KAPÁS ZSOLT, a szociális és családügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Biztos Urak! Tisztelt Ház! Annyiban szeretnék csatlakozni dr. Horváth Zsolt képviselőtársamhoz, hogy a szociális bizottságban is tárgyra törekvő, témaorientált és jó hangulatú napirend volt a 2004. évi beszámoló megvitatása.

Az egész bizottsági ülést áthatotta az a biztosi szándék, amelyet a bizottság tagjai nagyon méltányoltak és nagyon támogattak, hogy a problémákat komplexen kezelve, lehetőség szerint a prevenció alapelvét maximálisan figyelembe véve kell megoldani és kell megtervezni a megoldásokat. Ezt azért tartom nagyon fontosnak, mert több olyan területen, ahol sikereket értünk el, intézményrendszert kiépítettünk, többszereplős felelősségmegosztással lehet eredményekre törekedni, de ezek együttműködése, ezek egymást kiegészítése, a szinergiájuk viszont elmarad, és így igen komoly esélyegyenlőtlenséget, jogsérelmet okozó problémák keletkezhetnek. Idesorolta a bizottság a fogyatékkal élő emberek problematikáját, és idekerült a gyermekvédelmi rendszernek azon hiányossága, hogy a veszélyeztetettség első jelzéseire a rendszer viszonylag lassan, sok esetben nem is megfelelő mértékben reagál, ezzel a veszélyeztetettségből valódi veszélyek és valódi problémák lesznek és lépnek fel.

A szociális bizottsági ülésen nagyon komolyan és nagyon határozottan fogalmaztuk meg azt, hogy a fogyatékossággal élő emberek esetében a “segély helyett munkabérö filozófia megvalósulása, tehát a munka világába való visszatérés lehetősége sok esetben a rokkantosítási minősítési rendszer és a foglalkozás-egészségügyi orvosok sztenderdjei közötti különbségen bukik meg vagy törik meg a szándék. Azaz a komplex rendszer különböző elemeit finomra kellene hangolni, köztük az összhangot meg kellene teremteni.

(11.10)

Érdekes felvetésként fogalmazódott meg a bizottság ülésén az, hogy a jegyzői hatáskör kibővülésével - amely a központi támogatások helyi szintű elosztásában, illetve döntési mechanizmusában jelentkezik - áll-e fenn olyan veszély, ami esetleg később újabb panaszok születését eredményezheti. Elhangzott, hogy kistelepüléseken az emberek szociális helyzetét, az emberek státusát ismerik a képviselő-testület tagjai, ennek megfelelően nagyobb esély van jó döntést hozni, mint egy hivatali apparátuson keresztül. Biztos úr válaszában elmondta, hogy ez a megoldás pontosan azért született, hogy a képviselő-testületek esetleges elfogultságából adódó rossz döntéseket ki lehessen védeni, tehát egy preventív megközelítés, ugyanakkor megköszönte a felvetést, és jelezte, hogy amennyiben ezzel kapcsolatosan panaszok fognak beérkezni hozzá, a finomhangolást, a tovább módosítást javaslataiban meg fogja fogalmazni.

Örömmel nyugtázta a bizottság, hogy a bentlakásos intézményekben megszületett panaszok száma és azok súlyossága az elmúlt időszakban csökkent, illetve súlyosságuk nem olyan nagyságrendű, mint az előző időszakban volt. Felvetődött a bizottság ülésén az is, hogy megjelent egy új panaszforrás, magyarán szólva: az intézményvezetők az intézményfenntartókkal kapcsolatosan kezdenek megfogalmazni panaszokat, pontosan a források elégtelensége, illetve az intézmény küldetéséből adódó célok elérésnek a gátjai miatt.

A hajléktalanság kérdésében a bizottság szintén a prevencióra helyezte a hangsúlyt, azaz nagyon fontosnak tartjuk, hogy a hajléktalanságot előidéző anyagi ellehetetlenülés megfelelő időpontjában tudjunk beavatkozni, hogy ne hajléktalanokról, hanem a lakásukban valamilyen formában a lakhatásukat biztosítva tudjuk az ügyeket kezelni.

A bizottság köszönetét fejezte ki a rendkívül részletes, korrekt, gazdag, koncepciózus és irányt mutató jelentéssel kapcsolatosan, és egyhangú szavazással általános vitára alkalmasnak és elfogadásra méltónak javasolta.

Köszönöm szépen a szót. (Taps.)

Forrás: parlament.hu