MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr, de a kormány képviselői… (Dr. Veres János megérkezik az ülésterembe.) - igen, érkezik a pénzügyminiszter úr.

Tisztelt Miniszter Úr! Botrányoktól hangos mostanában a Ferihegyi repülőtér. Előbb a zűrös telekvásárlási ügy, majd mostanság a tervezett privatizáció és annak körülményei borzolják a jó ízlésű emberek kedélyeit. Úgy tűnik, a Tocsik-ügyhöz hasonló tanácsadói díj csak felvezetés volt, az igazi nagy alakítás a kormány részéről csak most kezdődik. Az azonban már világossá vált, hogy ez nem lesz botránymentes, mivel már a nemzetközi sajtó figyelmét is felkeltette az ügy.

(15.20)

A közvélemény előtt már régóta ismert, hogy a kormány a Szerencsejáték Rt.-hez hasonló eredményességgel működő Airport Rt.-t is privatizálni akarja. Hogy miért, az teljességgel érthetetlen, hiszen egy dinamikusan növekvő, évről évre rekordnyereséget produkáló állami cégről van szó. A közelmúltban egy tekintélyes nemzetközi gazdasági lap, a Financial Times a Budapest Airport Rt. eladását a világ egyik legnagyobb kiárusításának nevezte. Nem is csoda, hiszen ilyen jó üzleti lehetőségekkel rendelkező cég valószínűleg a világon is kevés van, mivel lényegében monopolpiacon évről évre dinamikus fejlődéssel és 15-20 százalékkal bővülő piaccal rendelkezik. Aki itt bevásárol, az százmilliárdokat hozó tuti üzlethez jut - a kérdés csak az, hogy mennyiért.

Valószínű, hogy nem véletlenül illette a Financial Times ilyen jelzővel ezt az üzletet, hiszen szakértői értékelések szerint az rt. forgalmi értéke 200 milliárd forint körül van, és bármilyen megdöbbentő, az ÁPV Rt. üzleti tervében csak 60 milliárd forintos bevételi előirányzat szerepel. Ugye, mekkora különbség? Így aztán különösen érthető a “világ legnagyobb üzleteö jelző. Hogyan is lesz a 200-ból 60? Úgy, hogy a kormány már a pályázati kiírás feltételeivel is bizonytalanságot teremt. A légiközlekedési törvény, amely a kormány szándéka szerint a privatizáció előkészítését is szolgálta volna, csak az elmúlt héten lett elfogadva, és a becsempészett privatizációt előkészítő paragrafusok is csak újabb bizonytalanságokat szültek. A privatizációs kiírás ingoványos talajon mozog, hiszen olyan bizonytalanságot hordoz, aminek alapján korrekt vevő csak alacsony árat ajánlhat, hiszen nem lehet tudni pontosan, mit is kap majd a pénzéért. Persze lehet, hogy valaki tudja, és annak a vevőnek igencsak kedvező lehet a mélyen piaci érték alatti vételár.

Tisztelt Miniszter Úr! Az eddig napvilágra került adatok és információk alapján adódnak a kérdések. Miért ez a nagy sietség? Miért kellett (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a törvényi szabályozás előtt kiírni a privatizációs pályázatot? Volt-e már az elmúlt 15 évben valaha is olyan privatizációs kiírás, amelyben vagylagos ajánlatot kellett beadni a vevőnek, mivel még a kiíró szándéka sem volt egyértelmű, hogy milyen mértékben és főleg mit kíván privatizálni? (Az elnök ismét csenget.) A kormány miért erősíti a mutyizás látszatát, miért tesz…

Forrás: parlament.hu