DR. BARÁTH ETELE tárca nélküli miniszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Nagy jelentőségű, bár kis terjedelmű törvény vitáját kezdjük most meg, és remélem, ebben a parlamenti időszakban le is tudjuk zárni.

Ennek az előterjesztésnek az oka az, hogy mindenki által köztudottan Magyarországon, de Európában is nagyon sok helyen a kiemelt nagyberuházások, a nagy volumenű beruházások nagyon lassan valósulnak meg. Ennek több oka van. Az egyik oka az lehet, hogy nagyon bürokratikus a rendszer. Adott esetben természetszerűleg az eljárási folyamatokat az is lassítja, hogy hála istennek demokráciában élünk, tehát egyes intézkedéseket meg lehet támadni, joggal, jogtalanul, kérdéseket lehet föltenni, és ezek procedúrái bizony nagyon sokáig eltarthatnak.

Rögtön a bevezetőben két olyan esetet szeretnék mondani, amikor már sikerült a parlamentnek igen nagy többséggel, mondhatni, szinte százszázalékos többséggel elfogadni különleges eljárást. Az egyik még 1992-ben volt, amikor Magyarország tervezte, hogy megrendezi a világkiállítást, és akkor egy olyan világkiállítási törvény született, ami a világkiállítás beruházásaihoz kapcsolódó eljárások rendjét szabályozta, gyorsította föl. Később ugyan nem lett világkiállítás, de a törvény a mai napig példamutató ebből a szempontból.

A másik nemrég egy sajnálatos esemény után következett be. Ez a Budapest Sportcsarnok leégése volt, amikor is a parlamenti pártok egyhangúlag egy gyorsított eljárás mellé álltak, született is egy ilyen törvényjavaslat. Lényegében nem volt másról szó, mint arról, hogy nem csorbítandó senkinek a jogát, senki civilnek, sem közigazgatási, sem eljárási jogát, ellenben a hatóságokat arra kell késztetni, adott esetben törvényi úton kényszeríteni, hogy egyidejűséggel, kölcsönös egyetértéssel a lehető leghamarabb hozzák meg a döntéseiket. Tehát egyébként tulajdonképpen az eljárási idők voltak leszűkítve. Erre nézve Magyarországon van tehát precedens.

Azt tudni kell, hogy az Európai Unió által finanszírozott nagyberuházások, ezen belül a kohéziós alapok, amelyek igazából Magyarország infrastrukturális jövőjére nagyon nagy hatással lesznek, ezeknek az eljárási, tehát a teljes megépítési időszakára vonatkozóan kényszereket vezet be az Európai Unió. Ezek eddig nagyon-nagyon hosszú ideig húzódtak. Mondhatok ilyen példát: a budapesti nagy központi szennyvíztisztító ügye az előkészítésétől számítva már kilenc éve folyik, most írtuk alá azokat a szerződéseket, amelyekkel megindulhatnak az építkezések, és ezek majd valamikor 2009-2010-re lesznek üzembe helyezve, átadva.

Ez egyébként az Unió teljes gazdálkodására, költségvetésére nézve is egyrészt teher és gond. Tehát ez volt az egyik oka, amiért az Európai Parlament kezdeményezte azt, hogy rövidítsék az eljárási utakat, lehetőségeket. Másrészt be kell vallani azt is, hogy az Európai Unióban sok-sok országnak - nem merem ezt főleg a parlament, az ország nyilvánossága előtt elmondani - nem biztos, hogy mindig érdeke az, hogy a lehető leggyorsabban minden beruházás befejeződjön, hiszen a keletkezett tartalékokból más célokra is lehet pénzeket fordítani.

Ezek hatására születtek olyan döntések, miszerint is a kohéziós alap, tehát a nagy volumenű, elsődlegesen környezetvédelmi és közlekedési beruházások esetében bevezetődik az úgynevezett N+2-es szabály, tehát az adott beruházásnál a szerződéskötés eldöntésétől kezdve a befejezésig összesen három év áll rendelkezésre, másrészt pedig ennek egy kis engedményét sikerült kiharcolnunk, ami a rajt helyzetében persze jó, hogy 2010-ig még N+3, tehát az adott év plusz három év fog rendelkezésre állni. Ez mindenféleképpen egy nagyon komoly szigorítás az eddigi szabadsággal szemben. Ez természetesen újragondoltatta velünk mindazokat az eljárásokat, amelyek az ilyen nagyberuházások esetében rendelkezésünkre állnak.

Tulajdonképpen hét nagyon rövid pontban szeretném összefoglalni ezt a mostani expozét és ennek a törvényjavaslatnak a szükségességét indokolni. Az elsőt, az általános megközelítést nagyjából elmondtam. Egy biztos: Magyarországon általában véve ez rendkívüli módon segítheti a közszféra és a magánszféra együttműködését, segítheti az intézményi kultúra javítását, segítheti a fejlesztéseket nemcsak a központi, tehát az állami nagyberuházások esetében, hanem más intézményberuházások esetében is. Hangsúlyozni szeretném: például az úgynevezett kohéziós projekteknél a környezetvédelem esetében, ha a hulladék- vagy szennyvízkezelést vizsgáljuk, itt nem is arról van szó, hogy egy állami szervezet lebonyolít egy beruházást, hanem például a Közép-Duna menti nagy környezetvédelmi társulás esetében mintegy 180 önkor-mányzat áll össze egy nagyberuházás megvalósítására, és kérem elképzelni ennek az engedélyezési, jóváhagyási, majd mindennek a szervezeti rendszerben történő szabályozási gondjait és időbeni lefolyását.

(9.50)

Tehát általában véve azt hiszem, hogy az egész magyar beruházási-fejlesztési rendszerre ez nagyon pozitívan hathat vissza, segítheti azt.

Miért tartjuk szükségesnek a szabályozást az engedélyezés területén? Közismert, hogy nagyon-nagyon sok beruházás ebben az esetben megbukik, ezek a határidők nagyon szűkösek. De itt mernék egy olyat is mondani, ami nem biztos, hogy nagyon-nagyon szimpatikus: azt is tudjuk, hogy a nagyberuházások kapcsán érintett szervek, szervezetek, személyek az esetek bizonyos részében nem is biztos, hogy jóindulatúan támadják meg annak a beruházásnak a létesítését. De ha jóindulatú is, akkor is lehet, hogy olyan érdekeket kötnek hozzá egy össztársadalmi érdekhez, amelyek parciális érdekek; egy olyan fellebbezés, egy olyan magatartás nyilvánul meg, ami hosszú évekre képes megakadályozni nagyon fontos beruházásokat. Kisebbség, akinek az érdekei persze nagyon fontosak, képes megakadályozni többségi, közérdekű beruházásokat. Nagyon kell vigyázni, hogy a kisebbség érdekei érvényesülhessenek, de azért maga a folyamat, a köz rendkívül fontos.

Miért is kezelünk kiemelten egyes beruházásokat? Azt gondolom, hogy nagyon-nagyon fontos az, hogy ezekhez a beruházásokhoz komoly társadalmi érdek fűződik. Itt nem a pénz felhasználásáról van szó, hanem arról van szó, hogy egy ilyen módon megépített vasútvonal az országban sok millió ember mozgását képes javítani, képes a kommunikációt javítani. Egy-egy ilyen beruházás Magyarország stratégiai szerepe szempontjából is kiemelkedő fontosságú lehet. Döntően most a közlekedésre utaltam vagy a Duna fejlesztésére, vagy a Tisza árvízvédelmétől kezdve a Vásárhelyi-terv megvalósítását végiggondolva. Tehát igenis nagyon komoly közérdek fűződik hozzá.

Milyen beruházásokat kívánunk kiemelten kezelni? Már említettem, hogy elsődlegesen a kohéziós alap; ez környezetvédelem és közlekedés, ennek a legkülönbözőbb válfajai: nemcsak útépítés, vasút, hanem az elővárosi közlekedéstől kezdve számtalan olyan aspektusa van, amibe most még ráadásul be is emelkedik a megújuló energiákkal kapcsolatos nagyobb beruházások fejlesztésének kérdése vagy általában az energiával kapcsolatosaké. Ma már hallottunk ezzel kapcsolatban napirend előttit is, hogy milyen jelentőségű Magyarország jövője szempontjából.

