DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! És köszöntöm a Magyarok Világszövetségének megjelent képviselőit. Tisztelt Országgyűlés! A magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény és a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2001. évi XXXIX. törvény módosításáról szóló 15818. számú előterjesztést a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség az általános vitára alkalmasnak tartja, s a benne foglaltakat támogatja is, mert a Magyar Polgári Szövetség támogat minden olyan kezdeményezést, akár a legkisebbet is, amely a határon túli magyarok helyzetét könnyíti, jobbítja.

Tehát támogatjuk ezt az előterjesztést, és ezzel tulajdonképpen akár mondandómat be is fejezhetném. Ám a kérdéskör, amelyet felölel ez az előterjesztés, sokkal bonyolultabb és összetettebb ennél, semhogy ilyen egyszerűen le lehetne zárni, annál is inkább, mivel az előterjesztést pótcselekvésnek tekintjük, a bűntudat megnyilvánulásának tekintjük, hogy a kormány és a kormánypártok olyan nemtelen eszközökkel kampányoltak az úgynevezett kettős állampolgárság ellen. Erre majd később még visszatérek.

Most az általános vita folyik vagy kezdődött el, és a Házszabály szerint az általános vita során azt kell vizsgálni, hogy vajon az előterjesztés megfelel-e az alkotmánynak, nem ellentétes-e vele, nem ellentétes-e más jogszabályokkal, illetőleg hogy azt a társadalmi célt, azt a társadalmi viszonyt, amelyet szabályozni akar, megfelelően teszi-e.

Először is, akkor maradjunk az alkotmánynál, azért is, mert maga az előterjesztés általános indokolása is hivatkozik erre, amikor azt mondja, hogy az alkotmány 6. § (3) bekezdésében foglalt államcélnak megfelelően a Magyar Köztársaság minden lehetséges módon támogatja a határon túli magyarok és magyar közösségek szülőföldjükön történő boldogulását. Nagyon helyes, gyönyörű célkitűzése ez az alkotmánynak, mi is ezt szeretnénk. A (2) bekezdés viszont azt mondja, hogy a kormány feladatának tartja, hogy azon határon túli magyarok számára, akik eldöntötték, hogy életvitelszerűen Magyarországon kívánnak élni, és magyar állampolgárok szeretnének lenni, megkönnyíti, felgyorsítja, emberségesebbé teszi az állampolgársági eljárást. Ezzel is teljesen egyetértünk, és ezért is támogatjuk az előterjesztést, mert ez benne foglaltatik.

Ám ha a két szakaszt összevetjük egymással, akkor tulajdonképpen a két szakasz egymásnak teljességgel ellentmond. Az egyik ugyanis azt mondja, hogy a szülőföldön boldoguljanak a határon túli magyarok, a másik meg azt mondja, hogy jöjjenek be, és megkönnyítjük mi ezt a bejövetelt, itt-tartózkodást, állampolgárság megszerzését s a többi. Ezt az ellentmondást oldotta volna fel a 2004. december 5-én tartott népszavazás, amely a kettős állampolgárságról szólt volna, és amely ellen valóban nemtelen eszközökkel, képtelen állításokkal kampányolt a kormány és a kormánypártok, és ez valóban hatással volt a népszavazásra, amely eredménytelenül végződött, bár voltaképpen a többség igenis azt akarta, hogy legyen kettős állampolgárság.

Nos, ennek a két szakasznak az összevetése nincs feloldva ebben az előterjesztésben, mert hisz érdemben az (1) bekezdésben foglalt céllal igazából nem is foglalkozik, csak a 2. ponttal, az indokolás 2. §-ában szereplő ponttal, és valóban a könnyítések, az állampolgárság egyszerűbbé tétele kicseng ebből az előterjesztésből.

Miről is szól tulajdonképpen? Arról szól, hogy hogyan lehet valaki állampolgár, magyar állampolgár, a beutazásokról és a tartózkodásokról szól, vagyis arról, amiről az 1993-as törvény is rendelkezett már, de egy kicsit megszorítóbban vagy nehezebb eljárást leírva, mint amit a mostani megcéloz vagy le is ír.

