DEVÁNSZKINÉ DR. MOLNÁR KATALIN (MSZP): Köszönöm szépen. Pajkos összejátszásunk eredményeképpen hadd kezdjem azzal, amivel ő befejezte. Nem arról szól ez a történet, hogy bárki a korábbi vagy a mostani kormányokból - és ezért fogalmazok így, hogy pontosak legyünk - elő akarta volna segíteni a lakásmaffia tevékenységét. Erről szó sincsen. Arról van szó, és ezt nagyon pontosan és precízen kell érteni, és én is ezért fogalmazom meg egy kicsit lassabban és nehezebben, mert nekem is pontosan és precízen érteni kell: az nagyon sokakban a kikristályosodott álláspont, hogy az úgynevezett lakásmaffia-tevékenység áldozatai saját maguk vitték bele magukat a bajba, és ezért az állam nem vállalhat felelősséget. Ez egy kristálytiszta álláspont, amelyre én a következőt szeretném leszögezni.

Függetlenül pártállásomtól, függetlenül attól, hogy mely részében ülök a patkónak, szeretném leszögezni, hogy a mindenkori kormányok, a mindenkori állam mulasztásaival, el nem végzett feladataival hozzájárult ahhoz, hogy bizonyos ügyekben áldozatokká váljanak az emberek. Ilyen ügyek például az ingatlan-visszaélések és az úgynevezett lakásmaffia-tevékenység is. De mondhatnám a Baumag-ügyeket és az egyebeket is. Mindenütt meg tudjuk találni azt a pontot, ahol az állam, a mindenkori kormány beavatkozhatott volna, még egyszer mondom: a mindenkori állam és a mindenkori kormány. Elemezhetném, hogy X. Máriát melyik igazságügy-miniszter nem hozatta haza egy országból. Végigsorolhatnám, hogy hány igazságügy-miniszter nem hozatta haza V. Máriát.

(13.00)

Felsorolhatnám, hogy hány Földművelésügyi és Vidékfejlesztési - mit tudom én, hogy hívták - Minisztérium vezetője nem tette rendbe az ingatlan-nyilvántartást. És mindezt csak azért mondtam el, hogy megalapozzam azt a módosító javaslatunkat, illetve azt a hármat, amelyben az önkormányzatok, illetve az állam segítségét igényeljük az áldozatoknak, a kárvallottaknak.

Tisztelt Parlament! Egyszer és mindenkorra csináljunk tabula rasát, induljunk utána tiszta lappal, és amikor már van rendes ingatlan-nyilvántartásunk, amikor a rendőr nyomoz, az ügyész felügyeli, az igazságügy-miniszter hazahozatja, az elmegy vadászni - bocsánat, ez most nem volt jó ötlet -, és a bíróság dönt az ügyekben, akkor már nem kell utóbb állami támogatást adni sem a kárvallottnak, sem az őt segítő önkormányzatnak. Ezért javasoltam ezeket a módosító indítványokat, és tisztelt képviselő úr, fenn is tartom, és nem fogom visszavonni.

Ha kapcsolódó módosító indítványt nyújtottam be a korábban társaimmal együtt benyújtott módosítókhoz, az például olyan, hogy a PSZÁF, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete hogyan vizsgálódjon a jövőben. Azt írom most már a kapcsolódó módosítóban, hogy folyamatosan vizsgálja a lakáshitelezésnél biztosítékként kikötött vételi jog, opció alkalmazására adott ajánlások követését, mert közben felhívták a figyelmemet, hogy bár elég szűkszavúan adtak erről tájékoztatást, de ők erre ajánlásokat adtak a pénzintézeteknek, amelyeket csak követni kéne. És arra is felhívták a figyelmemet, hogy a vizsgálati programok egy részében már nézték a jelzálogjog fedezetű hitelek, magyarul a jelzáloghitelek ügyét, tehát ne írjam azt, hogy ezt vizsgálják, hanem írjam azt, hogy a helyszíni vizsgálati programjukba építsék bele, és erről adjanak számot évente. Hát én ennek állok elébe, természetesen, miért ne tegyem!?

És még egy utolsó gondolat az önkormányzatok helyéről, szerepéről a lakáshoz juttatásban. A fővárosi önkormányzat olyan rendeletet hozott, amely kizárja, hogy aki öt éven belül eladta a lakását, az lakáshoz juthasson. Őszintén remélem, hogy a közigazgatási hivatalok is tudomásul veszik majd azt, hogy a 4/2005. (II. 25.) alkotmánybírósági határozat megszületett, és ezt követően a közigazgatási hivatalok is mindig felhívják majd a figyelmét a helyi önkormányzatoknak, vagy például a megyei, fővárosi önkormányzatnak, hogy milyen szabályok szerint lehet és kell a lakással kapcsolatos rendeleteiket megalkotni.

Tisztelt Ház! Én abban kérem a segítséget, hogy értsük meg: vannak olyan ügyek, ahol most még lehet tenni, de lehet, hogy holnap már nincs módunk rá, mert elment a hajó. Ebben a lakásmaffia-áldozatok megsegítésére vonatkozó ügyben azt kell mondanom, hogy most még tudunk segíteni, lehet, hogy holnap már nem. Én nem félek ugyan a Strasbourgba eljuttatott keresetektől, majd kiderül az igazság, az a dolga, hogy kiderüljön. Őszintén remélem, hogy mi addigra már lépünk itt Magyarországon.

A másik, hogy a Sors-Társak Közhasznú Egyesületének elnök asszonya nekem is megmutatta azt az áprilisban kelt levelet, néhány tanácsomat is elfogadta a szövegezésre, éppen ezért azt kell mondanom, hogy mi továbbra is közösen együtt dolgozunk azért, hogy a sorstársak ne legyenek sokáig károsultak, de a sorstársak legyenek szerencsések abban, hogy valami segítséget kapnak.

Köszönöm, tisztelt elnök úr, és köszönöm, tisztelt Ház, a figyelmet. (Taps.)

Forrás: parlament.hu