Hadd emeljek ki néhányat, például, hogy milyen beruházások vannak már ma folyamatban, hiszen azt gondoljuk és azt reméljük, hogy ez nemcsak a legújabban indítandó, hanem a már megindított eljárások esetében is lehetséges, bevezethető. Észak-alföldi ivóvízellátás, Budapest, Zalaegerszeg, Veszprém szennyvízkezelése, Észak-Balaton térsége, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei hulladékgazdálkodás, Budapest-Cegléd-Szolnok-Lőkös-háza vasútvonal és a többi, hogy néhány konkrét példát is mondjak, hogy milyen volumenű beruházásokról van szó. Ezek közül a budapestinél egy összeget hadd mondjak: a budapesti nettó értékében mintegy 120-130 milliárd forint értékű beruházás. Ez ma az egész Európai Unió legnagyobb környezetvédelmi beruházása. Nem kis kérdés az, presztízsszempontból sem, a jövő beruházásai szempontjából sem, hogy milyen módon tudjuk ezt lebonyolítani.

Milyen eszközöket tervezünk a szabályozásban? Azért teljesen nyilvánvaló, hogy az eljárási rendben alapvetően két olyan jól elkülönülő forma van, amelyekre ki kell hogy terjedjen, ez maga a közigazgatási hatósági eljárás, a másik pedig a fellebbezések után következő bírói szakaszban történő eljárás gyorsítása. Nagyon lényeges az, hogy akkor ezzel a javaslattal tudnánk segíteni, hogy a közigazgatási eljárás területén nagyobb kapacitásokkal rendelkezzünk, és gyorsabb legyen maga az eljárás. Őszintén be kell vallani - és azt hiszem, hogy ez egy pozitív dolog -, hogy az elmúlt időszakban nagyon sok módosítás, nagyon sok változtatás történt már a törvényi eljárások folyamán - így például a környezetvédelmi törvényben, most az építési törvényben lesz -, amely az Európai Unióhoz történő jogharmonizáció kapcsán ezeket az eljárásokat szabályozza. Ennek egyik oldalán megvan, hogy mit kell megcsinálni, a másik oldalán, hogy mit lehet megcsinálni.

A "mit lehet?" esetében rendkívül fontos, hogy ennek az eljárásnak semmilyen értelemben nem szabad az egyébként az európai uniós jogrendben, másrészt már a magyar jogrendben is szabályozott jogokat csorbítani, kizárólagosan az idő gyorsítását és a kapacitások bővítését kell tudni lehetővé tenni. Egyébként a közigazgatási eljárásnál nagy jelentőségű az is, hogy lehetővé teszi például, hogy a tervezők már az előkészítés szakaszában hatósági egyeztetéseket folytathassanak, ebből adódóan fel tudjanak készülni arra, hogy igazán az eljárásban milyen kérdések vetődhetnek fel, tehát az a konzultáció is jelentősen bővülhet, a kapacitás meg az eljárásokat segítheti.

Én ennél egy kicsivel most még fontosabbnak érzem azt, hogy a bírói szakaszban mi történik. Hála istennek, tudjuk jól, hogy a bíróságok nagymértékben ledolgozták már az elmaradásaikat, felgyorsultak a bírói eljárások. De a bíróság nemcsak kapacitás kérdése, hanem nagyon nagy mértékben szaktudás kérdése is. Amit ez a törvényjavaslat letesz az asztalra, az az, hogy olyan speciális kollégium jöjjön létre itt adott esetben a Fővárosi Bíróságnál, amely kizárólagos illetékességű, ezekhez a témakörökhöz értő szakbírók vesznek részt benne, és a meghatározott rövid idejű eljárás a szaktudás és a többletkapacitás kapcsán mindenképpen lehetővé teszi a folyamatok felgyorsulását. Lehet, hogy senkinek nem tűnik drámainak, de azt mondom, hogy azzal a néhány hónappal, adott esetben fél évvel gyorsított eljárási rend hihetetlenül fontos ezeknél a beruházásoknál a lebonyolításban.

Annyit hadd tegyek hozzá, hogy az ezekért az eljárásokért járó többletköltséget az Európai Unió finanszírozza, hiszen az Európai Unió finanszírozni fogja a magyar intézményrendszer-átalakítással kapcsolatos többletköltségeket, éppen annak érdekében, hogy mi teljesíteni tudjuk egyébként a kötelezettségeinket, a saját érdekünkben.

