BÁRSONY ANDRÁS külügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Vannak nagy nemzeti ünnepeink, és szinte mindegyikük egy-egy győzedelmes aktushoz kapcsolódik. Március 15-én ünnepeljük a forradalmat és szabadságharcot; október 23-án 1956 akkor még győztesnek látszó forradalmát; augusztus 20-án az államalapítást, és valamit, ami aznap kezdődött el ennek az országnak a történetében.

Ünnepelni akkor szoktunk, amikor úgy érezzük, hogy fel kell emelni a fejünket, van mire büszkének lenni. Abban egyetértek önnel, hogy december 5-e nem tartozik a magyar történelem büszke napjai közé, nem gondolom, hogy egy elvetélt népszavazás… - amely eleve halálra volt ítélve, és azt gondolom, hogy az ön szavai is alátámasztják azt, hogy ma már mindannyian tudjuk, hogy nem lett volna szabad úgy és akkor azt a kérdést föltenni, aminek következtében az következett be december 5-én, ami.

Azt gondolom tehát, hogy sokszor és sokféleképpen lehet a nemzeti együvé tartozásról megemlékezni, talán nem éppen december 5-e volna erre a legmegfelelőbb alkalom. Többek között azért sem, mert távol álljon tőlem, hogy abban most vitázzam önnel, hogy kinek mekkora a felelőssége, de azt gondolom, annyit mégiscsak el kell erről mondani, képviselő úr, hogy nem mindenkinek egyforma a felelőssége. Mérhetetlen a felelőssége azoknak, akik egy rossz kérdést rossz időben kiprovokáltak, és akik emellé álltak, ami után már ebből a dologból, azt gondolom, az származott, amit mindannyian nagyon sajnálunk. És persze a hamis illúziók keltésében és kergetésében volt egy óriási verseny december 5-e előtt, ezért azoknak a felelőssége, akik ezt előidézték, azt gondolom, mérhetetlen.

Másféle mérleget is meg kellene vonni, ha már december 5-én valakik emlékezni akarnak, ez a mérleg pedig éppen a múlt hét végén mozdult el nagyon rossz irányba. Ön Csíksomlyót emlegette, én északot emlegetném, a Felvidéket, az ottani helyhatósági választásokat. És csak azt szeretném ezzel illusztrálni, hogy amikor a hazai politikai élet szereplőit például ebben a kérdésben valakik nemcsak egyforma mértékkel akarják mérni, hanem mindenki nyakába felelősséget akarnak akasztani, másfelől azt mondani, hogy a határon túli magyarok politikai vezetőit - és nem a magyar közösségeket, hanem politikusait - nem terheli felelősség az ügyben, akkor azt ajánlom, gondolják végig mindazt, ami szombat-vasárnap Szlovákiában történt: hogy 18 százalékos választási részvétel mellett sikerült elveszíteni a képviselői helyek egyharmadát, mert a magyar politikai élet vezetői nemcsak határon innen tudnak hibázni, hanem határon túl is, amikor nem képesek megmozgatni saját közösségüket, amikor beszállnak egy olyan politikai versenybe, a magyar belpolitika sajátságos politikai versenyébe, amelyből ők maguk ugyan látszólag győztesen kerülnek ki, ámde az általuk képviselt közösség vesztesen, ők pedig elhanyagolják saját közösségüket.

Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom tehát, december 5-e valóban alkalom az emlékezésre, de elsősorban nekünk, és nem pedig a magyar összetartozás szempontjából meghatározó dolog ez.

Végül, de nem utolsósorban, tisztelt képviselő úr, azt gondolom, hogy sokkal inkább arra kellene koncentrálni, hogy mit tettünk, és ha van Magyarországnak olyan lehetséges ünnepelnivalója, mint a nemzeti összetartozás, és ebben egyetértünk, akkor azt gondolom, hogy nem kellene olyan napokkal, mint Arad, vagy más forradalmak leverése (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), összekötni ezt az ünneplést.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu