DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! A polgári törvénykönyvnek azon része, amely az érvénytelen szerződésekről szól, taxatíve felsorolja a megtámadhatósági okokat, tehát amelyeknek fennforgása esetén ki lehet mondani egy szerződésről, hogy érvénytelen. Ezek között szerepel a feltűnő értékaránytalanság, amely lényegében azt jelenti, hogy ha a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás között nagy különbség van, akkor ott az érvénytelenség kimondható.

Nos, ilyen szolgáltatás-ellenszolgáltatás feltűnő értékaránytalansága a műkincseknél, a műalkotásoknál egyszerűen elképzelhetetlen, nincs ugyanis mivel összehasonlítani. Nem lehet azt mondani, hogy egy nagy táblakép drágább, mint egy kisebb, hiszen több benne az anyag. De hát még azt se lehet mondani, hogy mondjuk, Egry Balaton-ábrázolása többet érne, mint Mészölyé, hiszen mindegyik egy egyedi alkotás, és tükrözi a művésznek, az alkotójának a szellemiségét. Tehát egyedül ami pontosan meghatározza egy művészi alkotás értékét, az sajnos a korszellemmel és a divattal is összefüggésben áll.

Erre utalt Serfőző képviselőtársam, amikor beszélt azokról a művészekről, akik ha nem is haltak éhen, de rendkívül szegény sorban éltek. Lehetne még itt a magyar példákat kiegészíteni a “szent csavargóvalö, Mednyánszkyval - akit Krúdy nevezett szent csavargónak - és sok mindenki mással is.

Ez egy égbekiáltó igazságtalanság, és ezen akart változtatni a jog, amikor megfogalmazta a szerzői jogvédelemben ezt a követő jog intézményét, amely szerintem egy szerencsétlen kifejezés, nem mond igazán magyarul semmit, vagy sok mindenre lehetne azt mondani, hogy követő jog; a részesedési jog fogalma talán szerencsésebb, de ezen már nem lehet változtatni, hiszen már így ment át a köztudatba. Ugyanis ennek a követő jognak a lényege az, amit itt államtitkár úr is elmondott az expozéjában, és ami világosan olvasható az előterjesztésben, hogy részesedjen az alkotó életében az eladások jövedelméből. Magyarországon is volt már olyan példa, hogy 100 ezer forintról indult egy aukción egy licitálás és felment 70 millió forintra, tehát óriási nyereségre tehetnek itt szert a műkereskedők, és hogy ebből részesüljön a művész is, illetőleg a halála után a szerzői jogban a jogutódja. 70 év elteltével pedig - most az 50 év helyett már 70 évig lehet érvényesíteni a szerzői jogot - egy járadék formájában lehessen ezt az összeget, a műalkotás értéknövekedéséből befolyt összeget a kultúra támogatására, illetőleg a művészek szociális támogatására fordítani.

(11.50)

Nagyon szép célok ezek, ez benne volt a korábbi jogszabályunkban is, ám most van egy kötelezettségünk, hogy január 1-jéig a jogharmonizáció keretén belül eleget kell tennünk az európai uniós irányelveknek, és itt végül is a mi eredeti jogszabályunknak három paragrafusát érinti ez.

Először is a fogalommeghatározás; a fogalommeghatározásba be kellett venni a fotóművészet fogalmát, mert ez nem szerepelt benne. A jelen megfogalmazásban nekünk az az észrevételünk, hogy ez a példálózó felsorolás nem szerencsés, a jogalkalmazót félreviheti, ráadásul a törvény szövege és az indokolás ellentmond egymásnak, az egyikben falikárpit szerepel, az indokolásban meg gobelin, vagy amit sokan gobelinnek mondanak, de lényeg az, hogy a falikárpit és a gobelin nem azonos fogalmak. Ha a fogalommeghatározásban már ilyen eltérés van, akkor ott valami nem jó. Ezért mi a példálózó felsorolás elhagyását fogjuk javasolni.

Ugyancsak nem értünk egyet azzal, hogy az 5 százalékos javadalom megváltozik, és egy lépcsőzetes összeget kap majd a jövőben a jogosult. Azt elfogadjuk - és nem tudunk ellene szólni, mivel ez valóban benne van az irányelvben -, hogy maximálják ezt az összeget 12 500 euróra, azzal azonban nem értünk egyet, hogy egy ilyen lépcsőzetes csökkenés legyen. Azzal se értünk egyet, amit államtitkár úr mondott, hogy ez a műemlék-kereskedelmet fellendítené. Lehet, hogy a jövedelmét a műkereskedőnek fellendíti, de nem látom be, hogy a műkereskedelmet miért lendítené fel. Ellenben rosszabb helyzetbe hozza magát a művészt vagy a művésznek a hozzátartozóját, aki túlélte.

Azért hivatkoztam én a polgári törvénykönyvre, amint Serfőző képviselőtársam is előzetes mondataiban a műalkotást emelte ki ennek az egész jogi védelemnek a tárgyaként, ezért született ez a jogszabály. A művészért született a jogszabály, a műalkotások érdekében született a jogszabály, és nem a műkereskedelem érdekében. Akkor miért kell nekünk túlmenni azon, mint amit javasol az európai uniós irányelv?

Magát az egész módosítást természetesen elfogadhatónak és az általános vitára alkalmasnak tartjuk, de úgy véljük, hogy ebben a két témában módosító indítványt kell benyújtanunk, hogy ezzel a törvény eredeti céljának megfelelően legyen módosítva a törvény.

Köszönöm. (Taps.)

Forrás: parlament.hu