MOLNÁR ALBERT pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Én máris elégedett vagyok, én úgy látom, hogy ez egy jó törvény - ezt az mutatja, hogy a vezérszónoki felszólalók ellenzéki oldalról a törvénnyel gyakorlatilag alig foglalkoztak. Ez azt jelenti, hogy nincs vele bajuk, nincs vele problémájuk. (Derültség az ellenzéki oldalon.) Alig hallottam kritikai elemet az előttünk lévő törvényjavaslatról. És megmondom, miért: először úgy éreztem, hogy nem olvasták el, aztán utána azért rájöttem, hogy elolvasták, néhány utalás megjelent a reakciókban, de én úgy látom, hogy mivel ezzel nem foglalkoztak, önök ezt támogatják, és néhány apróságot kivéve nem tudtak kritikai észrevételeket tenni a törvényjavaslathoz. És akkor, azt gondolom, foglalkoznunk kellene néhány olyan kérdéssel, amely egészen sajátságosan, furcsa módon hangzott el, és nézzük meg a valóságot azokból a felszólalásokból, amelyek itt elhangzottak.

A magyar gazdasággal az égvilágon semmi baj nincs; van egy kis államháztartási hiányunk, amit folyamatosan kezelünk, és ezzel van dolgunk. (Derültség a fideszes képviselők soraiban.) Ezen lehet nevetni, önök ugyanezt tették, amikor kormányon voltak… (Font Sándor közbeszól.) Nem annyi, kedves Font képviselő úr, ha megnézi a számokat, rá fog jönni, hogy a magyar gazdaság nagy lépéseket tett meg 2002 óta (Font Sándor: A szakadék felé!), amikor is 8,5 százalék volt az államháztartási hiány. Mint tudja, 2004 végén ez a szám 5,4 százalék. Úgyhogy én azt hiszem, hogy mindezeket kivéve a magyar gazdaság növekedése messze a legjobb a környéken. (Font Sándor közbeszól.) Ha az elmúlt hét év átlagát nézzük, akkor 4,2 százalék, és ez a 4,2 százalék sokkal több, mint Lengyelország 3,9, Szlovákia 3,7 vagy Csehország ugyanezen adatának 1,9 százalékos mutatója. Ha azt nézzük, hogy az elmúlt három évben a lakosság zsebében 30 százalékkal több jövedelem maradt akár a nyugdíjasokat, akár a munkabérből élőket mondom, akkor azt is láthatjuk, hogy azon gazdaságpolitika, azon intézkedések, azon ígéretek következtében, amelyeket a kormány betartott, az emberek ma 30 százalékkal többet tudnak fogyasztani, mint azt 2002-ben tették.

Ha azt nézzük, hogy a visegrádi országokkal szemben hogy alakultak a magyar gazdaság mutatói, akkor önök mindig azt mondják, hogy sereghajtók vagyunk, mindig azt mondják, hogy az utolsók meg egyebek vagyunk. (Tállai András: Így van! Így van!) Kérem, egyszer és mindenkorra jegyezzék meg a következőt: míg Csehország 1995-ben elérte az Európai Unió 25 országa bruttó hazai termékének az egy főre jutó 69,5 százalékát, addig Magyarország '95-ben mindössze 49 százalékon volt. A 2004. év végére Csehországgal szemben 10 százalékos, 10 pontos hátrányt dolgoztunk le, tehát míg Csehország mindössze fél pontot növekedett, vagyis az Európai Unió egy főre jutó GDP-átlagának a 70 százalékára, addig Magyarország megközelítette a '95. évi 20 helyett 9-re. Szlovákiával szemben '95-ben 5 pont előnyünk volt, ezt 9-re növeltük 2004 végére. (Arnóth Sándor közbeszól.) Ennyit a lemaradásról. Lengyelországgal szemben 9 pont előnyünk volt, ez jelenleg 15 pont. Tehát ha valaki még egyszer azt mondja, hogy leszakadó, lemaradó megy egyéb, akkor az nem mond igazat. Az a kérésem, hogy tessenek ezeket a számokat a magukévá tenni, megnézni a Központi Statisztikai Hivatal adatait, és a jövőben ezekkel számolni. (Arnóth Sándor közbeszól.)

Egy gondolat az iparűzési adóról: az iparűzési adó - itt van Bóka képviselő úr, ő is tudja - ebben a formában a vállalkozások versenyképességét gátolja. Azt hiszem, ebben valamennyien egyetértünk. Azt gondolom, abban is egyetértünk valamennyien, hogy ez egy akkora tétel, amelynek az egyszeri kiváltása nemzetgazdasági szinten is gondot okoz: ez a bruttó hazai termék közel 2 százalékát teszi ki. Mint tudják, kormányunk két éve elkezdte, hogy az iparűzési adó egy bizonyos részét - két éve 25 százalékát, tavaly további 25 százalékát - leírhatják a vállalkozások a társaságiadó-alapjukból, jövőre pedig további 50 százalékát lehet majd elszámolni a társasági adóval szemben. Ez nem azt jelenti, hogy megszűnik az önkormányzatok finanszírozása, hanem azt jelenti, hogy nem a vállalatoktól, hanem a költségvetéstől kapják meg az emberek, az önkormányzatok az így társaságiadó-ágra áttett iparűzésiadó-különbözetet.

Továbbmegyek: 2006 végére a jelenlegi mintegy 2 százaléknyi, olyan 370 milliárdnyi iparűzési adó 50 százalékát már a költségvetés fizeti az önkormányzatoknak, és 2008. január 1-jétől egy olyan rendeletet tervezünk kiadni, amely az önkormányzatok részére egy 1 százalékos, tehát a jelenlegi mérték felének megfelelő iparűzésiadó-rendeletet jelent, a másik felét továbbra is az önkormányzattól kapják, ezt a társaságiadó-ágon. Az a bizonyos 1 százalék, ami megmarad, javaslatunk szerint négyféle módon képzelhető el - ennek a variációi persze számtalanok -: társaságiadó-ágon, személyi jövedelemadó-ágon, vagyonágon, például vállalkozások kapcsán vagyonágon vagy például ökológiai feltételekhez kötött ágon, illetve ezek valamilyen variációjában. Rövidesen el fognak készülni azok az előzetes rendeletalapok, amelyeket az önkormányzatok felé ki fogunk küldeni.

A következő ilyen probléma volt, amely felvetődött, a regisztrációs adó. Mi mindig azt mondtuk, hogy a gépjárműveknél, a szeszes italoknál és a dohánytermékeknél az 5 százalékpontos általános forgalmiadó-csökkentést nem fogjuk továbbadni, vagyis visszakompenzálunk, hogy azok az árak változatlanok maradjanak. Mi egy olyan módosítást nyújtottunk be, hogy mindössze a gépjárműveknél az általános forgalmi adó csökkentéséből származó bevételkiesést osztottuk el regisztrációs ágra. Semmi más célunk nincs, mint hogy ezt a pénzt kapja vissza a költségvetés, amit általános forgalmiadó-ágon elvesztett, és a fogyasztók se veszítsenek ezzel. Ez az egy célunk van. Ha van jobb ötletük, ha önök annál, mint amit mi beterjesztettünk, jobbat tudnak javasolni, igen nagy tisztelettel várom ezeket a javaslatokat. Ez a célunk, értették ezt a célt. Rugalmasak vagyunk ennek a kérdésnek az ilyen célú megoldásában.

(12.50)

Ha a vállalkozásokat nézzük, hogy a következő ötéves adóprogram mit jelent számukra, az első és legfontosabb változás az, hogy kiszámítható adórendszer. Ilyen még nem volt Magyarországon, hogy valaki öt évre előre tudja, hogy milyen fizetési kötelezettségei legyenek. Higgyék el, hogy valamennyien, akik itt ülünk a parlamentben, adósai vagyunk a gazdaságnak egy kiszámítható gazdasági környezettel. Én azt mondom, hogy ezt mindenképp támogatni kellene. Mértékekről beszéljünk, de azt, hogy kiszámítható legyen, mindenképp fontosnak tartom.

Kiszámoltam, hogy a vállalkozások részére mit jelent ez az öt év. Már az első évben, 2006-ban a minimálbér-emelés hatásait is figyelembe véve mintegy 25-30 milliárd forinttal jár jobban a gazdaság, 2007-ben mintegy 220 milliárddal jár jobban a gazdaság, 2008-ban 120 milliárddal és 2009-ben mintegy 60 milliárddal. Ha ezeket a számokat összeadják, akkor 450 milliárdnyi többlet lesz a gazdaság szereplőinek otthagyva, és ha azt is hozzátesszük, hogy az adott személyi jövedelemadó-intézkedésekkel, általános forgalmiadó-intézkedésekkel a lakossági vásárlóerő is jobban meg fog jelenni a gazdaság szereplőinél, akkor ez mindenképp a versenyképességüket szolgáló megoldásokat tud biztosítani és hozni.

Fölvetődött többször, hogy a gyermekeket nevelők, a családok támogatása hogy alakul. Önök tudják - vagy ha nem tudják, akkor most elmondom -, hogy míg 2005-ben ha valaki egy gyermek után igénybe vette a családi pótlékot, a rendszeres gyermekvédelmi támogatást és aki igénybe tudta venni, a családi adókedvezményt, az maximum 12 200 forintot kaphatott, 2006-ban a változásokkal ez 13 800 forintra nő. Miért baj ez? A 12 200 több mint 10 százalékkal kevesebb, mint a 13 800. Tehát azt javaslom, hogy támogassák ezeket a javaslatokat, és tegyenek olyan módosításokra javaslatokat, amelyeket részben el tudunk fogadni, részben közösen a magyar társadalom érdekeit szolgálják. Azért vagyok itt, hogy ezeket meghallgassam, és ha olyan javaslatok lesznek, amelyek előrevisznek, ígérem, hogy a kormánypárti frakciók meg fogják fontolni ezeknek a törvényben való módosítását és az esetleges végszavazásnál a támogatását.

Nagyon fontos törvényt tárgyalunk, és ha a következő évben ez a törvény fogja meghatározni a magyar gazdaság, a magyar társadalom tagjainak a környezetét, akkor ezt ilyen komolysággal kezeljük, ne kezdjünk el visszamutogatni. Nálam is van most tíz oldal, hogy visszamutogassak; erőt vettem magamon, és ezt leraktam. Legyünk konstruktívak, és nézzünk előre!

Köszönöm a figyelmet.

Forrás: parlament.hu