VARGA LÁSZLÓ, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Miniszter Úr! Államtitkár Urak! Képviselőtársaim! Némiképpen az előző napirendi pontunkra is rímel a költségvetési bizottságnak az a megállapítása, hogy egy végiggondolt sorba illeszkedik a munkaügyi kormányzat most asztalon fekvő javaslata, amely nem egyetlen üdvözítő megoldásként - ahogy erről miniszter úr is beszélt -, hanem összhatásában, egymást erősítő eszközrendszerrel ad korszerű válaszokat a munkaerőpiacon kialakult helyzetre. Ez esetben a közszolgáltatás területén meglévő, bár mindkét oldal által vitatott számadatokra és helyzetre fogalmazódik egy válasz.

A költségvetési bizottságban konkrét számokról ugyan nem esett szó, abban viszont egységes volt az álláspont, hogy ebben a szférában igenis van felesleges, leépítésre szükséges létszám. Ha pedig ez igaz, akkor minden olyan eszköz, amely ennek a létszámnak a feszültségmentes levezetését szolgálja, üdvözölhető. Olyannak kell viszont a módszernek lenni, fogalmaztuk meg, amely ott lépjen hatályba, ahol valóban elfogadottan munkaerő-felesleg van; az érintett szuverén döntése alapján szabadon választható alternatívaként választhassa az asztalon fekvő törvényjavaslatban szereplő lehetőséget; becsülje meg a teljesítményt, az életutat, amely a közszolgálathoz kötődik, és olyan feltételeket, kondíciókat kell kialakítani, hogy érdemes legyen ezt választani.

Ugyanakkor fontos szempontként hangsúlyoztuk, hogy hagyjon mozgásteret, ha úgy tetszik, garanciákat a munkáltató számára is, hogy az új minőségű foglalkoztatás időszakában is módja legyen - amennyiben a szolgáltatás színvonala ezt igényli - heti tizenkét órában az érintett dolgozót feladat-végrehajtásra visszarendelni. Ne essen a szolgáltatás színvonala, tehát legyen egy szerves átmenet.

Vita főként azon alakult ki a két oldal között, hogy miért éppen huszonöt év vagy tíz év a közszolgálatban előírt időintervallum a prémiumévek programjánál vagy a különleges foglalkoztatási állományba kerülésnél, s hasonlóképpen azon is, hogy a fizetés 60 százaléka, az egy- és a hároméves időintervallum mennyire fejezi ki a tényleges igényeket, lehetőségeket.

Az előadók is nehezen tudták prognosztizálni, hogy milyen visszhangja lesz majd ennek a 2005. január 1-jétől bevezetendő törvénynek a munkaerőpiacra. Nehezen jósolható meg, hogy hányan választják majd ezt az utat, éppen ezért ezeket a számokat - fogalmazott a költségvetési bizottság - érdemes irányszámként kezelni, és akár szigorítani vagy éppen lazítani annak függvényében, hogy miként válaszol a munkaerőpiac ezekre a feltételekre.

Mindezek alapján egy végiggondolt, tudatos folyamat fontos állomásaként minősítettük a törvényjavaslatot, és a költségvetési bizottság többségi véleménnyel általános vitára alkalmasnak tartotta.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu