DR. FODOR GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A Szabad Demokraták Szövetsége nevében szeretném kifejteni álláspontunkat arról a törvényjavaslatról, amely előttünk fekszik, és amely a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szól, és nyílt célja a magyar származású állampolgárok letelepedésének megkönnyítése. Mi ezt a javaslatot helyesnek tartjuk és támogatjuk, ezt szeretném előrebocsátani. Nagyon örülök neki, hogy az előttem szóló szónokok, nemcsak Avarkeszi Dezső képviselőtársam a Szocialista Párt nevében, hanem Szentgyörgyvölgyi Péter a Fidesz nevében is hasonlóképpen nyilatkozott, mármint támogatásáról biztosította ezt a törvényjavaslatot.

Nem szeretném felsorolni a törvényjavaslat különböző részleteit, hiszen ezt Avarkeszi Dezső képviselőtársam megtette, és a kormánykoalíció másik pártjaként a Szabad Demokraták Szövetsége sem igen tudna ehhez mit hozzátenni, mármint hogy mivel természetesen támogatjuk a törvényjavaslatot, ezeket a részleteket is, amelyek közül néhányra majd ki fogok térni, támogatjuk. De engedjék meg, hogy egy kicsit egyfajta politikai összefüggésben vizsgáljam a kérdést, hiszen részben Avarkeszi Dezső is utalt erre, és Szentgyörgyvölgyi Péternek a hozzászólása különösen ilyen szellemben fogant. Azt gondolom, ez helyes is, hiszen az Országgyűlés elsősorban a politika, a közjó megformálásának a színtere, és bizony nekünk politikai kérdésekről is kell tudnunk értelmes vitákat folytatnunk.

Nos, igazuk van az ellenzéki szónokoknak, amikor azt mondják, hogy igen, annak idején a decemberi népszavazás kapcsán, amely a kettős állampolgárságról szólt többek között, az azt megelőző kampány, majd a népszavazás révén került az érdeklődés homlokterébe ez a kérdés. Igaz, ez valóban így van. Az is igaz, hogy mindezen kérdések elrendezése, humánus, értelmes, emberi elrendezése minden kormány politikai felelőssége, amely a rendszerváltás után eddig tevékenykedett, nemcsak a mostanié, hangsúlyoznám, hanem az előzőeké is. Tehát a felelősség közös. Közös abban, hogy nem sikerült dűlőre jutni abban a kérdésben, hogyan tudunk a határon túli magyarok számára segítséget nyújtani. Márpedig a határon túli magyarok iránt érzett felelősség nagyon fontos eleme a magyar politikának, és azt gondolom, hogy minden politikai párt ezt a kérdést, a felelősséget magáénak érzi.

(10.40)

Ezt fontosnak tartom itt leszögezni, mert amiről vitatkozunk és amiről vitatkoztunk a népszavazás kapcsán is, az ennek a módja, a felelősség kifejezésének a módja, nem magának a felelősségnek a kérdése. Természetesen tudom, hogy hogyne, a politikában ez így van rendjén, a felek a vita hevében sok mindent mondanak egymásra, sokszor gyanúsítják is egymást különböző szándékokkal. Ez rendben van, de az Országgyűlés egy komoly hely, itt illik világosan és egyértelműen beszélni.

Tehát szögezzük le azt, hogy minden párt felelősséget érez, és minden párt elkötelezett a határon túli magyarok ügyének rendezése irányába. A vita köztünk a módszerről szól. Mi, szabad demokraták úgy gondoljuk, hogy a kettős állampolgárság megadásának kérdése, önmagában ez a politikai irány egy téves irány volt - és ezt nem győzöm elégszer hangsúlyozni -, hibás irány volt. Komoly bajokat eredményezett volna, és a mi érvünk a kettős állampolgársággal szemben elsősorban az volt, hogy nem szolgálja a határon túli magyarok érdekeit, és ez a legfontosabb szempont. Erről is világosan és nyíltan kell beszélnünk, ugyanis könnyű elmondani azt, hogy persze, a határon túli magyarok egy jelentős része főleg érzelmi kérdés miatt ragaszkodott a kettős állampolgárság intézményéhez, úgy gondolták, hogy számukra ez valamiféle könnyítést jelent. Megjegyzem: persze különböző volt ez a ragaszkodás és kötődés aszerint, hogy hol élnek a határon túli magyarok, mert nem éreztük ezt a nagyon erős ragaszkodást például a szlovákiai, felvidéki magyarok részéről, az erdélyiek részéről ez már erősebb volt, és leginkább a vajdaságiak részéről nyilvánult meg, nyilván nem véletlenül azért, mert bizony a vajdasági magyarok vannak a legnehezebb helyzetben. Szerbia-Montenegró áll a legtávolabb az európai uniós csatlakozástól, Szlovákia már az Unió tagja, Románia pedig rövid időn belül ott lesz, vagyis ezek a kérdések, amelyekről beszélünk, a határátlépés problémái, a munkavállalás kérdése, bizony az Európai Unióban egészen másként merül fel, mint az Európai Unión kívül. Tehát nem véletlen, hogy a vajdasági magyarok számára volt ez rendkívül érzékeny kérdés.

Szeretném azt is elmondani, hogy nem árt arra figyelnünk - és ezt itt fel akarom idézni az Országgyűlésben is -, hogy például Markó Béla, aki nyilván mindannyiunk számára tisztelt személyisége a határon túli magyar politikusgárdának, ő a kettős népszavazást megelőzően, körülbelül fél évvel előtte a magyar sajtóban, több újságban is egyszerre publikált egy cikket. Ebben a cikkben elég világosan kifejtette, hogy a kettős állampolgárság megadásának kérdése nyíltan és egyértelműen szemben áll a kisebbségi jogok kiterjesztésével, az autonómia kérdésével; vagy az autonómia a zászlóra tűzött cél, vagy a kettős állampolgárság.

Azt is tudjuk, hogy amikor egy ilyen vita elfajul, ha úgy tetszik, és az érzelmek lesznek dominánsak, persze, a határon túli magyar vezetők sem fognak előállni azzal az állásponttal, amelyet akár még hónapokkal azelőtt képviseltek, mert nem tehetik meg. De nekünk itt, a Magyar Országgyűlésben higgadtan kell ezekről a kérdésekről döntenünk, higgadtan kell róla vitatkoznunk, még akkor is, ha tudjuk, hogy nagyon sok érzelem fűződik hozzá. Ezeket az érzelmeket nem szabad lebecsülni, tehát amikor ezekről beszélek, félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy nincs helye a politikában az érzelmeknek, dehogynem. De tudnunk kell velük bánni, és tudnunk kell hogyan reagálni rájuk.

Nos, az SZDSZ ezért is mindig azt mondta, hogy a kettős állampolgárság megadásával szemben nyíltan és egyértelműen kell fellépnünk, és elsősorban azért, mert ez nem jó a határon túli magyaroknak.

Miért nem jó? Azért nem jó, mert olyan helyzetbe kényszeríti őket, hogy az az ország, amelynek polgárai, ahová tartoznak állampolgárként, bizony úgy fog hozzájuk viszonyulni, amennyiben ők egy másik ország állampolgárai lesznek, hogy mindazok a jogok, amelyeket addig kiharcoltak, kétségessé válnak. Hiszen előre lehet tudni, ismerjük az ilyen típusú reakciókat, és ezt nem nehéz kitalálni, nem nehéz modellezni, hogy azt mondták volna az erdélyi magyaroknak vagy a vajdasági magyaroknak - ha ne adj' isten, nincs elég józanság a magyar népben, és másként dönt a népszavazáson -, hogy igen, tessék menni Magyarországra, és tessék kérni azokat a bizonyos támogatásokat, segítéseket, jogokat, majd megadják önöknek abban az országban, amely országnak a polgárai akartak lenni.

A határon túli magyaroknak mindazok a törekvései, amelyekért tiszteljük őket, és tiszteljük mind a Romániai Magyarok Demokratikus Szövetségét, mind Szlovákiában a Magyar Koalíciót azért, amit az elmúlt 15 évben elértek, ezek mind-mind szertefoszlottak volna, holott ezeket nem szabad lebecsülni. Nem hiszem, hogy van a Házban olyan képviselő, aki azt mondaná, hogy ezek semmit nem érnek. Hiszen ha józanul végignézzük mindazt, hogy hová jutottak a szlovákiai vagy a romániai magyarok, hiszen elsősorban ők az élenjárók ebben - a két legnagyobb magyar közösségről is van szó, de ők az élenjárók ebben -, az elmúlt 15 évben óriásiak az eredményeik, az elmúlt 30-40-50 évben és a két világháború között sem tudtak olyan eredményeket elérni, mint az elmúlt 15 évben a saját autonómiájuk, függetlenségük, jogaik biztosítása, megteremtése terén, mint amit láttunk az elmúlt időszakban. Tisztelt Képviselőtársaim! Elég világos számunkra, hogy ezek mind-mind kétségessé váltak volna, amikor egy ilyen lehetetlen politikai helyzetbe kerülnek.

