DR. SZABÓ JÓZSEF ANDOR (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, hogy ritka konszenzus előzte meg ennek az országgyűlési határozati javaslatnak a kidolgozását, hiszen egy kicsit, hogy így mondjam, éreztük azt, hogy tenni kell, mert olyan események zajlottak le az elmúlt hónapokban, az elmúlt fél évben az országban az élelmiszer-biztonság területén, amelyek világosan rámutattak arra, hogy ezen a területen olyan gondok vannak, amelyek gyors megoldást igényelnek, amelyek megoldását tízmillió fogyasztó várja.

Azért mondom önöknek, hogy ritka konszenzus alakult ki az országgyűlési határozati javaslat elfogadására, hiszen a javaslat elfogadása előtt egy nagyon tág fórum lett összehíva, amelyen részt vettek mindazok, akik érdekeltek ebben a műveletben, tehát az ÁNTSZ-től, fogyasztóvédelemtől, növényegészségügytől, állategészségügytől, és más civil szervezetek is részt vettek ezen a találkozón. Ott hallgatván képviselőtársaimmal együtt az ő véleményüket erről és a botrányokról, volt, aki elmondta, hogy szám szerint hány ellenőrzést végzett, volt, aki elmondta, hogy mekkora bírságot vetett ki 2004-ben, volt, aki arra hivatkozott, hogy a laborhálózata átszervezés alatt volt, volt, aki azt mondta, hogy kevés a létszám, szóval, hallgatván az okokat és az indokokat, bizony rájöttünk arra mindannyian, hogy tennünk kell valamit.

Hiszen valahogy ezek a hatóságok nemhogy egymással nem igazán koordinálva működnek együtt, valahogy magukban is megvan az a baj, hogy nem igazán végzik el a feladatukat. Mondom ezeket úgy, hogy eddig azt hittük, hogy azok a folyamatok, amelyekről tudtunk, dioxinbotrány. BSE-botrány, gyermektápszerbotrány Nyugat-Európában, amelyek voltak és vannak Európában is, el fogják kerülni hazánkat, hiszen mindig azzal érveltünk, hogy a mi hatósági rendszerünk, a mi élelmiszer-biztonságunk, a mi állategészségügyünk rendszere és katonai felépítése sokkal jobb, ergo ha sokkal jobb, akkor nyilvánvalóan azok az események nálunk nem következhetnek be.

Hittük ezt mindaddig, amíg el nem jött a csatlakozás pillanata, és rá nem döbbentünk rövid időn belül, egy éven belül, hogy bizony célországgá váltunk. Célországgá váltunk olyan szempontból, hogy azok a gyenge minőségű vagy korszerűtlen termékek elárasztották hazánkat, az élelmiszer-hamisításról nem is akarok beszélni, ilyen is volt, és van is rá példa, elárasztották a piacot, és bizony a fogyasztók maguk jelezték, és a fogyasztók maguk találkoztak olyan termékekkel, amelyekből később botrány lett. Hittük azt, hogy a Fehér könyvben a szántóföldtől az asztalig néven lefektetett elv és annak az irányelvei különböző területekre, amelyeket átvettünk jogharmonizáció révén a törvényeinkben, például az állat-egészségügyi törvényben létrehoztuk az Élelmiszer-biztonsági Hivatalt, hittük azt, hogy ez elég, és ez majd működni fog, és a működésével majd kiszűri ezeket a dolgokat.

Hittük azt, hogy a fogyasztók különbséget tudnak tenni a minőség, a mennyiség és főleg a biztonság területe között. S mondom mindezt azért, mert a mai napig valakik azt gondolják, hogy ha valami szépen csomagolt, lehetőleg színes és csillog, az biztos, hogy csak jó lehet, és ha elolvassák, hogy mi van benne, akkor azt mondják: ó, hát ez minőségileg is jó. De elmondom önöknek, már rég rájöttek a Lajtától nyugatra, hogy biztonság szempontjából nem biztos, hogy jó, ami szép és csillog. Hittünk sok-sok mindenben. Hittük azt, hogy az Élelmiszer-biztonsági Hivatal azt a három alapelvet érvényesíteni fogja tudni, ami úgy szólt, hogy kockázatbecslés, kockázatelemzés és kockázatkommunikáció. Hittük azt, hogy ha ez a három alapelv érvényesül, akkor nem lehet baj ezen a területen.

Hittük mindezt addig, amíg ki nem nyitottuk a Blikket, és akkor jöttünk rá, hogy a kockázatkommunikáció számunkra és ezek szerint a hatóságok számára is… - főleg a Blikkből olvasandó és nem egy hatóság részéről, hiszen maga az Élelmiszer-biztonsági Hivatal lett volna a törvény által arra kötelezve, hogy a kockázatkommunikációt is elvégezze. És hittünk még sok-sok mindenben, fogyasztók és képviselők, hogy minden működik. És bizony azt hittük, hogy ha valami kiderül, mint például a paprikabotrány, akkor azok, akik ezt okozták, levonják a következtetést, és még nem ők állnak, ahogy szokták mondani népesen, az erdő felől. Bizony döbbenten olvastuk egy napilapban, amikor kiderült, hogy 12 pert nyertek meg azok, akik hamisítottak azon hatóság ellen, amely úgymond leleplezte őket, pusztán abból az okból kifolyólag, hogy az adott hatóság laboratóriuma mikotoxin-vizsgálatra, tehát gomba és az azáltal termelt aflatoxin vizsgálatára nem volt felhatalmazva.

És itt voltak azok a hibák és azok a pillanatok, amikor azt gondoltuk, hogy valami nagyon nem stimmel, nagyon nem stimmel ezen a területen, és tenni kell. Akkor gondoltuk azt, hogy ebben az országgyűlési határozati javaslatban egy kicsit kiterjesztjük a dolgokat olyan szempontból, hogy ne az áruházakban történjen a vizsgálat, hiszen ahogy szokták mondani, a sok bába között elvész a gyerek. Az áruházakban ma, csak példaként mondom önöknek, a Liedl áruházban ma 13 ezer fajta áru van, egy általunk olcsónak tartott Penny áruházban 8-9 ezer áru van, akkor tessék elképzelni, hogy egy Tesco vagy egy Auchan áruházban hány ezer árucikk van.

Úgy gondolom, ha bármelyik hatóság embere ide bemegy, akár a raktárába, nem igazán tud elérni eredményeket, hiába vizsgál meg egy-két területet. Valóban azon logisztikai elosztóközpontoknál kell kezdeni, és a vizsgálatot nemcsak adott termékre vagy termékekre kell elvégezni, hanem komplexen, egységesen kell vizsgálni, amit az előző képviselőtársam elmondott, mint például az ár alatti beszerzés vagy ár alatti értékesítés, vagy beszerzési ár alatti értékesítés, akár adóhatósági vagy más vizsgálatokkal egybekötve.

(15.20)

Meg kell állítani az árunak a boltok polcaira való kijutását, hiszen ha már ott van, onnan nehezen követhető.

Úgy gondolom, ha a vámkommandók - amelyek már léteznek különböző jövedéki termékek esetében, de nevezzük őket élelmiszer-kommandóknak - megkapják a kellő felhatalmazást, az élelmiszerek származási helyét meg tudják állapítani, és meg tudják tenni azt, ami ilyen esetben meg kell tenni. Bár ellenzéki képviselő vagyok, de nyugodtan elmondhatom, hogy a mostani mezőgazdasági miniszter két lépést már megtett, hiszen azóta volt tojásügy - tudjuk, hogy olyan tojás jött be, amelyet aznap tojtak, amikor bekerült az ületekbe; ez abszolút elkobzásra került -, illetve hogy a nem megfelelő zsírtartalmú tej is vissza lett küldve a célországba; tudjuk, hogy az Európai Unión belül erre egyedül Magyarország kapott mentességet. Tehát megvannak a módszerek, csak élni kellene velük. S higgyék el, ha valahova két kamiont visszaküldenek, onnan az előállító vagy a termelő nem fog egy harmadikat küldeni abba az országba, ahonnan azt visszaküldték, mert ő is ért a szóból, és a bírságon kívül vesztesége is van.

Kell ez a határozati javaslat, de azt mondom önöknek, hogy ez csak a kezdet, hiszen hol vagyunk mi még - majd ezen is kell dolgoznunk - az úgynevezett egyénre, fogyasztóra, de inkább egyéni fogyasztóra szabott áruterméktől, attól, hogy tudja az egyén, az a konzerv, amit levett a polcról, jó-e neki, megfelel-e neki vagy nem. Nyugaton már ilyen is van. Vagy hol vagyunk attól, hogy tudjuk, az élelmiszerekben felhasznált vegyszerek engedélyeztetése Magyarországon mennyire megoldott? Az Európai Unióban ezt egy képviselőnő már felvetette témaként, és legnagyobb döbbenetére derült ki, hogy 1978 óta az élelmiszerekben felhasznált vegyszerek engedélyeztetési eljáráson nem mentek keresztül.

Végeredményben azt mondom, hogy nagyon jó ez az országgyűlési határozati javaslat, amely vázát kell képezze jövőbeni javaslatoknak, hiszen van még mit tenni. Úgy gondolom, hogy ezzel már adtunk egy kiindulópontot. Köszönöm szépen. (Taps.)

Forrás: parlament.hu