HOMA JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk lévő örökségvédelmi törvény 2001. évi parlamenti vitájában az akkor megszólaló kulturális minisztériumi államtitkár így fogalmazott.

(11.30)

“A magyar nemzet történetének szövetét egy foszlató, különösen nehéz évszázad után nekünk kell továbbszőnünk. Nagy felelősséget kíván e munka, hiszen meg kell találnunk és erősítenünk azokat a szálakat e szövetben, amelyeket nem a múlt évszázad önkényuralmi törekvései szőttek e szövetbe.ö

Ennek jegyében hozta létre az előző polgári kormány a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumát, majd készített elő a parlament által 2001-ben elfogadott törvényt a kulturális örökség védelméről. Ez a törvény olyan egységes szervezetben és olyan egységes szemlélet alapján vizsgálja a kulturális örökséget, amely szolgálja a kulturális örökség egészének védelmét. A 2001-ben megszületett törvény vitájában azonban az akkori ellenzék elmondta a kifogásait. Bár Szabó Zoltán hozzászólásában igyekezett megmagyarázni egykori megfontolatlan és megmagyarázhatatlan hozzászólásait, érdemes néhány szocialista felszólalót idézni ebből a 2001. évi vitából.

Először is engedjék meg, hogy Pál Béla néhány gondolatát mondjam el. Ő ezt mondta akkor: “Általános vitára alkalmatlannak tartottuk a törvénytervezetet, mert a kimutatható jogalkotói akarat az úgynevezett integrált örökségvédelem megvalósulását leginkább az úgynevezett kulturális örökség hivatalának létrehozásában látja megtestesülni, és az igyekezet is erre irányul. Az itt rejlő alapképletet azonban a szakmai közösségek legnagyobb része nem fogadja el, és inkább az elismerhetően problematikus, ám évtizedek óta bejáratott gyakorlat törvényi korrekcióját támogatná. Az ellenszenvet ezzel szemben fokozza csak az, hogy a hivatal olyan hatósági jogkörökkel lenne felruházva, ami kétségeket támaszt a szakemberek körében.ö

Ezzel kapcsolatban Szabó Zoltán továbbment, és a hivatallal kapcsolatban még elmondta azt is, hogy a hatósági jogköröket nem szakértők fogják gyakorolni, hanem hivatalnokok; ráadásul nem helyben lévő szakértők, hanem a legjobb esetben a megyeszékhelyen, de esetleg csak a regionális központban székelő hivatalnokok. Sem helyismerete, sem szakértelme nem lesz a szóban forgó hivatalnoknak ahhoz, hogy ezt a hatáskört gyakorolja. Ezért tehát nem is igen tehet mást, mint hogy tanácsot kér attól, aki ezt a hatáskört eddig is gyakorolta: a helyben lévő szakértőtől. Mindez feleslegesen bonyolítja és elbürokratizálja a döntéshozatal mechanizmusát.

Volt még egy harmadik felszólalás is, dr. Kiss Gábor véleménye a következő volt: “Fenntartásaink tehát mindenekelőtt a szemlélettel függenek össze, például azzal, hogy az integrált örökségvédelem e gondolkodás szerint egy koncentrált hivatali hatalomszervezet, hogy a hivatali hatalomszervezetnek meggyőződésünk szerint nem a legkitüntetettebb funkciója a kényszerítés és a hatósági kötelezés, hogy a hivatal demokratikus viszonyok között nem vindikálhatja magának azt a jogot, hogy a szakmai hozzáértés erényét magának tartsa fenn, hogy a hivatal nem feledkezhet meg a nem hatósági funkcióiról, hogy a hivatalról szóló törvény nem kerülheti meg, hogy szóljon magáról a hivatalszervezetről.ö

Ezután természetesen kíváncsian vártam a most előttünk lévő módosítást. Vártam, hogy az akkori ellenzéki, mai kormánypárti képviselők mit építenek be, illetve az előterjesztő mit épít be a négy évvel ezelőtti kritikáikból. Nos, azt kell mondanom, hogy szinte semmit. Jóllehet 2001-ben a szocialisták koncepciójában látták elhibázottnak a törvényt, most mégsem nyúltak a koncepcióhoz. Nem nyúltak hozzá, hiszen a szocialista kormány programjában nem találkozhattunk a kulturális örökségről szóló fejezettel. A konkrét intézkedések területén pedig itt is a leépítés tapasztalható. Már a közelmúltban lezajlott költségvetési vitában is elmondtam, hogy a szocialista-szabad demokrata kormány építés helyett a leépítésre törekszik.

Különösen jellemzi ez a nemzeti örökség programját, a múzeumi rekonstrukcióval és a világörökségi értékeink megóvásával kapcsolatos elképzeléseket, merthogy egyre kevesebb pénzt fordítanak a műemlékek rekonstrukciójára, a múzeumi felújításokra. Minderről ékesen beszélnek a számok is. A nemzeti örökség program tervezett támogatási összege folyamatosan csökkent. Tavaly 288 millió, ma 150 millió forint az erre fordított összeg. Tudják, mennyi volt ez 2002-ben? 1 milliárd 885 millió forint. A nemzeti örökségvédelmi fejlesztésekre 2004-ben az önök kormánya 881, míg 2005-ben csak 610 milliót fordított.

Mire lehet mindebből következtetni? Elsősorban arra, hogy a kulturális tárca nem fogja finanszírozni a műemléki helyreállításokkal az örökségvédelmi törvényből adódó feladatokat. Magyarán, lelassul a felújításokkal, régészeti feltárásokkal kapcsolatos munka. Ennek következménye: sorvadhat nemzeti örökségünk.

Nem folytatom a sort, látható, hogy a jelenlegi kormány kevesebb pénzt fordít a kulturális örökség védelmére. Pedig a törvény akkor ér valamit, ha ahhoz megfelelő anyagi támogatást is biztosít az állam, hogy az adott szakterületen - jelen esetben az örökségvédelemben - biztosítsák az előrelépést. Nos, ez itt ilyen támogatással nincs biztosítva.

Ami pedig a törvénymódosítás után is fennmaradó hibákat illeti, hadd térjek vissza ahhoz a gondolathoz, amely szerint a szocialista kormánynak az örökségvédelemmel kapcsolatos elképzelésében a leépítés érhető tetten, gondoljunk csak a Kincstári Vagyoni Igazgatóságnál, illetve a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumánál történt változásokra, melyek az örökségvédelemért felelős osztályok felszámolását jelentették. Nos, elég, ha a Hadrianus-palota botrányos elidegenítésére utalunk. Ezek alapján úgy látjuk, valójában most is csak azért került benyújtásra az örökségvédelmi törvény módosítása, mert a szocialista kormány mindenáron bevételhez akar jutni, és csak meg tudom erősíteni az előttem felszólaló képviselőtársaim gondolatait, amelyek arról szóltak, az illetékes hivatalok az úgynevezett bevételi kényszer tükrében állították össze a törvény mellékletéből a levételre javasolt műemlékek listáját.

Hála istennek, társadalmi nyomásra sikerült megakadályozni az újabb szocialista privatizációt, mely az örökségvédelmi szempontokat figyelmen kívül hagyva idegenítette volna el a jelentős műemlékeket a hatalmasra duzzadt államháztartási hiány enyhítése érdekében. Mivel ez a törvénymódosítás a szakemberek szerint is tartogat hibákat, melyeket a részletes vitában kívánunk majd elmondani, ezért egy ilyen hátrányos és hiányos javaslat elfogadását nem tartom elfogadhatónak.

Még annyit szeretnék elmondani, hogy Pető Iván köteles emberrel kapcsolatos megjegyzését e vitához méltatlannak tartom, mert nem szerencsés, ha Pető Iván kötélről beszél, épp ezért én ezt meg sem hallottam.

Köszönöm a figyelmüket.

Forrás: parlament.hu