Ne feledjük el azt sem, hogy az is rendkívüli módon színezi ezt a képletet, mármint hogy hogyan viszonyulunk a határon túli magyarság kérdéséhez, hogy a kettős állampolgárságnak az az intézménye, amiről Szentgyörgyvölgyi Péter is rendkívül behatóan beszélt itt - és nagyon tanulságos volt, amit elmondott -, a kettős állampolgárság ilyen típusú bevezetése, ilyen kiterjesztése, amire Magyarország készült volna, amennyiben egy rossz és téves eredménnyel zárul a népszavazás, ez egyedülálló és példátlan lett volna Európában. Ilyen ismeretlen, mert természetesen a kettős állampolgárság intézménye ismert számtalan esetben, ennek ismerjük a példáit, Magyarország is ismeri ezt, más országok is ismerik. Amennyiben más országok elismerik egyébként, lehetséges két ország viszonylatában a kettős állampolgárság olyan esetekben, amikor kivándorlásról beszélünk, családegyesítésről beszélünk, letelepedésről és más kérdésekről. De olyan esetet, amikor egy jogi aktussal egy szomszédos ország polgáraira, milliókra terjesztik ki a másik ország állampolgárságát, ilyet nem ismerünk az európai gyakorlatban, és idegen is az európai gyakorlattól.

Emlékszünk rá, hogy a magyarigazolvánnyal milyen nemzetközi botrányt sikerült bevásárolnia Magyarországnak. Holott sokan beszéltünk arról, hogy szintén arról van szó, ez is egy érzelmi kérdés, mint tudjuk, és ezt az érzelmi kérdést komolyan kell venni, de nem szabad játszani felelőtlenül a határon túli magyarokkal. Az ilyen kérdésfeltevések felelőtlen játékot jelentenek, mert az ő érzelmeiket felkorbácsolják, nem adnak reális választ azokra a problémákra, amelyek felmerülnek, hanem csak az érzelmek maradnak ott, és valójában az ügyek nem kerülnek elintézésre.

Ugyanez történt a magyarigazolvánnyal is. A magyarigazolvány a töredékét nem tudja teljesíteni annak, amit annak idején ígértek mindazok, akik érveltek mellette, hogy szükség van a bevezetésére; viszont Magyarországnak sikerült lejáratnia magát a nemzetközi fórumokon ebben a kérdésben, a határon túli magyaroknak pedig nem tudott vele segíteni.

Ugyanígy vagyunk a kettős állampolgársággal is. Ezért kell a józanság és a bátorság itt is, a határon túli magyarok iránti elkötelezettség, hogy merjünk ezekről a kérdésekről beszélni, ne pedig fülünket, farkunkat behúzva próbáljunk beállni persze természetesen egy szimpatikusnak tűnő, ám valójában nem a határon túli magyarok érdekeit szolgáló álláspont támogatói közé.

Nos, az SZDSZ ezért mindig azon az állásponton volt, hogy ez nem jó irány, viszont a jó irány az, ami többek között előttünk fekszik ebben a törvényjavaslatban, annak az elősegítése, hogy azok a magyarok, akik Magyarországra jönnek és itt le akarnak telepedni, ezt megtehessék. Megtehessék mindazon megalázó procedúrák nélkül, amelyeket az elmúlt években nekik meg kellett tapasztalni.

Szerintünk ez egy nagyon helyes irány, mert valóban azon határon túli magyarok, akik eldöntötték már, és meghozták az életükben ezt a döntést, hogy ők ide akarnak jönni, itt akarnak boldogulni, őket itt kell segíteni. Akik úgy döntöttek, hogy ott akarnak maradni a szülőföldjükön, és ott akarnak boldogulni, őket pedig ott kell segíteni. Ez a mindenkori magyar politika felelőssége. Nem helyettük meghozni a döntést, nem őket kényszeríteni bármilyen irányba, hogy valamiféle magasztos cél miatt azt próbáljuk nekik mondani, hogy de, nektek ott kell maradni, és ott kell boldogulni mindenképpen, mert különben kiürülnek az egykori magyar területek, vagy azt mondani nekik, hogy de gyertek ide, mert szükségünk van a munkaerőre.

Azt gondolom, egyik álláspont sem helyes. Rájuk kell bízni a döntést, és őket kell segíteni abban, hogy ha ők meghoztak valamilyen döntést: vagy azt, hogy idejönnek, vagy azt, hogy ott maradnak, azt kell nekünk segíteni. Ez a törvényjavaslat ebben a szellemben született, ezért ezt nagyon helyesnek tartjuk, támogatjuk, megjegyzem: évek óta támogatja a Szabad Demokraták Szövetsége ezt a politikai irányvonalat.

Hogy a politikai térkép változatosságáról is hadd ejtsek néhány szót, én még emlékszem azokra a vitákra hosszú évekkel ezelőtt a magyar parlamentben, illetve a törvényjavaslatok kialakításánál, amikor például az idegenrendészeti törvényről vitatkoztunk, emlékszem, hogy például a szabad demokraták és a szocialisták voltak azok, akik azt az álláspontot képviselték, hogy igen, könnyítéseket alkalmazunk az idegenrendészeti törvényben a határon túli magyarok irányába, ne kelljen átmenni ezeken a megalázó procedúrákon - ahogy az előbb fogalmaztam - a határon túli magyaroknak, ha ide akarnak jönni, és le akarnak telepedni.

(10.50)

Hosszú évekkel ezelőtt volt ez, akkor viszont a jobboldali pártok voltak azok, amelyek a leghatározottabban mondták: de bizony, benne kell hagyni ezeket a nehezítő rendelkezéseket a törvényben, nehogy az legyen, hogy nagy számban jönnek majd ide a határon túli magyarok, letelepednek Magyarországon, és itt megjelennek a hazai munkaerőpiacon is, illetve otthagyják a szülőföldjüket.

A politikai képlet, mint látjuk, változó, az érvrendszerek is változóak. Az SZDSZ ebben a kettős népszavazásról szóló kampányban mindig is elutasította azt a felfogást, hogy azért lépjünk fel a kettős állampolgársággal kapcsolatos ügyben, azért lépjünk fel a kettős állampolgársággal szemben, merthogy ez valami anyagi kérdése az országnak. Ennél emelkedettebben kell erről szólnunk és beszélnünk. Mi mindig is helytelenítettük főleg a kormánykoalíció és a koalíció egyes politikusai részéről azt az érvelést, amely arról szólt, hogy ez milyen drága az országnak. Ez nem pénzkérdés, ha úgy tetszik, ez egy nagyon fontos ügy. Nem az a fő szempont, hogy mennyibe kerül, hanem a legfontosabb szempont az, hogy használ-e a határon túli magyaroknak.

Nos, ez, ami előttünk van, használ. Amit szerencsére elkerültünk decemberben, az nem használt volna, az a kárukra szolgálta volna, ezért az SZDSZ az ilyen típusú javaslatokat tudja támogatni. Akkor is, hónapokkal ezelőtt az álláspontunkban azt fogalmaztuk meg, hogy amivel segíteni lehet a határon túli magyaroknak, az a letelepedés könnyítése, mentesítésük mindazok alól, amelyeket ez a törvényjavaslat előirányoz, hiszen itt szerepel az alkotmányos alapismeretek alóli mentesítés, amelyre Szentgyörgyvölgyi Péter utalt, az ügyintézési határidők rövidítése szintén fontos, a tartózkodási vízum bevezetése, az úgynevezett nemzeti vízum bevezetése szintén fontos, nagyon helyes törekvés, az, hogy csökkenteni kívánja az ügyfélre háruló igazgatási terheket, szintén helyes törekvés. Tehát ezeket mind-mind támogatni tudjuk.

Nagyon helyeseljük azt a vízumpolitikát is, amely a határon túli magyarok számára speciális vízumot irányoz elő. Szeretném hangsúlyozni, itt főleg Szerbia-Montenegró állampolgárairól, a vajdasági magyarokról van szó. Valóban nem tartható álláspont az, hogy nekik mindenféle megalázó ki-beutazásnak kellene magukat alávetniük.

Összegezve: a Szabad Demokraták Szövetsége liberális pártként is azt az álláspontot képviseli, amit évekkel, évtizedekkel ezelőtt, a határon túli magyarok iránt érzett felelősségtől átitatva. Azt gondoljuk, hogy a letelepedésüket segíteni kell, az itteni boldogulásukat segíteni kell, és ha ott kívánnak maradni a szülőföldjükön, azt is támogatnunk kell. Ezáltal ezt az előttünk fekvő törvényjavaslatot az SZDSZ támogatja. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu