KOCSI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Be kell hogy valljam, csalódott vagyok, mert miután Hörcsik képviselőtársam jól megbírált minket, utána el is hagyott bennünket. Azért is bánom ezt, mert itt mindenki elmondja a magáét, és többé-kevésbé hisz abban időnként, amit elmond, de látjuk egymás szemén általában, hogy melyek azok a mondatok és szavak, amit a kimondás pillanatában sem hisz el, aki éppen mondja. Ezért is bánom, hogy ő most nincs itt, hiszen pont egy olyan szempontból fogalmazott meg bírálatot, amellyel tisztában kellene vagy kell hogy legyen, hogy ez nem jogos bírálat.

Lehet azt mondani, hogy Magyarországon mikor lépett életbe a parlament és a kormány viszonyát tisztázó törvény, de ugyanakkor azt is kell tudni - és közös élményünk Hörcsik képviselő úrral -, hogy ezt a törvényünket, ezt az intézményes eljárást, amivel a kormány és a parlament együtt kell hogy működjön és együttműködik, tulajdonképpen akár a V4-es, akár tágabb európai uniós körben elismerik, dicsérik, érdeklődnek iránta; és egészen egyszerűen a helyzet az, hogy ha valamire ebben az egy évben, ha úgy tetszik, büszkék lehetünk, ami egy olyan intézmény, amely valóban hatékony és működőképes, akkor az az éppen általunk közösen beüzemelés alatt álló LIII. törvény, ami valóban - úgy tűnik az elmúlt egy év tapasztalata alapján is - az egyik legkorrektebb és legműködőképesebb uniós jogintézményünk.

Én tehát azt mondanám, hogy folytassuk a párbeszédet, folytassuk a vitát, bíráljuk meg, amit meg kell, és mi is elismerjük, amit el kell ismernünk, de amiről nyilvánvalóan tudjuk, hogy rendben van, azt azért védjük meg közösen, és építsük, fejlesszük tovább.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)

Forrás: parlament.hu