IVANICS ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt mondandómat elkezdeném, szeretnék reagálni egy gondolattal Tóth képviselőtársunk felvezetésére, amelyben már itt előttünk előre dicsérte a koncessziós konstrukciókat (Tóth Imre jelzésére:) - Tóth Sándor képviselőtársunk. A Népszabadságban ma megjelent, hogy az útkoncessziót a kormány talán már a mai tárgyalásán napirendre veszi, és a Népszabadság hozza úgy ezt a kérdést, hogy talán ide kell egy sztrádatrükköt elindítani, amelyben még az üvegzsebtörvényt is fel kell oldani, hogy ez a mutyizás létrejöjjön. Ennek tükrében én inkább most a teljes magyar úthálózatról egységesen szeretnék beszélni, és remélem, hogy a józan többség a kormánypárton belül is a világos struktúrákat fogja előnyben részesíteni az úthálózatunk jövőjével kapcsolatban.

Kérdezem én, hogy meg kell-e szüntetni a közutaink folyamatos romlását. Milyen erőforrásokra van ehhez szükség? Műszakilag felkészültek vagyunk-e a feladatra? Tudatosan és arányosan építjük-e úthálózatunkat? Érzékeljük-e szerepét, hatását életminőségünkre, gazdasági teljesítőképességünkre? Úgy gondolom, fontos kérdések ezek, hiszen az utak, hidak, hajózható vizeink a mindennapi élet szerves részei, hiányukban vagy rossz minőségük esetén a gazdasági és társadalmi feladatok nem vagy nem a legkedvezőbben oldhatók meg.

Visszatérve az első kérdéshez, úgy gondolom, nem képezi vita tárgyát, hogy közutaink romlása nemcsak vizuális észlelés, hanem tízmilliárdokban kifejezhető használati értékcsökkenés is. Tehát mindenképpen meg kell szüntetni ezt a további erőteljes romlást. A szakma világos jelzést adott a legutóbbi békéscsabai útügyi konferencián is, hogy a nemzeti vagyon vesztesége egyre gyorsuló ütemben növekszik, annak arányában, hogy a fenntartásra fordítandó források egyre fogynak. A GKM főosztályvezetője szó szerint a következőképpen próbálta e drámai helyzetet puhán megfogalmazni: “A karbantartásra és felújításra szánható lehetőségek erősen fogyóban vannak. “

A megyei közúti kht.-k igazgatóinak legutóbbi összejövetelén már az is felvetődött, hogy hovatovább be kell zárni egyik-másik utat, mert elfogyott róla az aszfaltréteg. Itt álljunk meg egy pillanatra! Hogy is van ez? Harmadik éve kormányoz az MSZP-SZDSZ-kormány, és egyre gyorsuló ütemben romlik az ország vérkeringését biztosító úthálózat. Miért alakult ki ez a helyzet? Egyik ismerősöm a méz és a rablódarazsak esetét emlegette a minap az MSZP-SZDSZ-koalíció magaviseletével kapcsolatban. Mármint, hogy rászabadultak a darazsak az Orbán-kormány által összegyűjtött mézre, és mint általában a rablott holmit szokták, széthordták, esztelenül osztották, pocsékolták. Volt agrárkonszolidáció a zöldbáróknak sok milliárdokért, gépkocsibeszerzés sok milliárdért, bútorvásárlás sok milliárdért, söjtöri lakoma, kakaóbiztos számítógép, és sorolhatnánk tovább a hibás szemléletből adódó pazarló költekezést - most pedig nincs pénz a kátyúk betömésére.

(12.20)

Azt gondolta a tisztelt kormánypárt, hogy majd az EU-belépés befedi a selejtes döntéseket és a kátyúkat is, elég, ha útilaput kötnek az ígérgető főnökük talpára? Az idei év, uraim, az első, hogy nem sikerült az útépítési főidényben elvégezni a kátyúzást, feloldani a főutakon is kitett sebességkorlátozást az úthiba miatt.

Előrevetül a kérdés: mi lesz a télen, és mi lesz tavasszal? Úgy gondolom, nagyon komolyan el kell gondolkodnunk még most, a költségvetési vita idején, hogy utolsó lehetőségként megadjuk a kormánynak azt, hogy valóban a magyar lakosság érdekében az állampolgárok alapvető jogait biztosítsuk, amit törvény is megfogalmaz, hogy az állam feladata az utak fejlesztése, fenntartása, karbantartása, és ezért a törvény előtt is felelnie kell az államnak.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

Forrás: parlament.hu