DEVÁNSZKINÉ DR. MOLNÁR KATALIN (MSZP): Köszönöm szépen. Az előző mondatot szeretném folytatni, amit a két perc lejártával nem tudtam befejezni.

Vannak olyan esetek, amikor a lakáscsere elemi érdeke a bérlőnek. Természetesen vissza lehet élni egy munkahelyre való hivatkozással, egy egészségügyi okra való hivatkozással vagy egy tanulásra való hivatkozással, de azt nem tehetjük, hogy minden bérlő esetében egyértelműen csak és kizárólag az önkormányzat kénye-kedvének legyenek kitéve a bérlők. A mondat nem volt tökéletes, de az a lényege, hogy nem lehet, hogy minden esetben az önkormányzat döntsön arról, hogy lehet-e cserélni, vagy nem lehet cserélni. Én folyamatosan azt képviseltem, hogy minden önkormányzatnak legyen módja megnézni, hogy a csere valós-e, hogy van-e másik lakás, amibe be lehet költözni, hogy az általam bérbe adott lakás bérlője nem lesz-e a lakásmaffia áldozata.

Ehhez képest - még egyszer hangsúlyozom - jelentéktelen az a szabályozás, amely a bérlők vonatkozásában egyébként fontos, hogy a lakáscsere bizonyos esetekben nem tagadható meg. Egyéb indok például a személyes körülményekre való hivatkozás. Hadd mondjak erre egy abszolút érthető példát: születik három ikergyermek a családba. Tessék mondani, ilyenkor meg lehet tagadni a cserét?

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu