LENÁRTEK ANDRÁS, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A költségvetési bizottságban az ellenzéki képviselőknek egyöntetű véleménye volt az, hogy a benyújtott javaslatnak sem a tartalmával, sem a módszerével nem tudunk egyetérteni. Előkészítetlennek tartjuk az egész ügyet, amiben az a szomorú, hogy már több mint egy hónapja előkerült a téma a miniszterelnök úr beszédében, de még a mai napig nincs teljesen körbejárva ez az ügy, a bizottsági ülésen is elhangzott, hogy még vannak olyan jogszabályi elemei, amiket majd később fogunk tárgyalni, de ehhez a témához kapcsolódnak.

Az ilyen típusú százlépéses ötletelés ide vezet, mert - fideszes képviselőtársaim egyöntetű véleménye is ez - be lehet éppen dobni ötletelés címen azt a témát, hogy a pincér adózzon a borravaló után, vagy adózzon az, aki a kertet felássa vagy a gyerekre vigyáz, de amikor egy szakmához vagy egy tevékenységhez nyúlunk ezekben az esetekben, akkor tulajdonképpen bonyolult rendszereket tehetünk ezzel a belepiszkálással labilissá.

Látható, hogy egyedül például a borravaló megadóztatása is már több jogszabályt érint: áfa, szja, nyugdíjjárulék, helyi adó, fogyasztási adó, nem is sorolom. A lényeg az, hogy ahogy ütközik az ötlet egy-egy jogszabállyal, úgy jön szembe az élet, és egyre inkább beigazolódik az, hogy rendszereket nem lehet ilyen módon, belepiszkálással rendbe rakni.

Egyáltalán a bizottságban elhangzottak alapján nem állapítható meg, hogy hol tart tulajdonképpen a borravaló ügye. Jelenleg a felszolgálói díj az eredeti elképzeléssel ellentétben nem adóköteles, de be kell vallani. Akkor kérdezem én: minek az egész cécó? De úgy tűnik, még ez is változhat. Kiderült például az is, hogy a Gazdasági Minisztérium foglalkozik azzal a rendelettervezettel, hogy a felszolgálói díj alkalmazásával és felhasználásával kapcsolatban lehetőség lesz csak ennek a bevezetése, várhatóan 10-15 százalékos mértékben. Képviselőtársaimmal együtt ezt végképp érthetetlennek tartottuk. Azt ugyanis, hogy ki mennyi borravalót szeretne adni, nem lehet előírni. Ha jó a kiszolgálás, szimpatikus a felszolgáló, akkor az emberek viszonzásképpen szokták adni a borravalót. Viszont ha nem elégedett a vendég, ki az, aki rábírja arra, hogy fizessen borravalót? Állítólag a bevezetés a vendéglátóknál csak egy lehetőség lesz, azaz választható. Akkor meg minek az egész törvényt idehozni? Vagy ki fogja ellenőrizni azt az esetet, amikor az adott vendéglőben nincs ugyan felszolgálási díj, de mégis fizet a vendég borravalót, mert olyan a kiszolgálás? Ez most akkor jogsértő magatartás lesz? Mi a szankció ebben az esetben?

Szintén nem tudunk egyetérteni az alkalmi munkavállalás javaslat szerinti rendezésével. A tűzifa behordása és a kertfelásás ugyanis olyan tevékenységek, amelyeket sok esetben emberiességi okok vezérelnek, vagy a megrendelő, vagy a munkát végző irányába. Ebbe beleavatkozni, bevallásra kötelezni, adót fizetni, a résztvevőket molesztálni teljesen indokolatlannak tartjuk.

Összességében tehát olyan törvényjavaslat van előttünk, ami meggyőződésünk szerint még módosító indítványokkal sem javítható, ami általános vitára sem alkalmas az elmondottak alapján, és amit az általános visszatetszések miatt mindenképpen indokolt lenne visszavonni.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Forrás: parlament.hu