DR. VASTAGH PÁL, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Már a bizottsági vélemények ismertetésekor és a miniszteri expozé tartalmának megismerésekor is számomra világossá vált, hogy sokkal jelentősebb törvényjavaslat tárgyalása kezdődik meg, mint ahogy az talán az első pillanatban, a törvény szakaszainak áttekintése után kiderül.

Jelentősebb ez a javaslat, mert egy olyan új rendszer kiépítését alapozza meg, amely segít abban, hogy a társadalomban meglévő, nagyon sokféle érdek egy nyilvános folyamatban jelenjen meg, és ezáltal jótékonyan járuljon hozzá a társadalom nyilvánosságának erősödéséhez és a döntéshozatali folyamat demokratizálásához és decentralizálásához is. Nagyon sokféle pozitív hatását remélhetjük ennek a törvényjavaslatnak. Azt is megkockáztatom, tisztelt képviselőtársaim, hogy el is késtünk ezzel a javaslattal. Véleményem szerint jóval korábban, még csak nem is 2001-re gondolok elsősorban, hanem azt hiszem, hogy a kilencvenes években már ilyen típusú szabályozásra szükség lett volna Magyarországon.

Ha a törvényjavaslat hatását, tényleges tartalmát boncolgatjuk, meggyőződésem, hogy nem árt egy szélesebb kitekintésben, szélesebb összefüggésben elemezni azt a folyamatot, aminek eredményeképpen más országokban ez a típusú tevékenység stabilizálódott, legális keretek között fontos kiegészítőjévé vált az alkotmányos döntéshozatali rendszernek.

Európában néhány évtizede jelent meg ez a típusú tevékenység legalizált keretek között; a szülőhazája az Amerikai Egyesült Államok, és innen került át az európai politikai gyakorlatba. Ha e folyamat tapasztalatait elemezzük, akkor nagyon világos definíciót alkothatunk magára a lobbizásra, a lobbitevékenységre, miszerint a lobbizás a fennálló közjogi struktúrákat, döntéshozatali folyamatokat kiegészítő legitim érdekérvényesítés. Minden szónak megvan ebben a meghatározásban a jelentősége: legitim és a közjogi struktúrákat kiegészítő érdekérvényesítési tevékenység, amely szabályozott érdekkijárást és érdekegyeztetést teremtett meg. Szeretném ehhez hozzátenni azt a tapasztalatot is, és remélem, a vita során elhangzik még, hogy tulajdonképpen nemcsak az érdekérvényesítés szempontjából teremt ennek a törvénynek a léte tisztább viszonyokat, hanem azt is megkockáztatom, tisztelt képviselőtársaim, hogy szakszerűségében, szakmai elemeiben is jobban képes megalapozni egy-egy törvényjavaslatot.

(14.00)

Hiszen ha - még egyszer mondom - a külföldi gyakorlatot vesszük figyelembe, például az Európai Unió gyakorlatát, és az Európai Unió megjelenése, az európai integráció megjelenése Európában is óriási lökést adott a lobbitevékenység kifejlődésének, megerősödésének, számtalan ponton igazolható, hogy a lobbista a döntés előkészítéséhez elsősorban olyan szakmai ismereteket és elemeket ajánl a döntéshozónak, amely a döntéshozó gondolataiban, ismereteiben nem mindig van jelen. A lobbista mindig jobban ismeri azt a szakterületet, mint az az állami alkalmazott, akit megbíztak valamilyen döntés előkészítésével. És ezáltal a lobbista a megoldás részévé válik - nem a probléma része, a megoldás része -, és olyan szakmai ismeretekkel járul hozzá a döntéshez, amely optimálisabbá teszi, teheti a döntést, és szakmailag jobban megalapozza a döntést.

Ezért tehát, tisztelt képviselőtársaim, ez a tevékenység egy elismert szakmai tevékenység Európában szinte mindenhol. Egy elismert szakmai tevékenység, amely tulajdonképpen az államapparátus időnkénti nehézkességén is tud segíteni azzal, hogy pluszinformációkat szolgáltat a döntéshozók számára.

Arra vonatkozóan is vannak például felmérések, hogy milyen stádiumban jelennek meg például a lobbisták a döntéshozatalban. Tipikusan az előkészítés szakaszában, amikor még különböző variációkon kell gondolkodni az államapparátuson belül. Hiszen az alapfelvetés fölvázolása, az alapkoncepció fölvázolása után egy-egy előterjesztés tartalma lényegében nem szokott sokat változni, 80 százalékban szinte az eredeti tartalomban válik valósággá a tervezetből a döntés. Tehát ebben a szakaszban lehet elsősorban - még egyszer mondom - szakmailag kiegészíteni a döntéshozókat.

Tehát ha ma Magyarországon arról beszélünk, hogy szükség van erre a törvényre, szükség van erre a szabályozásra, és régóta szükség van mindarra, amit most ez a törvény rendezni próbál, az elsősorban a plurális demokrácia fejlődésével hozható kapcsolatba, a döntéshozatal decentralizációjával hozható kapcsolatba, a szakmai alapok megerősítésével függ össze, és nem utolsósorban, tisztelt képviselőtársaim, egy ilyen rendszer elősegítheti, erősítheti Magyarország nemzetközi érdekérvényesítési képességét is. Hiszen az érdekérvényesítés ma már nem áll meg nemzeti keretek között. Ma már a nagy integrációs szervezetek, a nagy nemzetközi szervezetek mellett kialakultak azok a hálózatok, amelyek megpróbálják a különböző érdekeket a döntésben megjeleníteni.

Nem mindegy, hogy Magyarország rendelkezik-e olyan kvalifikált érdekérvényesítőkkel, akik ebben a folyamatban a között a közel tízezer lobbista között, akik ma Brüsszelben működnek, képesek-e eljuttatni a maguk és rajtuk keresztül a magyar szakmai szempontokat. Hiszen több mint háromezer szervezet működik ma Brüsszelben, ezek közül ötszáz széles nemzetközi szervezet. Tehát óriási terepe van ennek a tevékenységnek, ostobaság lenne Magyarországot ebből kizárni vagy esélyeinket ebben a folyamatban csökkenteni.

Fölvetődött itt, tisztelt képviselőtársaim, a vita eddigi szakaszában az egész rendezés viszonya a korrupcióhoz, a pénz hatalma, és más egyéb, nem túlságosan dicsérő jellegű felvetések is elhangzottak már. Persze, hogy nem szünteti meg a korrupciót. Hát ki gondolja azt, hogy egy törvénnyel meg lehet szüntetni a korrupciót? Ez a jog teljes félreismerését jelenti. Nem fogja megszüntetni a korrupciót - de csökkenti a korrupció esélyeit. Csökkenti, mert nyilvánosságra hozza azokat az érdekfolyamatokat, azokat a látens, háttérben maradó érdekeket, amelyeket eddig nem ismertünk, és valóban a folyosón zajlott a beszélgetés. Ezt követően pedig nyilvánosan, a személynek és a szervezetnek a regisztrálása után nyilvánosan jelennek meg ezek az érdekek. Hát nem jobb ez, mint ha megmaradunk a korábbi fázisban, és ez az egész tevékenység egy rejtett folyamatként határozza meg a döntések tartalmát? Tehát igenis jelent segítséget a korrupció visszaszorításában, jelent segítséget abban, hogy nagyobb nyilvánosság mellett végezzük a döntéseink kialakítását.

Én egyetértek a törvényjavaslatnak azzal a felfogásával, hogy a szabályozás tárgyi hatályát széles értelemben alakítja ki. Elsősorban abból a logikából megközelítve, hogy ha túlságosan leszűkítjük, és adott esetben csak a jogalkotásra érvényesítjük, akkor nyilvánvalóan az egész rendszer hatása is minimalizálódik, és éppen azokat a célokat nem tudja szolgálni, amelyek a nyilvánosság, a nyitottság, a korrupció megkerülését vagy kiiktatását szolgálják. Tehát ez a tárgyi, széles értelemben vett tárgyi hatály álláspontom szerint helyeselhető és támogatható.

Az eddigiekben zajló viták, a különböző társadalmi szervezetek álláspontja és itt a képviselőtársaim eddigi megnyilvánulásai és nyilatkozatai is, úgy tűnik, hogy egy dologra koncentrálnak: a hivatásszerű lobbitevékenység, a civil szervezetek és az érdekképviselet, érdekegyeztetés jövője, sorsa, a szereplők pozíciója ebben a folyamatban. Azt tapasztalom, tapasztaltam, tisztelt képviselőtársaim, hogy a társadalom bonyolult érdekrendszereinek, érdekviszonyainak megfelelően ez az egész rendszer egy cizellált, több elemből álló rendszer, amely el is válik egymástól, meg össze is kapcsolódik. Más jogi tartalma van az érdekegyeztetésnek, általában törvényi, jogszabályi alapon a munkaadók, munkavállalók, szakszervezetek közötti viszony; ez egy más minőséget jelent. Ismét más minőséget jelent a civil szervezetek lehetőségének biztosítása, amelyet a kormány konzekvensen igyekszik megvalósítani. Az elektronikus információszabadságról szóló törvény több szakasza szolgálja a jogalkotás nyilvánosságát és a különböző civil szerveződések bekapcsolásának lehetőségét a jogalkotás folyamatába. Ez ismét egy másik terület. És egy harmadik terület a hivatásszerűen végzett lobbitevékenység.

Ezek nem zárják ki egymást, képviselőtársaim. Ezek elférnek, megférnek egymás mellett számos európai állam gyakorlatában, mindegyiknek megvan a maga jogszabályi alapja, és szó sincs arról, hogy az egyik vagy a másik elsorvasztaná a másik tevékenységét. Nem. Sőt, meggyőződésem, hogy például serkentőleg hathat a civil szervezetekre is, ha egy szakmai alapon működő lobbitevékenység is beindul.

Egyébként nem árt, tisztelt képviselőtársaim, számot vetni azzal, hogy jelenleg hogyan áll a civil szervezetek jelenléte, súlya, szerepe például a parlament kapcsolatrendszerében. Nemrégen készített az Országgyűlés civil irodája és a Magyar Lobbiszövetség egy fölmérést: az elmúlt időszakban 192 szervezet került kapcsolatba az Országgyűlés törvényhozó munkájával. Tehát nem lehet azt mondani, hogy ez egy nagyon periferikus jelensége lenne a törvényalkotásnak és az Országgyűlés tevékenységének.

Érdekérvényesítés, érdekképviselet céljából a szervezetek közel kétharmada már megjelent ilyen jellegű tevékenységgel az Országgyűlés munkájában, hogy érdekeit megpróbálja kifejteni, 64 százalékuk vett részt bizottsági üléseken, és tulajdonképpen a gazdasági bizottság, a környezetvédelmi bizottság, a mezőgazdasági bizottság, az alkotmányügyi bizottság ülései voltak azok, ahol ezek a szervezetek kifejthették álláspontjukat, és kifejthették pozíciójukat, érdekeiket.

(14.10)

Ezzel természetesen nem azt akarom mondani, tisztelt képviselőtársaim, hogy minden rendben van ezen a téren, igenis van további tennivalónk, van további tennivalónk a jogi alapok további kiépítésében. Nagyon jótékonyan hatna ezekre a problémákra, ha az Országgyűlés el tudna jutni odáig, hogy elfogadja a jogalkotásról szóló törvényt, ahol további lehetőségeket is tudunk biztosítani a civil és társadalmi szervezetek számára. Kezemben van ez a kiadvány, a Civil jövőkép, amely a nonprofit szféra átfogó reformjának koncepcióját tartalmazza. Számos olyan eleme van, amit hiányolnak a civil szervezetek, amelyre a jogalkotási törvény adott esetben megoldást jelentene. Tehát rajtunk is múlik, tisztelt képviselőtársaim, hogy kialakíthatjuk-e vagy ki tudjuk-e alakítani azt a konszenzust, amely egy kétharmados törvény megalkotásához szükséges.

Ami pedig a másik vitatott kérdést - a képviselők nyilatkozattételét kapcsolataikról, a mögöttes érdekmotivációkról - illeti: ennek kapcsán is azt tudom mondani, képviselőtársaim, hogy ez egy működő gyakorlat. Az Európai Parlament gyakorlatában, ha valakinek úgynevezett raportőri, tehát jelentéstételi kötelezettséget kívánnak adni, akkor tisztáznia kell azt, mielőtt ezt a feladatot elvállalja, hogy van-e ilyen érdekviszony mögötte valamilyen szálon, vagy sem. Tehát én úgy látom egyébként, hogy a vita nem a dolog lényegéről folyik, hanem a jogtechnikai megoldásról, hogy melyik törvényben, hogyan, milyen formában rögzítsük ezt. Azt hiszem, erre meg lehet találni a közös kompromisszumot, a mindannyiunk számára elfogadható, közös kompromisszumot.

Végezetül, tisztelt képviselőtársaim, én arra buzdítom a parlamenti frakciókat, hogy fogadjuk el ezt a törvényt, és még egyszer azt a meggyőződésemet szeretném kifejezni, hogy ez messze túlmutat azokon a jogi kereteken, amelyeket első pillanatban feltételezünk. Ez sokkal többet jelent. Magyarország most ismét egy fontos lépést tesz meg ennek a törvénynek az elfogadásával.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu