HÁRS GÁBOR (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az a megtiszteltetés ért, hogy részt vehettem - nem először - a MÁÉRT pénteki ülésén, és meglepődve, sőt időnként megdöbbenve hallgatom azokat a hangokat, amelyek az ülés sikertelenségéről beszélnek. Tisztelt képviselőtársaim, ha egy ülésnek az a sikere, hogy teljes konszenzussal el lehet vagy el kell fogadni egy olyan szöveget, amelyet váratlanul tesznek a felek elé, akkor lehet ezt sikernek nevezni, de én nem ezt nevezem sikernek. Én azt nevezem sikernek, hogy nagyon sok mindenről szó esett, és nagyon sok mindenről ugyanúgy váltottunk szót, vagy olyan eredménnyel, ami lehetőséget ad arra, hogy valódi párbeszédet folytassunk akkor is, ha valakinek a népszavazásról az “igenö a véleménye, és akkor is, ha valakinek a “nemö a véleménye.

Én ugyanis nem ezt tartom a legfontosabbnak. A legfontosabbnak azt tartom, hogy egy közös akarat - ha párhuzamosan kezdődött is a dolog, de mégis egy közös akarat - hangzott el arra, hogy itt az idő, hogy megoldjuk ezt a kérdést. Megoldjuk a határon túli magyaroknak azt a kérdését, amely hol ilyen, hol olyan formában jelentkezik, most éppen egy szerencsétlen népszavazás formájában. És ha a két legnagyobb párt, a legnagyobb ellenzéki és a legnagyobb kormánypárt első számú vezetője gyakorlatilag ugyanazt a javaslatot teszi, akkor én azt mondom, hogy ez siker. S az a kérésem, tisztelt képviselőtársaim, hogy kezeljük akkor sikerként. Amikor párbeszédet folytatunk egymással, akkor - a magam nevében mondom - nekem bármelyik képviselőtársam, aki itt ül a tisztelt Ház bármelyik oldalán, vitapartnerem. Ha gyalázkodva szól hozzám, akkor nem; ha tisztességesen szól hozzám, akkor igen. Ezt szeretném deklarálni.

S még azt szeretném elmondani…

Forrás: parlament.hu