Miként biztosítjuk, hogy ne sérüljenek a jogi alapelvek? Az előbb utaltam már rá, hogy mindenképpen biztosítsuk az összhangot az európai uniós környezetvédelmi előírásokkal, ennek érdekében a hatósági szakasz határidői a környezetvédelmi törvény hatálya alá tartozó eljárásokra nem vonatkoznak. Tehát mindazt, ami eddig így elfogadott volt, azt mindenképpen betartjuk. De nagyon fontos, hogy semmiféleképpen nem éri semmilyen káros üzenet a többi beruházást, hiszen ha többletkapacitásokat hozunk létre ezeknek az egyébként nagyon időigényes és bonyolult eljárásoknak véghezvitelére, több idő, több kapacitás szabadul fel az egyéb engedélyezési eljárásokra. Magyarul, ez az egész rendszert megmozdítja, és mindennek a gyorsítását természetesen lehetővé teszi.

Végső soron hogyan kapcsolódik a tervezet más intézkedésekhez? Gyakorlatilag a közigazgatási eljárási törvényt, a Ket.-et nemrégiben elfogadta a parlament. Hadd mondjam meg, hogy azzal egyébként szinkronban ott már megjelennek a közérdekű beruházások. A közérdekű beruházások lebonyolítása és egyébiránt ennek kapcsán szintén az európai uniós források jobb felhasználása érdekében készül egy olyan tervezet is, ami túl az általános végrehajtási szabályozáson, az úgynevezett közszerződéseken keresztül ezen beruházások esetében az állam és a különböző szervezetek között szerződést is kíván kötni, biztosítandó a hosszú távú végrehajtást és stabilitást, amit ez a törvény is nagymértékben fog szolgálni. A tavalyi év során a Ket.-hez kapcsolódó más ágazati jogszabályokban is - vasúti törvény, környezeti hatásvizsgálati, egységes környezeti engedélyezési eljárásokról szóló kormányrendeletekben - már megtörténtek azok a módosítások, amelyek ezt előkészítik.

Legvégső soron ismételném csak újra az intézményrendszer fejlesztését és annak szükségességét, kicsit visszautalva arra is, hogy a parlamentben mostanában elég sok vita volt az intézményrendszer fejlesztésének szükségességéről, az állam átalakításáról - igen vagy nem -, olcsóbbá tételéről, racionalizálásáról. Itt mindenképpen szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy miközben természetszerűleg az állam modernizációja, az állam feladatainak átrendezése, a szolgáltató állam képének és gyakorlatának kialakítása rendkívül fontos, nagyon fontos a fejlesztő állam lehetőségeinek biztosítása. Ez például egy eszköz ahhoz, hogy a következő időszakban a beruházások, fejlesztések kapcsán Magyarországon tényleg egy más kor jelenjen meg, hiszen ezek az európai források, amelyek elfogadásra kerültek, nagymértékben elősegíthetnek egy olyan modernizációt, amely a teljes társadalmi-gazdasági vetületben széles körben fogja Magyar-országon az élet minőségét javítani.

Az emberek ebben egyrészt haszonélvezőként jelennek meg, mert utazni fognak, tiszta környezetben élnek, lehetőségük lesz egy szebb életmód és körülmény biztosítására, másrészt, ha nem segítjük őket ebben a részvételben, szenvedő alanyai is lehetnek, hiszen ezek a beruházások sokszor sok érdeket is sértenek. Ezért azt gondolom, hogy össztársadalmi érdekünk, hogy egy ilyen törvényben elősegítsük egyrészt az eszközök jobb kihasználása lehetőségeinek biztosítása érdekében, másrészt az emberek számára egy jobb környezet, másrészt pedig a társadalmi részvétel, saját jogaik megélése érdekében egy ilyen jól szabályozott, de gyorsított és hatékony eljárás kiépítését.

(10.00)

Tisztelettel kérem a parlamentet arra, hogy támogassa ennek a törvényjavaslatnak a további vitáját, életbe léptetését, hiszen a következő 7-9 év nagyon jelentős kérdéseit próbálja meg elősegíteni, szabályozni.

Köszönöm szépen a figyelmet.

Lejárt az időm, de egy mondatot hadd mondjak: nekem kormányülésre el kell menni, senki ne vegye tiszteletlenségnek, hogy innen fölállok. Ám ellenben hadd mutassam be fiatal kollégámat, aki mellettem ül, Csák Ferenc doktort, aki január óta, mint hallottuk tegnap a parlamentben, politikai államtitkárként segíti a munkánkat, és a következő időszakban, ha elnök úr is megengedi, ő fogja átvenni a helyemet ezen a poszton, és képviseli a kormányt.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu