DEVÁNSZKINÉ DR. MOLNÁR KATALIN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Mindig abban reménykedem, hogy egyszer eljön az az idő, amikor egy témát tárgyalunk, akkor arról a témáról beszélünk. Azt hiszem, hogy ebben a hitemben rendszeresen és folyamatosan tévedek. Nem azért jöttem a mai parlamenti ülésre, hogy ehhez a kérdéshez hozzászóljak, mert nem vagyok a legjobb tudója ennek a kérdéskörnek. Azt viszont hadd utasítsam vissza, amit most Halász János képviselő úr tett. Hadd utasítsam vissza, hogy olyan ügyeket kever ebbe a témába, amiknek a világon semmi köze nincs ehhez a kérdéshez. (Halász János: Tetszett hallani Pető Ivánt? Tessék visszautasítani azt is!) Hallottam Pető Iván képviselő úr szavait is, ő arra a kérdéskörre utalt, amit ön vetett fel. (Halász János: Jaj!) Ön provokálta ki belőle. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Ha nem lenne szakállad, látnál tőle. - Halász János: Gratulálok! - Az elnök csenget.)

Tisztelettel kérem, hogy beszéljünk arról nagyon fontos kérdésről, ami a mi örökségünk, az épített örökségünk. Beszéljünk arról, hogyan kell ezt megvédeni, hogyan kell ezt valójában komolyan venni. (Halász János: Jaj, hát tessenek beszélni róla!) Ön mindig azt mondja, kedves Halász képviselő úr, hogy ezt emeltünk, azt emeltünk, tessék azért végiggondolni, hogy az önök időszakában mi történt, és ne tessék minden pillanatban olyan ügyeket előhúzni hajánál fogva, aminek semmi köze az adott történethez. Mi is tehetnénk ilyeneket folyamatosan és megállás nélkül, nem tesszük, legalábbis én biztos, hogy soha nem tettem.

Azt szeretném, ha most arról beszélnénk, ami a lényeg, arról beszélnénk, hogy a mi csodálatos Magyarországunk csodálatos öröksége, az épített környezetünk valóban megkapja a védelmet; ezen kívül az a kulturális örökségünk is, amely tárgyakban megtestesül, amelyet mindannyian szeretünk és tisztelünk.

Köszönöm a kedves figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu