NÉMETH ERIKA, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság alelnöke, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Biztos Urak! Az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottsága 2005. május 3-ai ülésén első helyen kijelölt bizottságként megvitatta, és 21 igen szavazattal általános vitára alkalmasnak találta az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 2004. évi tevékenységéről szóló beszámolót. A bizottság örömmel vette tudomásul, hogy a beszámoló a törvényben előírt határidőre elkészült, és megfelel az alkotmányban, illetve az idevonatkozó törvényben előírt követelményeknek.

A beszámoló az országgyűlési biztos és általános helyettese munkájáról azonos mélységben tájékoztat. A beszámoló átfogó képet ad az alkotmányos jogok hatósági eljárásokkal kapcsolatos biztosításának helyzetéről, a panaszok vizsgálatának ügytípusok szerinti jellemzői című, első, hosszú részben. A kötet második, az Országgyűlés szempontjából talán legfontosabb része a jogalkotással összefüggő ombudsmani tevékenységet elemzi átfogóan, részletezve a korábbi években és a tárgyévben tett, teljesült, eddig nem teljesült, fenntartott és új ajánlásokat egyaránt. A bizottság külön szeretné felhívni az Országgyűlés figyelmét az ombudsmanok jogszabály-véleményezési tevékenységéről szóló, valamint az Országgyűlésnek megfogalmazott javaslatokról, ajánlásokról szóló részekre, és reményét fejezi ki, hogy az abban foglaltak nyitott fülekre találnak.

A bizottsági ülésen mind az országgyűlési biztosok, mind a bizottság részéről elhangzott, hogy a jövőben az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságnak mint szakbizottságnak, illetve annak ellenőrző bizottságának és a többi bizottságnak is sokkal szorosabban kellene együttműködniük az országgyűlési biztosokkal, a felhalmozott tudás és tapasztalat közös felhasználása, hasznosítása érdekében. Elhangzott továbbá, hogy a bizottságnak nagyobb súlyt kellene fektetnie az egyes jelentések, ajánlások megtárgyalására, illetve nagyobb felelősséget kellene vállalnia az érintett kormányzati szervek és az Országgyűlés irányában is az ajánlások megvalósulása érdekében.

Az országgyűlési biztos úr konkrét javaslatot is tett a bizottság számára, amikor javasolta, hogy a bizottság tűzze napirendjére a kistelepülések ügyét a maga komplexitásában. A beszámoló kézikönyv jellege megkönnyíti az eligazodást és tájékozódást a hatóságok és a jogkövető állampolgárok számára egyaránt. A korábbi években hosszú oldalakat kitevő példatár az idén is újszerű módon, csak a beszámoló egészét is tartalmazó CD-mellékleten érhető el, ahol minden ügy szám szerint kikereshető, így a választókerületi ügyek is pontosabban nyomon követhetőek. Az aktuális jelentések ezenkívül még internetes oldalon is megtekinthetők.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa éves beszámolóját az esszenciális, absztrahált általános tapasztalatokkal kezdte a bizottsági ülésen. Fontosnak tartotta kihangsúlyozni, hogy a beérkezett panaszok, beadványok száma 2003-hoz képest is 10 százalékkal növekedett, két év alatt pedig 30 százalékos a növekedés. Az országgyűlési biztos kiemelte, hogy jelentősen megnövekedett az ügyfélszolgálat forgalma, és igen magas a személyesen beadott panaszok száma. Az emberek nagy jelentőséget tulajdonítanak a személyes emberi kapcsolatoknak, és igénylik az emberséges bánásmódot.

Az országgyűlési biztos kiemelte, hogy a panaszok belső aránya is megváltozott, illetve átstrukturálódott. Az ügyek fele öt fő ügycsoportból kerül ki. Az utóbbi időben kevesebb panasz érkezett a honvédségtől és az úgynevezett bentlakásos intézményekben lakók panaszai is csökkentek. Örömmel jegyezte meg, hogy a betegjogi képviselők is jelentősen tehermentesítik az országgyűlési biztosokat. 2004-ben a legtöbb panasz az egészségügyi ellátás, a társadalombiztosítás, illetve a nyugdíj-biztosítás területéről érkezett. A panaszok több mint 10 százaléka még mindig a bíróságok ellen, illetve bírósági ügyekben keletkezett. Sok a tisztességtelen eljárás miatti beadvány, illetve strasbourgi elmarasztalás is.

Az országgyűlési biztos kérte a bizottság segítségét abban, hogy közösen helyes megoldás születhessen a biztosok hatáskörének esetleges kibővítésével, törvénymódosítással, a jelenleg meglévő szervezetek, mint például az Országos Igazságszolgáltatási Tanács vagy a Legfelsőbb Bíróság megfelelő szervezeti egysége bevonásával. Az országgyűlési biztos kihangsúlyozta, hogy tíz év átlagában 65 százalékban elfogadják ajánlásait, 25 százalékban határidőt kérnek, és az ügyek 10 százalékában vita van.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese azt emelte ki a bizottság ülésén, hogy 2004-ben nemcsak hogy megnövekedett a panaszok száma, hanem azok nehezebben elbírálhatóak. Már nemcsak az jellemző, hogy a klasszikus, alapvető emberi jogok alapján épülnek fel, hanem az is, hogy a dogmatikai részletek felé történik hangsúlyeltolódás.

Felhívta a figyelmet arra, hogy egyre nagyobb munkateher hárul rájuk, hiszen az európai ombudsman és az Emberi Jogok Európai Bírósága döntéseit is figyelembe kell venniük, és arra is rávilágított, hogy az egyes emberi jogok tartalma, például szociális biztonság, lakhatás, erősen vitatott.

Pozitívumként az általános helyettes a civil szervezetekkel való egyre jobb és tartalmasabb együttműködést emelte ki, például a Helsinki Bizottság vagy a Társaság a Szabadságjogokért részéről, amelyektől időnként komoly bírálatot is kapnak. Mindkét biztos részletesen kitért az egyéb jogvédőkkel való kapcsolatára is. Takács Albert szerint javult az együttműködés az oktatási jogok biztosával. Egyre inkább hajlik arra, hogy a panaszos bizalma döntse el, kit választ. Mindketten kihangsúlyozták azonban, hogy felül kellene vizsgálni az úgynevezett ágazati ombudsmanok és miniszteri biztosok feladat- és hatáskörét, és az országgyűlési biztosoknak a parlamenttel együttműködve ki kellene alakítaniuk a helyes megoldást.

Véleményük szerint a jogállamiság érdekében szükség van profiltisztításra. Mindkét biztos felhívta a figyelmet, hogy tevékenységük sikere pénzkérdés is, hiszen sokszor éppen a kistelepülésekre, kistérségekbe nem jutnak el. Fontosnak tartanák, ha regionális szinten kiépülhetne egy inspekciós rendszer, erről ma már itt szó volt. Ezt támasztja alá, hogy a panaszok döntő többsége a fővárosból, illetve a nagyvárosokból érkezik. Ismét sajnálattal jegyezték meg, hogy az általuk használt székház ügye jogilag még mindig rendezetlen, mivel az épületnek továbbra is jogcím nélküli használói. A bizottság ezért ismételten fontosnak tartotta, hogy az országgyűlési határozatban javasolja: a kormány tegye meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a biztosok zavartalan, nyugodt körülmények között folytathassák sokrétű és felelősségteljes szakmai munkájukat.

A bizottsági vitában az írásos anyag és szóbeli kiegészítés nyomán megfogalmazódott kérdésekre az országgyűlési biztos és helyettese meggyőző és kimerítő válaszokat adott, saját belső munkamegosztásuk alapján kialakult szakterületükre vonatkozóan. A konkrét ügyekre vonatkozó szóbeli kiegészítésében az általános biztos az általa különösen fontosnak tartott, 2004-ben aktuális ügyekre és ügycsoportokra hívta fel a figyelmet, mint például a gyógyszerellátás és -finanszírozás, az egyedi méltányossági kérelmek, a magánfinanszírozás kérdése, az európai uniós csatlakozás következményei e téren, a sürgősségi betegellátás, a rokkantnyugdíjasok foglalkoztatása, a lakástámogatás, a bérlakáshiány, a közüzemi tartozások, az árvíz és belvíz, a katasztrófavédelem, az akadálymentesítés, az egészséges környezethez való jog, vagy például a Zengő ügye.

(11.00)

Az országgyűlési biztos általános helyettese a saját ügyei közül különösen a pszichiátriai kezelés, kényszergyógykezelés alatt állók ügyét, a sajtószabadságot és a prostitúció szabályozásának mai napig való megoldatlanságát emelte ki. A hosszú vitában sok kérdés és észrevétel hangzott el a bizottsági tagok részéről is. A bizottság feladat- és hatásköréből adódóan elsősorban az emberi méltósághoz fűződő jogok védelme került előtérbe, de természetesen sok szó esett az esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód követelményéről, különösen a kistelepülések és a kistérségek esélyeiről, illetve esélyegyenlőtlenségéről, az önkormányzatok megreformálásának szükségességéről is.

Konkrét javaslatként hangzott el, hogy szerencsés lenne, ha az önkormányzati alapjogok és a kistérségi társulások ügyét megvizsgálnák az országgyűlési biztosok. Részletesen megvitatásra került a kárpótlás, szövetkezeti üzletrészek, a Baumag-ügy, a kényszertársulások ügye is. Több képviselő hangsúlyozta, hogy általánosságban igaz, hogy a kistelepülésen élők alkotmányos jogai tekintetében nincs biztosítva az esélyegyenlőség és a megfelelő érdekérvényesítés, és ez sok esetben összefügg a pénzügyi források hiányával. Az e kérdésekre adott válaszában az ombudsman leszögezte, hogy jogegyenlőség van, de tényleges esélyegyenlőség nincs, ami pénzprobléma is, de nemcsak az. Aktualitásként a bizottság rákérdezett arra is, hogy mi a véleményük a tervezett európai emberi jogi ügynökség felállításáról.

A vita összegzésekor megfogalmazódott az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló törvény felülvizsgálatának és újragondolásának szükségessége. Az országgyűlési biztosok sérelmezik, hogy a törvény alapján csak az adatvédelmi biztos kapja meg véleményezésre a jogszabálytervezeteket. A bizottság örömmel vette tudomásul, hogy ez évben még nagyobb az érdeklődés az ombudsmanok munkája iránt, hiszen az idén több bizottság hallgatta meg őket, mint tavaly, és ezek mindegyike egyhangúlag javasolta általános vitára és elfogadásra a biztosok munkáját összegző dokumentumokat.

Tisztelt Országgyűlés! Biztos Urak! Az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság a beszámolót és a H/15959. számon benyújtott országgyűlési határozatot is egyhangúlag támogatja és ajánlja a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra.

Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

Forrás: parlament.hu