BALSAY ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Urak! Államtitkár Urak! Tisztelt Ház! A mai politikai vitanapnak a címe, ha valaki később kapcsolódott volna be vagy nem ismerné: “Úttalan utakon - avagy a kormány infrastruktúra-politikája.ö Én hozzászólásomban megpróbálom egy másik szeletét megvilágítani, hiszen nem csak és nem elsősorban az egyébként igen fontos autópálya-építésekről kell beszélnünk. Azokkal értek egyet, akik ezt nemcsak gazdaságpolitikai kérdésnek tekintik, hanem azokkal értek egyet, akik a felzárkóztatásnak, az alkotmányos jogok biztosításának tekintik, hogy egy szívbeteg a távolabbi vidékekről is ugyanolyan ellátásban részesülhessen, mint az autópálya vagy gyorsforgalmi út közelében lakó, és azokkal értek egyet, akik azon a véleményen vannak, hogy a fenntartható fejlődés politikáját a kormánynak nemcsak szóban, hanem a gyakorlatban is művelnie kellene.

Itt van egy több ezer milliárd forint értékű állami vagyon, amelyre a kormány minisztere és államtitkárai azt mondták, hogy majd ezt a művet, ezt a létesítményt, az állami országos közúthálózatot - de idetartozónak vélném, hiszen közvagyon, az önkormányzatoknak átadott 100 ezer kilométeres úthálózatot is - majd nagyobb mértékű felújításban 2007-et követően fogják illetni. Ez szerintem óriási felelőtlenség, és üzleti érzékre sem vall, ha valaki a házát úgy fejleszti évről évre, hogy közben megfeledkezik annak a statikai állapotáról, megfeledkezik annak a meszeléséről, festéséről, a tető kijavításáról.

Az az összeg, amelyet a költségvetés az elmúlt évben, években az utak fenntartására és üzemeltetésére fordított, rendkívül kevés. Ezt mindenki tudja. Még akkor is kevés, ha ebben az évben a költségvetési tervezet a jövő évre vonatkozóan néhány százalékkal meghaladja az előző évit. Aki nem tudná, két-három év óta minden évben az előző évben, hogy pontosan fogalmazzak, a jövő évi költségvetésnek a 60 százalékát már felhasználták az útkezelő, útfenntartó cégek. Ez nemcsak az autópályák esetében okozza azt a veszélyt, hogy feléljük a jövőnket, hanem a fenntartás és az üzemeltetés területén is. Hogy állunk tehát? Évente átlagosan - és itt az átlag nagyon nagy mértékben szór - 6-8-10 százalékkal nő a Magyarországon keresztül menő közúti forgalom. Nincs igaza Podolák képviselőtársamnak, aki azt állította, hogy Magyarországon 3 millió személygépkocsi és 800 ezer tehergépkocsi van. Legfeljebb ennyi van állományban, de hogy nem ennyi közlekedik, hanem ennek a tízszerese vagy annál is több, az bizonyos.

Biztosra vehető, hogy az országnak mintegy 4 százaléka bír megfelelőséggel, azaz teherbírással, szélességgel és olyan burkolatfelülettel, amin biztonságosan lehet közlekedni. Ez rendkívül csekély. Ez rendkívül alacsony színvonal, és ha az Európai Unió többi országával összehasonlítjuk, akkor kevés országot találunk, amely nálunk rosszabb állapotú utakkal „
dicsekedhetö. Tőlünk keletebbre és délebbre vannak ilyen országok. A 11,5 tonna tengelysúlyterhelésre növekedett európai uniós szabvány átvétele számunkra kötelező, hiszen az áru, a szolgáltatás, a tőke és a munkaerő szabad áramlása azt jelenti, hogy szabadon közlekedhetnek. Az erre rendelkezésre álló forrásokban drámai visszaesés következett, egyhatodára csökkent ebben az évben és a következő években is az ISPA-forrásokból eredő burkolatmegerősítés. Ha valaki nem tudná, akkor ez olyan drámai következményekkel jár, amely szintén nemcsak üzletemberi szemlélettel és nemcsak gazdaságpolitikai szemlélettel követhető, hanem drámai módon növekedik 1990 óta a közúti balesetek száma. A nyomvályúsodás a vízen csúszás jelenségét vagy a váratlan megcsúszásokat és a nyomváltásokat követően olyan baleseteket okozhat, amelyről a statisztika vagy a közúti balesetek krónikája nem így emlékezik meg, hogy az út hibája miatt következett be, hanem figyelmetlenség, esetleg nem tartotta be a követési távolságot. De ilyen mértékű emelkedés, amely Magyarországon történt - az elmúlt évben 1300, idén várhatóan 1400 halálos balesettel végződik -, mindannyiunk felelősségét is felveti. Magyarán, lényegesen többet és folyamatosan többet kell az utak fenntartására és üzemeltetésére fordítani.

Nagyon súlyos hibát követ el az, aki azt mondja, hogy majd 2007-ben megkezdjük a nagyobb mértékű burkolatmegerősítéseket. Aki ezt állítja, és a miniszter úr erről beszélt, az nem tudja, hogy több száz milliárd forint értékcsökkenés következik be, és több száz milliárd forint felhasználásával lehet csak stabilizálni az állapotot. Aki nem tudná, hogy miről beszélek, az utazzon el akár az alföldi, akár a tiszántúli területekre, de ugyanez tapasztalható Somogyban, Fejér megyében és az ország többi részében is. Több pénzt kell fordítani az utak fenntartására és üzemeltetésére.

A polgári kormány értékei közé tartozott az, hogy többletbevételeiből jelentős mértékű elkerülőút-építéseket és burkolatmegerősítéseket vett számba. Kritika is érte ezért, de mi ezt a kritikát büszkén vállaljuk. Az a véleményem, hogy a fenntartás és az üzemeltetés kiváló lehetőségeket ad, hogy a magyar kis- és középvállalkozók minél nagyobb számban kapcsolódjanak be ebbe a tevékenységbe, és ezt is a polgári kormány időszakában indítottuk el, nemcsak a burkolatijel-festéseknél, nemcsak a burkolatmegerősítéseknél, hanem más munkák tekintetében is. Vannak tehát jó példák.

Nagyon lényegesnek tartom az elérhetőséget, nem csak olyan szempontból - és ne vegyék ezt rossz néven tőlem, aki autópálya mellett éltem -, olyan tekintetben is, hogy szükséges, hogy a járhatatlan utak miatt nem elérhető kistelepülések lakóit is állampolgári jogon a kötelező közszolgáltatásokkal ellássuk. A fenntartás és az üzemeltetés tehát nem engedheti meg, hogy feketére festett utakon, útvonalengedélyek hiányában olyan tömegű forgalmat engedjünk az úthálózatra, amely nagyon gyors leromlást eredményez. Örülök az autópálya-építéseknek, annak viszont kevésbé örülök, hogy 30 millió köbméternyi anyagot szállítanak közutakon, vasúti szállítás szinte az új autópálya-építésekben fel sem merül, mind a kohósalak, mind a töltésépítési anyag tekintetében.

(10.50)

Kérdezzék majd meg az M6-os építése kapcsán Adony, Iváncsa, Besnyő és a többi település lakosságát, vagy nézzék meg Bugyi lakóit, akik tiltakozva vonulnak az utakra.

Tisztelt Országgyűlés! Az a véleményem, hogy a mai napon fontos kérdésről vitatkozunk, az infrastruktúra több mint A pontból B pontba történő autópálya-építés. Az utak fenntarthatósága, üzemeltetése az idegenforgalomra, a turizmusra, mindannyiunk életminőségére kihat, több figyelmet kell fordítanunk rá, annak érdekében is, hogy ez az irdatlan nemzeti kincs, vagyon, az utak állapota, a vasutak minősége ne romoljon tovább.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu