BÁRSONY ANDRÁS külügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Szeretném gyorsan leszögezni azt, amiben egyetértünk, nevezetesen, hogy magában az országgyűlési határozatijavaslat-tervezetben egyetlen szó utalás sincs arra, hogy bármilyen további igényét, amit egyébként a magyar kormány már több alkalommal jelzett az orosz hatóságok irányába, visszavonná. Tulajdonképpen a határozati javaslatban nem magával a sárospataki könyvtárral kapcsolatos dolog fogalmazódik meg. Ami miatt a dolog most vált aktuálissá, arra engedje meg, hogy néhány gondolatot megfogalmazzak.

Az egyik a két ország egyrészt eltérő jogrendjéből, másrészt eltérő törvényhozási állapotából fakadó dolog. Mi a helyzet pillanatnyilag? Magyarországon az alkotmány azt mondja, hogy a nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettségek ugyan kötelezik a Magyar Köztársaságot, de igazából Magyarországon akkor válik joghatályossá egy ilyen szerződés, és akkor válik Magyarországon például perelhetővé és szankcionálhatóvá egy-egy esetlegesen megszegett törvénykezés, ha a magyar jogrendbe ennek a beillesztése megtörtént. Önmagában a nemzetközi szerződés kihirdetése nem jelenti azt, hogy Magyarországon bármilyen eljáró bíróság ennek alapján ítéletet hozhat. Ergo a magyar jogrendben jelen pillanatban - túl azon, hogy kihirdetett nemzetközi szerződések vannak - nincs ma nyoma annak, hogy a Magyar Köztársaság bármely hatóságát kötelezné törvény vagy egyéb jogszabály arra, hogy például ilyen vagyontárgyakat visszaadjon.

Oroszországban az a helyzet, hogy a nemzetközi szerződéseken túl 1997 februárjában a duma elfogadott egy törvényt, amely kimondja azt, hogy vissza kell adni azokat a műkincseket, amelyek a második világháború alatt, illetve azt követően kerültek Oroszországba, és más nemzet tulajdonát képezik, azzal a feltétellel, hogy viszonossági alapon az adott ország is ugyanezt vállalja a maga esetében. Ebben az esetben, amennyiben ez megtörténik, akkor Oroszországban - tudomásul véve, hogy a partnerországban ez a jogi aktus lezajlott - konkrétan az adott műtárgyak tekintetében az állami duma, illetőleg a tanács jogosult eljárni.

Amikor a miniszterelnök úr legutóbb találkozott az orosz föderáció elnökével, szóba került az az igény, hogy miután Magyarország belső jogrendjében jelen pillanatban nincs ilyen szabályozás - márpedig nincsen -, ezért addig a duma konkrétan nem dönthet az ügyben, illetőleg további kérdésekben is, legfeljebb méltányossági alapon történik meg egy olyan gesztus, mint annak a bizonyos egy kötetnek a korábbi visszaszolgáltatása.

Arra a kérdésre, ha a magyar jogrendbe beilleszthető módon megtörténik ennek a szabályozása, akkor lehet-e jogalappal hivatkozni erre, az orosz válasz az volt, hogy igen. Ennek az eredménye az, hogy itt van az Országgyűlés asztalán az a határozatijavaslat-tervezet, amely most már jogalapot képez arra, hogy az állami duma tulajdonképpen általános érvényű határozatot hozzon, de a konkrét ügyben, Sárospatak 172 kötetével kapcsolatban eljárjon.

Idáig, azt gondolom, hogy a dolog világos és tiszta. A kérdés az, hogy a módosító indítványnak, amely a viszonosság igényét fogalmazza meg a Magyar Országgyűlés határozatában, van-e jogi relevanciája, ad-e valami többletbiztosítékot vagy sem. A kormány álláspontja az, hogy ilyen többletbiztosítékot a Magyar Országgyűlés határozata a tekintetben, hogy tudniillik Oroszországban milyen a jogi szabályozás, nem ad. Nem ad azért, mert egyrészt nem erősebb annál a jogi szabályozásnál, amely pillanatnyilag Oroszországban megvan, éppen ezért valószínűleg egy olyan szövegrész beiktatásáról van szó, amely lehet, hogy gesztusértékű, ha úgy tetszik, befelé az országban, valakiknek a lelkiismeretét talán megnyugtatja, de jogi értelemben nem viszi a dolgot előbbre; ellenkezőleg, azt a látszatot keltené, mintha a magyar törvényhozásnak kiterjedne valamifajta joghatósága Oroszországra, az orosz törvényhozásra. Azt gondolom, hogy ezt a hatást viszont nem érdemes elérni, mert függetlenül attól, hogy az orosz törvénykezés hogyan működik és az orosz törvények végrehajtása az orosz föderáció gyakorlatában hogyan működik, valószínűleg egyes honatyákat, egyes szervezeteket Oroszországban arra ingerelne, hogy azt mondják, kérem tisztelettel, a Magyar Köztársaságban, a Magyar Országgyűlés szintjén nem tekintik az orosz törvények szövegét olyannak, amelytől elvárható az, hogy teljesítsék.

(17.30)

Én azt gondolom, hogy most nem annak az ideje van itt, hogy mi egy olyan terméketlen vitába keveredjünk Oroszországgal, amelyben ugyan lehet vég nélkül mutogatni a másikra, de a kívánt eredményhez nem kerülünk közelebb, esetleg attól távolabb kerülünk.

Mindezek alapján kérem annak a mérlegelését, hogy miután mi úgy véljük, hogy Magyarország megteszi azt, hogy a saját jogrendjében is megjelenik a visszaszolgáltatási kötelezettség, tudomásul véve azt, hogy ez a kötelezettség a másik ország jogrendjébe már korábban beépült, és ezzel, ha úgy tetszik, nemcsak a lovagiasság, de a jogalkotás szabályainak is megfeleltünk, kérem, fogadják el azt az álláspontot, hogy mi a magunk feladatát szabályozzuk az országgyűlési határozatban, és ne azzal a szándékkal lépjünk fel, hogy mások számára a Magyar Országgyűlés határozatában valami kötelezettséget állapítsunk meg, amit egyébként ők annak idején már, bennünket megelőzve, magukra vállaltak.

Éppen ezért én kérem - függetlenül attól, hogy a kormány nem támogatja ezt a módosító indítványt -, magát a határozati javaslatot, de ami ennél fontosabb, azt az akciósorozatot támogassák, amelyhez az első lépés ennek a határozati javaslatnak az elfogadása, a második pedig az, hogy a sárospataki könyvtár 172 kötete minél előbb, még ebben az évben visszakerüljön.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

Forrás: parlament.hu