KOCSI LÁSZLÓ, az európai ügyek bizottságának előadója: Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Elnök Úr! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az európai ügyek bizottsága egyhangúlag támogatja az előterjesztést, azonban erre az eredményre egy elég jelentős, órás vita után jutott. És ebben a vitában megtestesült nagyon sok olyan kérdés, nagyon sok olyan probléma, amely tulajdonképpen kihallható, kilátható volt, mondjuk így, abból a történelmi freskóból, amit a miniszterelnök úr az imént felfestett, és ami előtt mint háttér előtt egy európai és nemzetpolitikai krédót megfogalmazott.

Ugyan ezek mindig meglehetősen konkrét ügyekben öltenek testet, de nagyon jelentős történelmi és politikai dilemmákat hordoztak. Minden egyes alkalommal, amikor felvetődtek Románia csatlakozási kérdései, ezek a viták, ezek a fenntartások, aggályok, kétségek, szorongások megfogalmazódtak. Megfogalmazódtak az elmúlt év decemberében, amikor az volt a kérdés, hogy szabad-e a magyar miniszterelnöknek az Európai Tanács ülésén támogatni feltétel nélkül ezt a csatlakozást, vagy pedig feltételekhez kell kötni, alkukhoz kell kötni. És megfogalmazódott most is, nem a maga konkrét, apró tényeiben, de világos utalásaiban mégiscsak.

Megfogalmazódott abban, hogy most kell-e és így kell-e támogatnunk ezt a csatlakozást. Mi erre mint többség azt mondtuk, és a kormány is azt mondta, hogy igen, így és most kell ezt a csatlakozást támogatnunk. Nincs sok értelme és haszna sem annak a méricskélésnek, ami azt mondja, hogy várjuk meg az idei monitoringjelentést, aztán méricskéljünk, aztán várjuk meg a következőt. És nem tudom, hogy mit kellene még megvárnunk, hiszen ha egyszer világosan és őszintén gondolkodunk és beszélünk három dologról, akkor ennek tanúbizonyságát is kell adnunk. Ha azt gondoljuk, hogy valóságos és őszinte az a szándékunk, ami a történelmi megbékélésről szól Európában és ebben a régióban és főleg szomszédainkkal, akkor így kell cselekednünk is.

Ha azt gondoljuk, és komolyan gondoljuk, hogy európai keretek között a magyarságnak a határok átjárásával, átívelésével minden határok fölötti újraegyesítésében gondolkodunk, akkor is így kell tennünk. Akkor is így kell tennünk, ha pusztán önmagában, nemcsak folyamatosan, hanem időnként mintegy ritmikusan ismételgetjük, hogy a határon túli magyar közösségekről nem lehet a határon túli magyar közösségek véleménye és akarata, ismerete és figyelembevétele nélkül dönteni, hanem nagyon mélyen meg kell fontolnunk, és amennyire lehet, politikai és történelmi nemzeti felelősségünk birtokában és tudatában kell döntenünk, akkor nemcsak úgy általában és elvileg, hanem konkrétan és tényszerűen, ténylegesen is figyelembe kell ezt venni. Márpedig ebben az esetben a határon túli magyarok, az RMDSZ véleménye és kérése egyértelmű. Egyébként a helyzete is az, hiszen mindenki tudja, hogy az RMDSZ elnöke Romániában az a tagja a kormánynak, aki éppenséggel az európai integrációs politikáért felel.

Sok-sok érvet mérlegelve, de itt most fel nem sorolva lezajlott egy órás vita, amelynek a vége sajátos módon egy egyhangú, konszenzusos szavazás volt. Ennek örülök, és remélem, hogy a parlamenti vita is ezzel az eredménnyel fog járni.

Köszönöm a figyelmüket, jó tárgyalást kívánok valamennyiünknek. (Taps a kormánypártok és az MDF padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu