konferenciát, amelyen a magyarországi önkéntesség helyzetéről, az önkéntes segítői tevékenységről és természetesen magukról az önkéntesekről esik szó; azokról az emberekről, akik ellenszolgáltatás nélkül, bárminemű anyagi vagy egzisztenciális érdek nélkül mások számára, mások javára végeznek munkát, nyújtanak segítséget. Ők az önkéntesek.

Az önkéntes munkának minden emberi közösségben és minden korban helye volt, helye van, és minden bizonnyal helye is lesz, legalább két okból. Egyrészt azért, mert mindig is lesznek segítségre szorulók, akik az erre hivatott piaci vagy állami, önkormányzati ellátásból valamilyen oknál fogva kiesnek. És mindig is lesznek olyan potenciális segítők, jó emberek, akik szeretnek közösséghez tartozni, akik fontosnak tartják, hogy hasznosat cselekedjenek, még akkor is, ha ezért nem jár fizetség.

Mai megszólalásomnak így a költségvetési vita előtt az is aktualitást ad, hogy az emberek és közösségeik tevékenységei mind nem jelennek meg feltétlenül a költségvetési számokban. A civil szféra működése legalább annyira láthatatlan, mint amennyire mindennapos, és attól még nagyon is értéket termel, hogy eredményeit nem mérjük, nem tartjuk szigorúan számon a különböző rovatokon. Becsléseink, sejtéseink vannak csak arról, hogy az oktatásban, a kultúrában, a környezetvédelemben, az egészségügyben, az idősgondozásban, a gyermekvédelemben, a fogyatékosügyben, a sportban, a szociális gondozásban és a társadalmi együttélés még megannyi területén kik, mennyi és milyen értékű társadalmi munkát, társadalmi szolgáltatást végeznek.

A Központi Statisztikai Hivatal 2000-es adatai szerint - sajnos ez a legutóbbi teljes körű felmérés - a nonprofit szervezetek önkéntes segítőinek száma meghaladja a 400 ezer főt, és az általuk teljesített segítői órák száma az évi 35,5 milliót. Mondom felkiáltójellel a számot, mert ez hozzávetőlegesen 17 500 főállású foglalkoztatott munkaidejének felel meg. Az önkéntes segítők tevékenységének értéke szakértői becslések szerint még úgy is 20 milliárd forintnyi nagyságrendű évente, hogy ebbe csak és kizárólag a civil szervezeteknél, a civil szervezeteken keresztül történő önkéntes tevékenységet számítjuk bele.

Azon túl viszont, hogy csak becsülni tudjuk az önkéntesség társadalmi hatásait, a civil szervezetek pontosan jelzik számunkra, hogy a jelenlegi jogi szabályozás miben fékezi, miben akadályozza ma Magyarországon az önkéntesség további terjedését. Mert sajnos sok jogi akadály létezik még Magyarországon a segítőkészség, az együttműködési szándékok, a hétköznapi szolidaritás előtt. Örömmel és egészen biztosan sokak megelégedésére mondhatom e helyről, hogy a hiánypótló törvényjavaslat elkészült. Reményeink szerint most már a belátható jövőben lesz olyan jogszabály, amely révén lehetőség nyílik az állampolgári öntevékenység mások javára történő széles körű gyakorlására anélkül, hogy ez a jelenleg fennálló munkajogi, adózási, társadalombiztosítási vagy idegenrendészeti korlátokba ütközne.

Kedves Képviselőtársaim! Ebben a kormányzati ciklusban az önkéntes ügy rendezése lehet a civil szervezeteket érintő második olyan nagy horderejű döntés, mint amilyen a nemzeti civil alapprogram megalkotása volt. Őszintén bízom benne, hogy ebben a kérdésben is egyetértésre jutunk.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu