DR. BOZÓKI ANDRÁS, a nemzeti kulturális örökség minisztere, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Házelnök Úr! Hölgyeim és Uraim! 1946. február 1-je mérföldkő a magyar történelemben. Ezen a napon fogadta el a Nemzetgyűlés a Magyarország államformájáról szóló 1946. évi I. törvényt, amely szerint “a nemzet akaratának és érdekeinek legjobban megfelelőö köztársasági államformát alkotta meg. Megtisztelő számomra, hogy alkalmam van megosztani önökkel azokat a gondolatokat, amelyek alapján azt javaslom, a köztársaság napjának évfordulója, azaz február 1-je váljék állami emléknappá. Az 1946. évi I. törvénycikk megalkotása során a Nemzetgyűlés a nemzet évezredes történelmének fordulópontjaként nem csupán a szükségességet és a célszerűséget vette figyelembe, hanem visszapillantott a nemzet múltjára is. A törvénycikk elfogadásával a magyar nép újra szabadon határozhatott államformájáról.

(19.20)

Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Nem szorulunk rá, hogy a modern államiság magyar hagyományát kitaláljuk, hiszen ez a hagyomány történelmileg adott. Hazánkban ez a nap a polgári demokrácia megteremtésének, a jogegyenlőségnek, a demokratikus választójognak és az emberi jogok tiszteletben tartásának a napja. Hagyomány, amelynek szellemi tartalma már nemcsak egyesek vágya, hanem az egész ország törvényes akarata. A köztársaság azt jelenti, hogy tudjuk, miben áll az egyetértésnek az a minimális eszmei alapja, amely különbözőségeink ellenére egyetlen politikai közösséggé kovácsol bennünket. Ezt a közösséget a demokratikus jogelvek rendszere tartja össze.

A köztársasági eszme kifejezi, hogy egyetlen Magyarország létezik. A köztársasági gondolat magában hordozza a demokratikus politikai kultúra igényét, összekapcsolja a politikai és a civil szférát.

Ez azt jelenti, hogy a politikai hatalom nem hagyhatja figyelmen kívül a társadalomban létező egyéni és csoportos igények sokféleségét. A köztársaság tehát mint respublika a köz társulása, a köztársaság mindannyiunké. A köztársaság a vita és a társadalmi konszenzuskeresés kultúrájának közjogi alapja.

Az 1946. évi I. törvény preambuluma az államformán túlmenően rendelkezett az állampolgárok természetes és elidegeníthetetlen jogairól, valamint a magyar nép más népekkel való rendezett együttéléséről és békés együttműködéséről. Az emléknap alkalom annak végiggondolására, hogy a modernizációnak, a világnézetileg semleges államnak, az alkotmánynak mint az összes állampolgárnak egyenlő jogot biztosító alapdokumentumnak, vagyis a jogelvi értelemben vett liberális demokráciának van sajátos magyar hagyománya, ezeket az elveket tehát nem importáltuk, hanem mi magunk hoztuk létre.

Az eseményre való emlékezés eszünkbe juttatja, hogy az 1946. február 1-jei jogi aktus a nyugati liberális demokráciák nácizmus feletti győzelmének egyik következménye is. Ez a törvénycikk a második világháborút követő nyugat-európai konszolidáció elvárásainak teljességgel megfelelt, és ezáltal egy új európai rend kialakításának szempontjai szerint is korszerű volt. Fontos, hogy ez a mozzanat még az előtt nyitotta meg az utat a modern magyar állam alkotmányos formája előtt, hogy hazánk hosszú időre szovjet érdekszférába került, tehát ekkor még a Nyugat-Európával való elvi harmónia része volt, nem külső hatás eredménye tehát.

Az 1946. évi I. törvény tehát összhangban volt a világháború utáni demokratikus európai átalakulás folyamatával, következménye volt a szabad magyar választásoknak, amely 1945 őszén zajlott. A magyar történelem esetében ez a hagyomány 1848, 1918, 1946, 1989 eszmei folytonosságának hagyománya, és mint a történelmi emlékezet tárgya, a nemzeti hagyomány republikánus örökségére hívja fel figyelmünket.

A republikánus eszme jelenléte a magyar történelemben a magyar jakobinus mozgalomig, illetve az 1848-as forradalomig vezethető vissza. Az 1989-es Nemzeti Kerekasztal-tárgyalásokon sűrűn történt utalás erre a folytonosságra: mind Antall József, mind pedig Szabad György utalt a tárgyalásokon arra, hogy létezik egy köztársasági hagyomány; 1848, 1946 és 1989 közötti eszmei folytonosságként jelenik meg.

1918-ban kiáltották ki az első köztársaságot; az 1946-ban, majd 1989-ben kikiáltott második, illetve harmadik köztársaság egy hagyomány folytatása és jogi, politikai kiteljesedése tehát.

Valójában mit jelent ez a nap a hivatalos és a tudományos szaknyelv fordulatain túl? Az úri privilégiumok, a szolgaság évszázados történelmi korszakainak leváltását, a polgári demokrácia jogelvi megteremtését, a politika társadalmasítását, a civil élet, a civil kultúra alkotmányos védelmét, a világnézeti és kulturális sokféleség törvényes elismerését és védelmét jelenti.

Tisztelt Ház! Tisztelt Házelnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Kérem, támogassák ezt a törvényjavaslatot, hiszen ezáltal a modern, demokratikus államiság magyar hagyományának emléknapja születhet meg. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu