DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Magam mint egy fővárosi kerület polgármestere és országgyűlési képviselője, szeretném elmondani a véleményemet, és szeretném egyúttal rögtön cáfolni azt, hogy egyeztetésre sor került volna. Budapest I. kerületével, a budavári önkormányzattal nem történt egyeztetés. Lehet, hogy a Fővárosi Önkormányzat frakciói között történt valamifajta egyeztetés, ezt még erről a pulpitusról sem tudom másképp nevezni, mint inkább mutyizásnak. Ezt el tudom képzelni, a kerületekkel rendes szakmai egyeztetés az elmúlt időszakban nem történt.

Szeretném felhívni Pál Tibor képviselőtársam figyelmét is, ő már sajnos nincs itt a teremben, de az előbb - még mint az önkormányzati bizottság többségi véleményének előadója - említette, hogy milyen fantasztikus egyetértés és konszenzus volt 2003-ban, amikor az Országgyűlés elfogadta ezt a törvényt. Bizonyára emlékezne arra, ha most itt lenne, ha nem, akkor emlékeztethetném, hogy bizony elég sok kritikai elem hangzott el akkor a törvénnyel kapcsolatban. Akkor is kifogás tárgyává tettük azt, hogy például a kerületi önkormányzatokat nem hívta meg a Belügyminisztérium egyeztetésre, mindössze a külső kerületek szövetségét. Lévén, hogy az I. kerületnek nincs agglomerációs területe, ezért minket nem hívtak meg, mi akkor másodrendű önkormányzatnak számítottuk magunkat.

(13.10)

Ezt a jó szokásukat azóta is fenntartották kormánypárti képviselőtársaim, úgyhogy négypárti konszenzus mindössze abban volt 2003-ban, hogy törvényben kell szabályozni, hogy milyen is legyen a fővárosi forrásmegosztás, de annak a törvénynek a tartalmában, amit akkor elfogadtak, bizony nem értettünk egyet. Már akkor elmondtam, hogy egy illúzió lesz az, hogy valójában egy normatív, kiszámítható forrásmegosztási rendszert alkot meg az Országgyűlés, és valójában ez is történt, az illúzió illúzió maradt, a korábbi forrásmegosztási gyakorlatot bebetonozták, és az akkor benyújtott javaslatainkat, módosító javaslatainkat nem fogadták meg. Úgy született meg ez a törvény annak idején, hogy egy sor kérdésben előre lehetett prognosztizálni annak kudarcát.

Keller képviselőtársam azt mondta, hogy 2003 előtt komoly viták voltak. Lehet, hogy nem követi szorosan a fővárosi forrásmegosztás helyzetét, sajnos azóta még komolyabb viták vannak, szeretném elmondani, és bizony ezzel az évközbeni korrekcióval, ami nyáron még egyszer megnyitja az adatok újraközlésének, pontosításának - idézőjelbe mondom, hogy pontosításának - a lehetőségét, sajnos olyan konfliktushelyzetet sikerült előidézni a főváros és a kerületek között, és annyira kiszámíthatatlanná lehetett tenni a fővárosi kerületek gazdálkodását, ami adott esetben egy-egy többségi vagy egy kierőltetett döntés következtében akár csődhelyzetbe is sodorhat kerületeket.

Az, amiről még Élő Norbert képviselőtársam mint előterjesztő is beszélt, valóban elképesztő, hogy itt állunk egy héttel vagy tíz nappal a fővárosi tervezett döntés előtt a fővárosi forrásmegosztás korrekcióját illetően, és még mindig két változatról beszélünk, A-változatról és B-változatról, ami százmilliós nagyságrendekkel érinti a kerületi költségvetéseket. Egyszerűen képtelenség úgy kezelni a gazdálkodást, a kötelezettségvállalás rendjét, hogy év közben vagy adott esetben, ahogy 2004-ben tervezték, akár az év vége előtt, novemberben, decemberben egyszer csak száz- vagy több száz millió forintos tételekkel kurtítanak meg egyes kerületi költségvetési összegeket.

Ezt mindennek lehet nevezni, csak konfliktusmentesnek és kiszámíthatónak nem; mindennek lehet nevezni, csak konszenzuálisnak nem. Ez mindig azt a döntést hozza, amit éppen a fővárosban regnáló MSZP-SZDSZ-koalíció a maga szája íze szerint dönteni akar, és sajnos meg kell mondanom, hogy ebből a kerületek, elsősorban a kisebb és ellenzéki vezetésű kerületek mindig rosszul is járnak.

Tisztelt Képviselőtársaim! A változás, amit ez a törvény elért, az az, hogy korábban kizárólag a Fővárosi Önkormányzat határozhatta meg, hogy milyen elvek alapján és hogyan osztja el a rendszert. Tudjuk jól, az Alkotmánybíróság ezt alkotmányellenesnek minősítette, ezért felszólította az Országgyűlést, hogy alkosson erről törvényt, kiszámítható és normatív alapokat teremtő törvényt. Több mint egy év mulasztásos alkotmánysértés után az Országgyűlés 2003-ban ugyan alkotott egy törvényt, de az alkotmánybírósági ítéletben foglaltaknak sajnos ez a törvény nem felel meg.

A Fővárosi Önkormányzat által működtetett úgynevezett tanulmányok és a szakértői intézetek sok-sok kifogást és kívánnivalót maguk után hagyó működését követően egy új rendszerre állt át a fővárosi forrásmegosztás. Az adóztatható területek nagyságát becsléssel állapítják meg, és jelenleg ez azt jelenti, hogy ha valamely kerület vagy annak vezetője jó számot tudott becsülni, az jól jár a forrásmegosztás korrekciója során. Mégis úgy gondolom, hogy komolytalan dolog százmilliókat szétosztani bemondás alapján, és emiatt egyetlen dolgot tudok a magam részéről jó szándékkal elfogadni. Ez az, ha nem becsült adatokra, lehetetlen adatokra, téves adatokra, hibás adatokra alapozva százmilliós kihatású döntéseket hoz a Fővárosi Közgyűlés, hanem ha egyre inkább közelítünk a valódi, tényleges adatokhoz, és ennek ma egyetlen lehetőségét látom, ez az, hogyha az Állami Számvevőszék bekapcsolódik a forrásmegosztás folyamatába.

Jelenleg az Állami Számvevőszék az egyetlen olyan szervezet, amelynek jogában áll javaslatokat, ajánlásokat tenni az egységes számviteli és vagyonkataszteri nyilvántartások megvalósítása érdekében. Az Állami Számvevőszék csak a parlamentnek alárendelt, a kormánytól független, a fővárostól és a kerületektől egyenlő távolságra levő szervezet, így megállapításait kénytelenek lennének elfogadni a forrásmegosztás szereplői, és ehhez mindössze a most tárgyalt törvényt, illetve annak módosítását kellene elvégezni, illetve az éves állami költségvetésben az Állami Számvevőszéknek jutó állami támogatást vagy állami finanszírozást növelni, hogy ezt a feladatot el tudják végezni. És ez a módosítás tenné lehetővé azt, hogy a kerületek és a főváros számviteli rendszerével, vagyonkataszterrel kapcsolatos döntései közelítsenek egymáshoz, e nélkül a közelítés nélkül ez a rendszer nem tud normálisan működni.

Konkrétan néhány gondolat a benyújtott törvénymódosítással kapcsolatban. Úgy látjuk, hogy a kezdeményezés jó szándékú, de ahogy már a korábbiakban is említettem, elodázza a problémák tényleges megoldását. Nem látom eredményét annak, hogy ha a jelenlegi korrekciót nem június 30-ig, hanem szeptember 30-ig kell elfogadni, sőt igazából, ahogy már Kosztolányi képviselő úr is erre utalt, lehetetlennek látszik az, hogy augusztusban, szeptember elején hogyan üljenek össze a testületek, és milyen pénzügyi apparátus fog dolgozni augusztusban ezekkel a számsorokkal.

A másik probléma az útmutatóval kapcsolatos. Többször elmondtuk, a korábbi vitában is elmondtuk, hogy az útmutató összeállítását nem lehet a fővárosra bízni. Nem bízhatjuk kecskére a káposztát. Ellenérdekű felek vannak. Az egyik ellenérdekű fél megállapítja, hogy mik a játékszabályok, és utána a többieknek nincs más lehetőségük, mint ezt elfogadni. Az eredeti elképzelések arról szóltak, hogy a Belügyminisztérium fogja kiadni az útmutatót. Ismerve a BM hozzáértését, talán ez sem lett volna egy tökéletes megoldás, de mindenképpen jobb megoldás lett volna, mint az, ami jelenleg van, hogy a főváros diktál.

Szeretném azt is elmondani, hogy az alkotmánybírósági határozat szellemével felfogásom szerint az egyezne meg, ha a forrásmegosztási törvény mellékleteként maga az Országgyűlés fogadná el az útmutatót.

A harmadik megjegyzésem a részesedési arányok 5-10 százalékos korlátok közé szorítása, a változásoknak egyfajta csökkentése vagy moderálása. Azt gondolom, hogy helytelen ez a megközelítés is. Valóban helyes adatokat kell szolgáltatni. Való igaz, hogy a gazdálkodás keretein belül el kell érni valamifajta biztonságot, de az, hogy mások által közölt adatok változtatják úgy a rendszert, és nagymértékben változtatják, hogy adott esetben ezek nem is valós adatokon, lehetetlen adatokon nyugszanak, az a magam részéről elfogadhatatlan, és erre ez a korlátok közé szorítás sem igazán nyújt megoldást.

Köszönöm szépen a figyelmüket. Jelen formájában a Fidesz képviselőcsoportja nem fogja tudni támogatni ezt az előterjesztést, ezt a törvénymódosítást. Én nagyon bízom abban, hogy valódi érdemi vita kezdődik meg most a javaslat kapcsán, és akkor elmondhatjuk a véleményünket is. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Forrás: parlament.hu