NYITRAY ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Ház! A vezérszónoki körben már elhangzottakra szeretnék reflektálni annyiban, hogy többen is szóba hozták ma a néhány napirendi ponttal ezelőtti döntésünket, mintha ennek a két ügynek, túl azon, hogy egy napon történt, bármi köze is lenne egymáshoz. Hát szeretném ezt a félreértést eloszlatni mindazokban, akikben ez még él. A két missziónak, a kétféle szerepvállalásnak az égegyadta világon semmi köze nincs egymáshoz. Ugyanis az egyik egy háborús műveletben való, a mai napig, sőt, ahogy haladunk előre az időben, egyre kevésbé tisztázható funkcióval és szereppel való részvételünk, amelynek, mint mindennek, még a nagy szerelmeknek is, egyszer vége szakad. És bármilyen kellemetlen is ez egyeseknek - bár ezt én nem tudom megfejteni, hogy miért kellemetlen -, ennek most lett vége. Lejárt a mandátum, éppen ideje, hogy hazajöjjenek onnan a katonáink.

Ehhez kapcsolódóan, amire már az előbb utaltam, nagyon hasznos lenne, ha más formában történne a kintlét meghosszabbítása, amire most, ugyan a mai napig nem egészen tisztázott módon, de valamiféle NATO-felkérés alapján a kormány már el is kötelezte magát, azaz újabb 300, ha igaz, 300 fős kontingens kiképzési célú kiküldésére. Ahogy az előbb is utaltam rá, az ilyenfajta döntések előtt, még akkor is, ha ez semmiféle alkotmányos kötelezettséget nem jelent a kormánynak, nem ártana, ha szélesebb körben és alaposabban tájékoztatná például az ellenzék pártjait is. Így nehéz lesz alkotmánymódosítással bővíteni a kormányhatáskört, ha már az első ilyen akciónál is így, fű alatt mennek a dolgok, mint ahogy ebben az esetben is mentek.

Forrás: parlament.hu