PÁSZTOHY ANDRÁS földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Ez a négyórás maratoni vita arra is jó volt és hasznos volt számunkra, hogy az agrárgazdaság 2004. évi helyzetéről szóló jelentést még alaposabban megismerhettük, megvitathattuk, és levonhattuk belőle a következtetést.

Engedjék meg, hogy utaljak arra, hetedik alkalommal került a parlament elé ez a jelentés. Egy kicsit talán szerencsés szám is a hetes. Valóban rendhagyó volt a 2004-es esztendő, hiszen akkor léptünk be az Európai Unióba, akkor lettünk teljes jogú tagjai az Európai Közösségnek, és igazából - ahogy azt több képviselőtársam is kihangsúlyozta - az Európai Unió szabályrendszerét, támogatáspolitikáját 2004. május 1-jét követően vettük át.

Ilyen késői órán csak néhány gondolatot lehet mondani, a teljesség igénye nélkül. Három dolgot szeretnék kihangsúlyozni. Mindenekelőtt azt, hogy annak ellenére, hogy az intézményrendszer kiépítése előbb kellett volna hogy megvalósuljon, a gazdálkodókat - akár a tőkeellátás, akár a jövedelembiztonság szempontjából - valóban jobban fel kellett volna készíteni az elmúlt években. Én sem vagyok a visszamutogatás híve, de 2004 előtt nemcsak 2003 volt, hanem 1997, 1998, 1999, 2000 is, de még visszább is lehetne menni. Ha egy stratégia mentén történt volna az élelmiszer-gazdaság, az agrárgazdaság átalakítása a kilencvenes évek elejétől, és tudatosabban készültünk volna a majdani európai uniós csatlakozásra, akkor a gazdálkodók és az egész élelmiszer-gazdaság most nyilván sokkal jobb pozícióban lenne.

Éppen ezért tartom fontosnak - amire Magda Sándor képviselőtársam is utalt -, hogy a kormány a lehetőségeihez mérten igyekezett mindent elkövetni azért, hogy a gazdálkodókat helyzetbe hozza. Ezért volt szerencsés 2004. május 1-jét megelőzően az 50 milliárdos állatalapú és területalapú támogatás biztosítása - jó, tudom, a top-up terhére történt -, ezért tartom rendkívül fontosnak, hogy az utófinanszírozásra a gazdálkodókat segítsük átállítani a több mint 200 milliárd forintos csatlakozási hitelprogram megvalósításával. Így valóban 400 milliárd forintos forrás jutott a gazdálkodókhoz, és igazolta a gazdálkodók alkalmazkodóképességét az a tény is, hogy 2004 nyarán mintegy 208 ezren területalapú támogatást igényeltek, 230 ezren regisztráltatták magukat, a késői SAPARD beindulása mellett mintegy 9 ezer SAPARD-pályázat érkezett be, és a 65 milliárd forintos lehetőséget 217 milliárdban jegyezték a gazdálkodók. Tehát azért a gazdálkodók, a vállalkozások alkalmazkodóképessége a kormányzati politika rásegítésével nagyon nagy mértékben meg tudott valósulni. Úgy gondolom, ez nagyon fontos volt a 2004-es esztendő tapasztalatai közül.

Nem bonyolódnék bele a földbirtok-politikába az üzemméret és a birtokhasználat kapcsán, de azt hadd jegyezzem meg, hogy valóban más a földtulajdon, a földhasználat, a földbirtok és az üzemméret kérdése. Számtalan példa van arra, hogy osztatlan közös tulajdonban vannak a földtulajdonok, de a földhasználat kérdését adott táblán belül meg lehet osztani, meg is osztották, és ez nem befolyásolja a támogatások igénybevételét sem.

Az agrár-környezetgazdálkodási támogatást - ha már szóba került, bár ez nem a 2004. év kérdése - másfél millió hektárra igényelték, és 43,6 milliárd forint kerül ebben az évben kifizetésre számukra. Ez kérdésként felmerült, tehát nem a 2004. évi jelentés témája.

Úgy gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy valóban le kell vonni a tanulságot a 2004. évi jelentésből. Az Agrárgazdasági Tanács állásfoglalásában megfogalmazott nyolc pont nagyon helyes és jó útmutatás számunkra. Ennek kapcsán indult el a kormányzat a hét lépés agrárintézkedéseinek a megvalósítása során. Ha rátekintünk a nyolc pontra, tulajdonképpen visszaköszönni látjuk a válaszokat a kormányintézkedésekben, az itt felvetett javaslatok alapján. A 2006. évi költségvetésben is levontuk a 2004. évi jelentés tapasztalatait, és nyilván több forrást tudunk biztosítani a gazdálkodóknak főként az állattenyésztés jövedelempozíciójának az erősítésére, az élelmiszer-biztonság kérdésére, a földbirtokfejlesztés kérdéseire, a kárenyhítési alap megvalósítására, az integráció fejlesztésére, a termelő-értékesítő szerveződések fejlesztésére, hiszen a versenyképesség egyik nagyon fontos eleme, hogy a gazdálkodók szerveződéseit hogy tudjuk elősegíteni, mert így tudják az érdekeiket érvényesíteni a piacon, így tudják a gazdálkodásukat hatékonyabbá tenni, és így tudnak versenyképesek lenni az Európai Unióban.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk következtében a gazdálkodók előtt egy nagy kihívás áll, mert az Unió nagy esélyt, óriási lehetőséget kínál. Azért van a kormányzat, azért vannak az érdekképviseletek, azért vagyunk mi, parlamenti képviselők, hogy közösen segítsük a gazdálkodókat abban, hogy beintegrálódhassanak az európai uniós piaci rendszerbe, és megtalálják a számításukat csakúgy, mint a vidéken élő valamennyi állampolgár, aki kötődik a mezőgazdasághoz, a vidékfejlesztéshez akármilyen formában, akár a környezetgazdálkodás területén is.

Még egyszer megköszönöm képviselőtársaimnak a hasznos vitát és azt is, hogy nagyon sokan foglalkoztak a 2004. évi agrárjelentéssel. Megköszönöm a bizottságok, az Agrárgazdasági Tanács és a civil szervezetek munkáját. Úgy gondolom, hogy párbeszédben alakulhat ki az a stratégia, amely mentén valóban sikeresek tudunk lenni.

Köszönöm szépen a vitát.

Forrás: parlament.hu