Az állampolgárságról egyébként ez az 1993-as törvény talán a negyedik ilyen jellegű törvényünk vagy jogszabályunk. Az első 1879-ben jelent meg, és aztán az 1921-es befolyásolta, majd az 1957-es, végül ez, amit most fogunk majd módosítani. De vannak ennek korábbi előzményei is, és azért mondom el ezt, hogy a hallgatóság is, és aki nézi a televíziót, lássa, hogy itt milyen régi és komoly dologról van szó. Tehát már 1550-ben ismert volt az indigenátus fogalma, amely során a rendek, az országgyűlés és a király egy külföldi személyt ismert el, akkor ugyan nem úgy mondták, hogy magyar állampolgárnak, hanem a Szent Korona alattvalójának.

Az 1679-es törvény már kifejezetten nevesíti a külföldiek Magyarországra való bejövetelét, úgy szól, hogy a külföldiek Magyarországra történő befogadása. Ha itt megnézzük az évszámot, ez 1687 pontosan, tehát egy évvel vagyunk túl Buda visszafoglalása után, szinte néptelen az ország, Pestnek például egyetlen lakosa sincs, egyetlen ház sincs, minden romokban áll, tehát I. Lipót, aki ezt a rendeletet vagy törvényt hozta, igenis érdekelve volt, hogy jöjjenek csak be a külföldiek, ezért született meg ez a rendelkezés. Majd III. Károly, Mária Terézia édesapja 1715-ben - praktikus, okos ember volt - azt mondta, hogy a befogadottak akkor gyakorolhatják állampolgári jogaikat, honfiúi jogaikat, és földet is csak akkor vehetnek, ha először lefizették azt az összeget, amelyet a rendek meghatároztak, megkívántak.

Aztán jött ez a már említett 1879. évi igen komoly törvény, amely már kifejezetten az állampolgárságról, az állampolgárság megszerzéséről szólt, és itt már meghatározzák azt is, hogy bizonyos ideig egy helyben kell lakni ahhoz, hogy valaki állampolgár lehessen, bár erre már egy 1815. évi rendelkezés is vonatkozott, bár az csak az osztrákokra, hogy ha tíz évig itt laktak egyvégtében, akkor magyar állampolgárok lehettek. Itt azonban már nemcsak osztrákok, hanem mindenki, csökkentették az időt öt évre, ám ez nem volt elég, hanem még az is feltétel volt, hogy valaki öt évig az adófizetők listáján is szerepeljen. De ez az 1879. évi állampolgársági törvény már ismeri a kettős állampolgárság fogalmát.

(10.30)

Ezt a kettős állampolgárságot aztán teljes egészében felrúgta az 1921. évi XXXIII. törvény, amely tulajdonképpen a trianoni békediktátumnak volt a magyar törvények közé való becikkelyezése. Ugyanis ez azt mondja, hogy az a magyar állampolgár, aki az abban a törvényben meghatározott magyar határokon belül lakik. Akik kívül laknak, azok nem. Sőt továbbmegy, és azt mondja, hogy aki más ország területén lakik, de korábban magyar állampolgár volt, elveszíti magyar állampolgárságát, és annak az államnak a joghatósága alá kerül, amelynek területén lakik a Kárpát-medencében. Ez azután, később majd még kitérünk rá, problémákat is okoz, és elválasztja a kétfajta magyart; erről még szólni fogok. Tehát ez teljes egészében felrúgta a már létező kettős állampolgárság fogalmát.

Az 1957-esről nem kívánok különösebben szólni, hiszen azt módosította a '93-as, amiről most beszélünk. Ez a '93-as először is az '57-eshez képest felemelte azt az időt, amíg Magyarországon kell lakni ahhoz, hogy valaki magyar állampolgár lehessen. Ez akkor európai szempontból teljesen elfogadható volt, nyolc évben határozta meg. És itt már különbséget tesz a '93. évi törvény a magyarok és magyarok között aszerint, hogy ki hová ment vagy hová került Magyarországról. Tehát más elbírálás alá esik az, aki Ausztráliában vagy Amerikában él, mert ő magyar állampolgár vagy magyar állampolgár volt, és minden további nélkül kérheti a '93-as törvény szerint a visszahonosítás intézményét. A visszahonosításnál, mint tudjuk, rendkívül egyszerű az eljárás. Ahhoz itt kell ugyan lakni, de csak abban a pillanatban, amikor megkérvényezem, nem szükséges, hogy hosszabb ideig Magyarországon lakjon. Ezt tehát kérhette egy Ausztráliából hazatelepedett, egy Amerikából hazatelepedett, de az érmihályfalvi, aki 12 kilométerre lakik Debrecentől, már nem kérhette, mert úgy a trianoni, mint a párizsi békeszerződés megfosztotta őt, illetőleg felmenőjét az állampolgárságától, tehát soha nem volt magyar állampolgár, következésképpen visszahonosítást nem kérhetett, csak honosítást. Igaz, erre volt egy könnyebbség, nem nyolc-, hanem egyévi itt lakást követelt meg a '93-as törvény. Kétségtelen, hogy ez a módosítás ezt is lecsökkenti, vagyis nem szükséges egy évig itt lakni, és ez feltétlenül üdvözlendő, hanem csak ugyanúgy, mint a visszahonosításnál, itt kell laknia. Hogy mit jelent pontosan a lakhatás fogalma, az is részletezve van a jogszabályban, de ez mindenféleképpen kedvező.

Ugyanígy kedvezőnek tekintendő ebben a módosításban, amire már utalás történt, hogy nem szükséges egy magyarnak, aki bár Nagyváradon vagy Székelyudvarhelyen, de magyar iskolába járt, akár csak alsó fokú iskolába is, nem kell állampolgársági vizsgát tennie. Kérem, én évekig vizsgáztattam, sokszor tényleg megszégyenítő volt. Hogy egy kínainak kell, az természetes; de hogy egy magyarnak, aki ugyanúgy tudja a magyar történelmet, mint mi, vagy talán jobban, annak tényleg felesleges állampolgársági vizsgát tenni. Ezt ez most eltörli, ez is mindenféleképpen üdvözlendő.

Van azonban néhány olyan pontja ennek az előterjesztésnek, amit nem lehet teljességgel átlátni és érteni. Ilyen például a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 16. §, amely az eredeti törvény 14/A. §-át módosítaná. Ez a tartózkodási engedélyekről szól, és ennek az e) pontja azt mondja, hogy megszűnik öt év múlva annak a tartózkodási engedélye, aki a családegyesítés folytán azért került Magyarországra, mert a házastársa vagy magyar volt, vagy már tartózkodási engedéllyel rendelkezett. Ez véleményem szerint rendkívül méltánytalan. Megszerezheti esetleg az állampolgárságot, de tételezzük fel, hogy ezt nem tette meg valamilyen oknál fogva - de hogy elveszítse? Nem elég az a szörnyűség, hogy meghalt a házastársa, aki miatt ideköltözött, lehetősége volt a törvény szerint ez alapján ideköltözni, és most hagyja itt a házastársa sírját, és menjen valahová, ahonnan korábban jött. Azt hiszem, ezt módosító indítvánnyal orvosolni lehet, nem olyan feltétlenül fontos ezt így fenntartani.

Ugyanígy meglehetősen érthetetlen, amikor arról van szó, hogy milyen kérdésekre kell válaszolni az állampolgársági kérvényben. Azt mondja az előterjesztés, hogy határozza meg, mikor távozott külföldre. Kérem szépen, ezt egy Amerikában vagy Németországban élő egyszerűen meg tudja tenni. De mit tegyen az az ember, aki Nagyváradon él, soha az életében el sem hagyta a szülőföldjét? Vagy pláne mit tegyen az a rahói, aki először Magyarországon élt, aztán Csehszlovákiában, aztán megint Magyarországon, aztán a Szovjetunióban, most meg Ukrajnában? Hát külföldön él az illető? Valóban külföldön él, de soha nem távozott külföldre, mert mindig is ott élt.

Fontos rendelkezése a módosításnak, amely a 2001. évi XXXIX. törvényt módosítja, hogy bevezeti az úgynevezett nemzeti vízum fogalmát. Ennek különösen most van jelentősége, amikor mi már az Európai Unió tagjai vagyunk, de a Kárpát-medence több országa, ahol milliószámra élnek a magyarok, nem tagjai az Európai Uniónak, és ez a rendelkezés megkönnyíti mozgásukat az anyaországgal szemben. Üdvözlendő, támogatjuk.

Összességében tulajdonképpen az egész előterjesztést támogatjuk. Egyetértünk vele, mert hiszen az indokolás 2. §-ának, ha nem is maradéktalanul, de megfelel. Viszont nem oldja fel azokat a kétségeket, amelyek a két szakasz összevetéséből adódnak, biztos, hogy a kettős állampolgárság ezt megoldotta volna, ezért utaltam arra, hogy ez az előterjesztés valószínűleg bűntudatból született, de örülünk, hogy itt van, és meg is fogjuk szavazni.

Köszönöm. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu