KOCSI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Öt nappal az úgynevezett kettős állampolgárságról szóló döntés előtt sokan az országban nem tudják pontosan, hogy miről is kell dönteniük, abban pedig végképp tanácstalanok, hogyan is döntsenek. Ebben a helyzetben érdemes és szükséges különbséget tenni a kérdés, azaz a népszavazáson feltett kérdés és maga az ügy között.

Beszéljünk először a kérdésről! A kérdés lényege tulajdonképpen az, hogy aki számunkra hihetően magyarnak vallja magát, és ha kéri, annak odaadjuk-e a magyar állampolgárságot, illetve igenlő válaszaink esetén kötelezzük-e az Országgyûlést, hogy erről törvényt alkosson. A kérdés tehát az állampolgárság odaadásáról szól, függetlenül attól, hogy a politikai pártok valósággal milyen szándékkal közelítenek a dologhoz, és ebből a szándékból mit hajlandók feltárni. Van tehát a kérdés, és van az ügy; beszéljünk először a kérdésről.

Elmondtuk már sokszor, együtt is: ez a kérdés rossz, rosszkor jött, hiszen megoszt minket, viszályt szül országon belül és nemzeten belül, a határon inneni és a határon túli magyarokat szembeállítja, valamint kiszámíthatatlan következményekkel jár, akármilyen is legyen rá a válasz.

(8.30)

De mert a Fidesz egyszer ezt a kérdést felemelte a porból és magáévá tette, ettől ez a kérdés az ő számukra jelképessé vált, és igyekeznek azon munkálkodni, hogy mindenki számára jelképessé váljon, erkölcsi kérdés legyen, a nemzeti újjászületés vagy a halál, az egyesülés vagy a szétszóratottság, Trianon jóvátétele vagy betetőzése, élet vagy halál kérdése, vagy hazafiság és hazafiatlanság kérdése, azaz, ahogy megszoktuk, politikai és hatalmi kérdéssé vált. Hiszen ahhoz azért hozzászoktunk, hogy amiről a Fidesz azt mondja, hogy az erkölcs és a jó diadala, akkor az ő szeme előtt az ő politikai győzelme az, ami meg szokott jelenni.

Szerintünk a kérdés ettől, hogy a Fidesz magáévá tette és ilyenné vált, nem lett jobb, sem tisztességesebb. Hiszen vajon hazátlan bitang-e az, aki pusztán azért, mert szűkösen, segélyekből vagy munka nélkül él, rossz lakáskörülmények között, és mert látva egészségügyi és szociális rendszerünk állapotait, és mert hozzászokott ahhoz, hogy amikor választás van, akkor azt mondják néki, hogy hozz el még egy embert, de azért szeretné, ha ez a még egy ember országhatáron belülről érkezne – nos, ezek az emberek vajon rosszabb magyarok vagy hazátlan bitangok?

Származnak még kérdések ebből a feltett kérdésből, azonban érdemes az ügyről magáról is beszélni, hiszen az ügy lényegesebb. Az ügy pedig az, hogy tudunk-e élni azzal a lehetőséggel, ami a nemzet számára megadatott, az európai integráció ezen állapotai közepette, tudunk-e élni azzal a lehetőséggel, amit békés nemzeti újraegyesítésnek szoktunk nevezni, tudunk-e élni azzal a lehetőséggel, amelynek során Európává vagy európaivá tehetjük közös hazánkat, a Kárpát-medencét, és tudunk-e élni azzal a lehetőséggel, ami a mozgásszabadságot és az élet lehetőségét nyújtja nemcsak a hazai állampolgárok, hanem az általunk nemzetpolgároknak nevezett magyarok számára is. Úgy tűnik, hogy az ügyben legalábbis egyet tudnánk érteni. A Fidesz útlevelet adna - olyan sok mást nem -, mi pedig útlevelet adnánk, kedvezményeket, támogatást, Szülőföld-programot és nemzetpolgárságot.

De a Fidesz azt mondja - a kérdésre visszatérve -, hogy a kérdésre válaszoljanak igennel. Csak ha a kérdésre igennel válaszolnak, akkor nem azt fogják kapni, amit egyébként a Fidesz nyíltan vállal, hogy szeretne megvalósítani. Ebből az következik, hogy valószínűleg csalódás lesz idehaza is és odakünn is. Ezért azt gondolom a Fidesszel ellentétben, hogy bárki, aki ebben az országban erre a kérdésre (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) nem tud válaszolni, az is jó magyar, és valószínűleg az is jó magyar, aki erre a kérdésre nemmel válaszol, viszont az ügyet magáénak tekinti és teljes erővel támogatja.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Forrás: parlament.hu