TÓTH IMRE (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Nem szándékoztam már hozzászólni, de Gőgös képviselő úr egy részben vagy alapvetően nekem címzett finom kérdést tett itt föl az előbb, félig hallhatóan, aminek a lényege az volt, hogy csak nem hiszik el képviselőtársaim, amit itt a polgármester az agráriumról és a vidékről mond. (Gőgös Zoltán: Nem ezt mondtam.) Azt szeretném mondani, hogy nem szabad elhinni. Tapasztalati úton kell ezt megnézni. Én mint polgármester, éppen vidéki területről megtisztelem önt azzal, hogy megosztom az ilyen irányú tapasztalatomat.

Úgy látom az elmúlt hetek, hónapok, néhány év gyakorlatából, hogy nő ebben a pillanatban is igen jelentős arányban a mezőgazdaság munkanélküli-kibocsátó trendje. Tételesen az itt elhangzó volt tehenes, baromfiágazatban dolgozó, sertéstenyésztő s a többi, kisgazdálkodó, kisparaszti érából. Ezek az emberek ellehetetlenednek, és a magyar vidék szegénységét adják. A polgármesteri hivatalok szociálpolitikai folyosóján tolonganak, és azt mondják ki egészen világosan, hogy ők nem könyöradományból akarnak megélni, hanem munkából, de mégis rászorulnak erre.

Egy másik megközelítés: kérem, megnéztük, a vidék megtartóképessége, mondjuk, az építkezések mentén a következőképpen néz ki. 2002-ről 2003-ra virradóan az építéshatósági engedélyek száma 50 százalékkal csökkent a magánerős építésű lakások esetében. Ez pillanatnyilag a vidék megtartóképessége. Nem csodálom, hogy néhány finnyás orrú fővárosi szeretné, ha az a 30 ezres populáció hajléktalanfalvára kiköltözne. Néhány embert még ki lehet így vidékre küldeni, ahol most születik meg a jövő munkanélkülije és fővárosba költözője. Bár Londonból nem küldik el ezeket az embereket, a nyomort gyakorlatilag, néhány nyomorgót így el lehet távolítani, de pillanatnyilag a magyar falvakból vagy Budapestről a nyomort sajnos nem.

Forrás: parlament.hu