KRÁNITZ LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! E törvényjavaslat legfontosabb célja a jogbiztonság megteremtése. Általános elvként fogalmazható meg, hogy a törvény módosításával a lakásbérletek tekintetében világossá és egyértelművé válnak a felek jogai és kötelezettségei. Mindemellett eszközöket biztosít a javaslat az önkormányzatok mint bérbeadók számára a szerződési feltételek biztosítására.

Ezt támasztja alá például az óvadék bevezetése a nem szociális helyzet alapján történő bérbeadás esetén. Ez előnyös az önkormányzatok számára, hiszen elkerülhető egy-egy hosszas peres eljárás abban az esetben, amikor a bérlő nem tesz eleget a lakbérfizetési kötelezettségének, vagy ki akar bújni a lakás rendbehozatala alól. Ez egy olyan előremutató garanciális szabály, ami védelmet biztosít a tulajdonos önkormányzat számára, és ez nagyon fontos szempont a mai viszonyok között.

Régi gondot orvosol majd a javaslat a nem életvitelszerűen lakásban lakó bérlővel szembeni eljárás kidolgozásával. Tudjuk, milyen problémát jelent a gyakorlatban az, amikor egy távol lévő bérlő esetén a bérbe adó önkormányzat nem tudott eljárni. Elképzelhető, hogy mindazokat, akik évek óta várakoztak lakásra, mennyire irritálhatta az a tény, hogy egyes lakások hosszú hónapokon át üresnek tűnnek, tűntek, életnek, bérlőnek nyoma sem volt. Joggal hitték, hogy a lakás ténylegesen üresen áll, s persze mégsem lehet bérbe venni. Úgy vélem, az efféle félreértéseknek okot adó helyzetek tisztázását, elkerülését segíti a módosítás, mely szerint a bérlőnek a bérbeadó felé írásban be kell jelentenie a lakásból történő hosszabb idejű távollétét. Ez a lehetőség félreértések helyett tiszta helyzetet teremt.

A rendeltetésszerű lakáshasználat ellenőrzésének jogszerűségét a törvényi szintű szabályozás biztosítja, s ezt a javaslat szerint a bérbeadó évente legalább egyszer köteles ellenőrizni. Ezzel remélhetjük, hogy a bérlemény ellenőrzése a gyakorlatban ténylegesen könnyebb lesz, illetve bizonyos, hogy a felek közötti konfliktusok ezáltal csökkenhetnek. A bérlő a lakásba bejutást köteles lesz biztosítani, s ha mégsem biztosítja, az felmondást vonhat maga után. Ezeket a szabályokat rendkívüli káresemény vagy egy esetleges vészhelyzet miatt a lakáson belül szükséges hibaelhárítás esetében is alkalmazni lehet.

Az általam a korábbiakban említett alapelv, amely a bérlő és a bérbeadó jogait és kötelezettségeit egyértelműen fogalmazza meg, érvényesül egy igen fontos kérdésben: a csere lehetőségének mindenre kiterjedő és egyértelmű szabályozásában. Azzal, hogy eljárási szabályokat határoz meg a törvényjavaslat, segítséget ad az önkormányzatoknak a cseréhez történő bérbeadási hozzájárulás megadása tekintetében. E rendelkezések bevezetésével igen jó esély nyílik a fiktív cserék leszorítására, ami fontos célunk. Mindemellett igen lényeges az is, hogy az önkormányzatok mint bérbeadók számára lehetőség nyílik a csere útján történő lakásgazdálkodásra, ennek jogszerű lefolytatására.

A lakbér mértékének újraszabályozása figyelembe veszi a lakáspiacon megjelenő igényeket, és ehhez igazodva elkülöníti a lakbér mértékének megállapítását. A lakást igénybe vevők három csoportba történő sorolásának alapja a bérlő társadalmi helyzetéből adódó teherbíró képessége.

Szeretném kiemelni, hiszen igen fontos momentum, hogy a szabályozás csak a kereteket adja meg, és biztosítja az önkormányzatok számára a helyi sajátosságok figyelembevételével a részletes szabályok önkormányzati rendeletbe foglalását.

A helyiségbérletek tekintetében a törvényjavaslat, igazodva a gazdasági viszonyokhoz, a felek megállapodását a szerződéskötés szabadságával élő valódi piaci szereplők megállapodásának tekinti, mely alól az önkormányzat sem kivétel, bár az ilyen típusú döntések előkészítésénél mindig biztosítani kell a kontrollt, hiszen az önkormányzat közvagyonnal gazdálkodik.

(Az elnöki széket dr. Deutsch Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Tisztelt Ház! A törvényjavaslat a jogbiztonságot szolgálja. Célja, hogy a bérlő és a tulajdonos is kiszámítható módon biztonságban érezze magát, az önkormányzatoknak legyen módjuk a tulajdonosi jogaikat gyakorolni, a bérlők jogosítványai pedig ne csorbuljanak, előre kiszámítható és tervezhető legyen számukra a lakbér és annak szerződésben foglalt változásai.

Összegezve mondandómat: igyekeztem néhány fontos momentumot kiemelni az általunk tárgyalt törvényjavaslatból. Ezekkel azt szerettem volna alátámasztani, hogy az 1993. évben kiadott és utoljára a 2003. évben módosított törvény szabályozási rendszerének átalakítása, módosítása nagyon is indokolt és időszerű. Annál is inkább, mivel jól látszik, a lakhatás biztosításának az elkövetkezendő időszakban újra kedvelt módja lesz a bérlakás. Nyilvánvaló, hogy a társadalomnak szüksége van bérlakásokra. Sajnos sokan élnek olyan egzisztenciális helyzetben és szociális viszonyok között, hogy kizárólag szociális bérlakásban képzelhetik el mindennapjaikat, jövőjüket. De vannak sokan olyanok is, akik képesek egy kisebb összegű lakbért kifizetni, de maguk vásárolni vagy saját otthont építeni nem tudnának. Nekik is lakniuk kell valahol, és mi ezt figyelembe kell hogy vegyük. Alapvető érdek, hogy a lakásbérlők kiszámítható körülmények között éljenek, de tudniuk kell azt is, hogy mihez van joguk, és mik a kötelezettségeik. Úgy hiszem, bízhatunk abban, hogy az ilyen típusú igények kielégítéséhez a javaslat törvényi rendelkezései valóban igazodnak.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Forrás: parlament.hu