VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Az általános vita keretében arra kértem képviselőtársaimat a patkó mindkét oldalán, hogy keressük a költségvetésben azokat a decentralizálható forrásokat, amelyek a régióba helyezve, a döntési kompetenciát oda juttatva, hatékonyabban hasznosulhatnak. Arra buzdítottam, hogy menjünk tovább azon az úton, és tegyük visszafordíthatatlanná a folyamatot, amely 2000-ben még csak nulla forintot, aztán 2002-ben már 6 milliárdot, 2003-ban 12 milliárdot, az idén már 22,5 milliárdot és az asztalon fekvő költségvetésben több mint 40 milliárd forintot jelent a régiók számára.

Ehhez teszünk a területfejlesztési bizottság kormánypárti munkacsoportja nevében újabb két javaslatot, amely 19 milliárd forint értékben immár 60 milliárd forintra emeli ezeknek a decentralizált forrásoknak a nagyságrendjét. Fontos előrebocsátani, hogy ezek nem többletforrások, és van ellenérzés is, ellenszél is a javaslat megvalósulásakor. Mi a logikája ezeknek a módosításoknak? Mi a válaszunk a szakmai szempontok háttérbe szorulásától félő és a javaslatunkat ellenző véleményekkel szemben? A szlogenek jól ismertek, és nem vitatjuk egyik oldalon sem: a szubszidiaritás, dönteni ott, ahol a legtöbb információ áll rendelkezésre, közelebb a helyi önkormányzatokhoz, az emberekhez, átláthatóbbá, ellenőrizhetőbbé, összehasonlíthatóbbá tenni a döntéseket, hiszen velünk, a szemünk előtt zajlik.

Mit is jelent ez a mindennapok gyakorlatában, a tényleges mindennapok nyelvén? Azt, hogy a régiók élettel telnek meg. A fejlesztési koncepciók, tervek, elgondolások valódi tétje, mindennapos gyakorlata lehet, a döntés értelme, felelőssége lesz a tétje a most még sokszor csak ülésező és a feladatokat kereső regionális területfejlesztési tanácsoknak. Az ezen az elven működő régiónak lesz fedezete, hitele az Európai Unió felé is, hogy alkalmasak regionális forrásszerzésre, hatékony forrásfelhasználásra, és így a régió egésze nem szakmák egymástól független szeleteként működik majd, hanem az odajuttatott források hasznosulása komplexen, egymást erősítő, egymásról tudó hatásfokkal történhet. Összeadódásuk pozitív hatásai erősíthetik a források hatékony felhasználását, és nem kell tartani attól, hogy néha gyengítik vagy éppen kioltják egymást.

Öröm számunkra az is, és ennek jelei már áthatják a régiókat, hogy új típusú, és örömmel mondom, partneri kapcsolat alakul a nem ritkán diktátum jellegű tárca és helyi kapcsolatok helyett, és az önkormányzatok, a minisztériumok immár partnerként tervezik feladataikat. És végezetül: tudjuk mi is, hogy a tervekhez képest ez még mindig kevesebb felosztható forrást jelent, így sem lesz elegendő valamennyi helyi célkitűzés valóra váltására, de mégis hitelesebb az ígéret, több a garancia, ha ott helyben, úgy is mondhatnám, egymástól kapjuk, több a bizalom, hogy majd a jövő esztendőben a mi igényünk is megvalósítható.

De mi van a szakmaisággal, miként érvényesül az ágazatok hozzáértése ezekben a döntésekben? Van ebben jó adag jogos félelem is. A járható út kiválasztásában, a megfelelő módszer megtalálásában erre különösen nagy figyelemmel kell lenni. Vegyük például a javaslatban szereplő, agrárfejlesztési támogatások fejezetéből átkerülő ültetvénytelepítés és az építés forrásfelhasználását. Igaz, és a szakma teljes egészében helyesen látja, a regionális területfejlesztési tanácsban nincsenek meg ennek a döntésnek a megfelelő és elegendő szakmai feltételei. Nem is erre akarunk vállalkozni.

Azt szeretnénk, ha a szakmai szervezetek, fórumok változatlanul véleményeznék a beérkező pályázatokat, megítélnék szakmai megvalósíthatóságukat, nyereségességüket, fedezetüket, a regionális területfejlesztési tanács felelőssége pedig az lenne, hogy az alkalmas, egymással versengő pályázatok közül kiválassza, hogy melyek azok, amelyek területfejlesztési, régiófejlesztési szempontból az ott kialakult foglalkoztatási helyzet, a szabad munkaerő és más jellegű foglalkoztatás, ha úgy tetszik, finomszerkezetében helyezik el a lehet, hogy szakmai szempontból nem első helyre rangsorolt, de területfejlesztési, régiófejlesztési szempontból mégis leginkább kívánatos helyszínt.

Ugyanez a helyzet a másik módosító javaslatunkkal, a Gazdasági Minisztérium kis- és középvállalkozásokra rendelkezésre álló 2,5 milliárd forintjával kapcsolatban is: tehát itt is a szakmai fórumokat a legmesszebbmenőkig bevonni, véleményüket kikérni, majd a területileg arányos és hatékony felhasználás szempontjait a regionális fejlesztési tanácsnak biztosítani. Ezen az úton, ezzel a gyakorlattal, azt gondolom, a félelmek csökkenthetők, és ha garanciát kapnak azok az ágazatok, amelyek nyilván nehezen élik meg, és veszteségként könyvelik el a maguk számára, hogy kompetenciájuk szűkül, amennyiben azonban a gyakorlatban a szakmai szempontok maradéktalan érvényesülése megtörténik, talán az ő ellenállásuk is kisebb lesz.

Ezen az úton, ilyenfajta kezdeményezésekben és a két konkrét módosító javaslatban is kérem tisztelettel a Ház támogató együttműködését.

Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu