ECSŐDI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A magyar nyelv nemzeti létezésünk legfontosabb megnyilatkozása, nemzeti hovatartozásunk kifejezője, a magyar kultúra és tudomány, illetve a tájékoztatás legfőbb hordozója. Ezért a magyar nyelv védelme, átörökítése az utódokra, nyelvi környezetünk épségének megóvása, egészséges alkalmazkodóképességének fenntartása a ma élő nemzedékek közös felelőssége.

2003. január 1-jén lépett életbe a 2001. évi XCVI. törvény a gazdasági reklámok és az üzletfeliratok, továbbá egyes közérdekű közlemények magyar nyelvű közzétételéről. A magyar nyelv - a magyarság befogadó gondolkodásmódjának megfelelően - mindmáig képes volt a külső nyelvi hatások nyelvi rendszerünkbe építésére. A legutóbbi évtizedekben bekövetkezett technikai fejlődés a távközlés és tömegtájékoztatás olyan új lehetőségeit bontakoztatta ki, amelyek jelentős hatással vannak minden nemzet nyelvére. Vitathatatlan, hogy a nyelv fejlődése elengedhetetlen társadalmi szükséglet, de a nemkívánatos nyelvi hatások ellensúlyozására a törvényi szabályozás betartására, betartatására szükség van. Az alkotmány 61. §-ában biztosított információszabadság feltétele, hogy a Magyar Köztársaság állampolgárainak lehetőségük legyen a hozzájuk címzett, közérdeklődésre számot tartó közlemények magyar nyelven való megismerésére és befogadására.

A nyelvromlást előidéző tendenciák ellen törvényi eszközökkel is szükséges fellépni. Különösen szembetűnő a törvényi előírások figyelmen kívül hagyása az üzletfeliratok, reklámok esetében, valamint a közélet színterein az egyre szaporodó idegen nyelvű szóhasználat. A nyelv szelídsége életnek tája, az abban való hamisság pedig a léleknek gyötrelme - mondja az írás. Ezért kérdezem az államtitkár urat, hogy e gyötrelmek enyhítése érdekében mit tesz a kormány. Várom államtitkár úr válaszát.

Forrás: parlament.hu