GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Újabb és a tárgyban utolsó, mert távol áll tőlem az a szándék, hogy bármilyen eszközzel erre a kérdésre próbáljam meg leszűkíteni ezt a vitát, hiszen jóval szélesebb kört érint a mostani törvény, mint a családon belüli erőszak áldozatai; csak hogy teljesen tiszta legyen: nem értettem félre képviselőtársaimat, és örülök neki, ha egyetértenek abban, hogy egy ilyen intézményrendszer alkalmas lehet arra, hogy a korábbinál egy kicsikét nagyobb segítséget nyújtson a családon belüli erőszak és bántalmazás áldozatává vált embereknek.

Arról beszéltem, hogy ha van egy ilyen állami lehetőség, akkor lehet, hogy egy picikét többen lesznek majd bátrak megpróbálni változtatni a helyzetükön, és egy picikét többen érzik majd úgy, hogy van kiút abból a helyzetből, amelyben a mindennapjaikat élik és töltik. Az, amit Kosztolányi Dénes képviselőtársam mondott, azzal fejeztem be egyébként a tízperces hozzászólásomat, tehát nincsen vita köztünk ebben a tekintetben, hogy az egész természetesen nem működik anélkül, hogy egy általános szemléletváltás következne be ebben a témában.

Ha tehát a hivatal emberei úgy tekintenek például az áldozatokra, hogy saját maguk voltak a kiváltó okok, és ezért nem hajlandóak velük szóbaállni, akkor természetesen ez a dolog nem működik, de nem véletlenül mondja a preambulumában az országgyűlési határozat, ami a családon belüli erőszak elleni kormányzati és parlamenti fellépésről szól, hogy kiemeli a mindenkit megillető emberi jogok védelmének elsődlegességét, kijelentve, hogy a családon belüli erőszak nem tekinthető magánügynek, ami nagyon fontos szemléletváltást jelentett, és először jelent meg egy jogi típusú magyar szövegben.

Ezt a félreértést fontosnak tartottam tisztázni. Nem gondolom, hogy a későbbiekben részletezni kellene. Természetesen egyetértünk abban, hogy szemléletváltás nélkül ez a hatóság, ez az eljárási rend sem lesz képes segíteni ezeken az áldozatokon, de szemléletváltással, azt gondolom, talán igen.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu