KAPÁS ZSOLT (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! December 3-án, most már 1992 óta a fogyatékossággal élő emberek világnapját tartjuk.

A fogyatékossággal élő emberek a világ legnagyobb kisebbségét alkotják, több száz millió felnőtt és gyermek szenved fizikai, érzékszervi rokkantságban, de számukra sokkal kínzóbb fájdalmat okozhat az az érzelmi megpróbáltatás, amit hátrányos helyzetük miatt kell nap mint nap elszenvedniük.

A világnapok arra jók, hogy legalább ezen az egy napon gondoljuk végig, mit is jelent számunkra ez a kategória, hogy fogyatékossággal élő emberek. Mennyi mindent kellene tennünk nap mint nap a társadalom minden szintjén, hogy eredményesebb legyen a prevenciónk, azaz a fogyatékossággal élő emberek újratermelődési üteme csökkenjen, hogy hatékonyabb legyen az érzelmi és fizikai habilitáció és rehabilitáció, hogy egyre nagyobb esélyük legyen az emberhez méltó élethez! Ehhez olyan ellátórendszerek és olyan foglalkoztatási lehetőségek kell hogy párosuljanak, amelyek megvalósítják a segély helyett a munkabért, az emberhez méltó élet alapvető feltételeit.

Szólnunk kell arról, mennyi pozitív törekvés található Magyarországon a fogyatékossággal élő emberek problémáinak kezelésében, megoldásában, mennyi civil szervezet, mennyi vállalkozó igyekszik a nehéz piaci viszonyok között nap mint nap munkahelyet, munkát biztosítani számukra. A világnapon ugyanakkor azt is végig kell gondolnunk, hogy vannak olyan hiénák, akik a fogyatékossággal élő emberek támogatási rendszerét a saját meggazdagodásukra és a saját felvirágoztatásukra igyekszenek használni. Ez is jelzi, milyen komplett és komplex a kérdéskör, hiszen pozitív kormányzati szándékok nem mindig a szándékoknak megfelelő megvalósulást mutatnak.

Nagyon fontosnak tartom, hogy ezen a napon - bár az elnevezés kicsit megtévesztő - a fogyatékossággal élő emberek esetében egyre inkább kerüljön át a hangsúly a megmaradt, meglévő képességekre és azok fejlesztésére. Szívet szorongató érzés, amikor a vakok és gyengén látók civil szervezetei egészségfejlesztő programokat szerveznek, mert felismerték, hogy a napi életben jó fizikai állapotban, megfelelő kondícióval lesznek csak képesek elviselni fogyatékosságukat, és lesznek képesek elviselni azokat a megpróbáltatásokat, amelyek rájuk várnak.

Azt hiszem, ez az a terület, ahol egyértelműen átvehetjük a gazdasági életben nagyon sikeres vállalatok filozófiáját, amelyik egy kérdésből áll: hogyan lehetünk jobbak, mint tegnap? Hogyan tehetünk még többet a probléma kezeléséért, és hogyan tudunk folyamatos fejlődési pályára állni annak érdekében, hogy esélyt teremtsünk és esélyt adjunk a fogyatékossággal élő embertársainknak?

A Magyar Szocialista Párt frakciója, illetve a kormányzat elkötelezettsége egyértelműen megnyilvánul abban, hogy ezt a kérdést értékén, súlyán, megfelelő felelősséggel kívánja kezelni. Ezt mutatja az is, hogy én ma az Országgyûlés előtt felszólalásomban ezzel a kérdéssel foglalkozhattam. Mutatja az az aktivitás is, amit a tárca a fogyatékossággal élő emberek világnapja alkalmából kifejtett, és megfelelően próbálta ráirányítani a figyelmet a kérdés fontosságára, nagyságrendjére.

Zárásként Stevenson egy idézetét szeretném önökkel megosztani. Ez így szól: “Az élet nem azon áll, hogy milyen jó kártyákat kaptunk a sorstól, hanem azon, hogy a rossz leosztást jól játsszuk meg.ö Azt hiszem, közös felelősségünk, hogy ez Magyarországon is így legyen.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu