DR. BOROSS PÉTER, az MDF képviselőcsoportja részéről: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Engedjenek meg annyi szubjektív megjegyzést, hogy nagy élmény közel egy évtized után visszakerülni e nemes falak közé és konstatálni azt (Taps a kormánypártok, szórványos taps az MDF soraiban.) - félre fogják érteni (Derültség. - Font Sándor: Titeket erősít!) -, hogy alapjában véve nem sok minden változott. Most a változatlansághoz fűződő élménnyel és örömmel szeretnék hozzászólni a magam részéről ahhoz, amit címül kaptunk, és elsősorban magához az alkotmánytervezethez.

Hölgyeim és Uraim! Elhangzott már - és azt hiszem, ez magától értetődő -, hogy ami foglalkoztat mindnyájunkat, főleg akik a kezdeteknél is bábáskodhattak, az annak a modellnek a megváltoztatása, amit mi magyar hagyományként '90-től érvényesíteni és helyesen érvényesíteni láttunk, nevezetesen: a kettős államtitkárság pozícióját. Miért? Azért tartottuk ezt annak idején fontosnak, mert olyan negyven év állt mögöttünk, ahol egy politikai beavatkozás tisztázatlan világa vagy nagyon is tisztázott világa úgyszólván totálisan érvényesítette a maga akaratát, és nem gátolta se jogrend, se törvény és nagyon sok esetben a jó ízlés sem. Ezért születtek azok a megoldások, amelyek határvonalat szabtak. Tehát amikor hagyományról és hagyománytiszteletről beszélünk, és valahol a kiegyezés korszakától indítunk, akkor azt a negyven évet mindig hagyjuk ki, amely egy teljesen idegen test a magyar közjogi fejlődésben, és egyáltalán ez az a korszak, amely az államélet organikus és a társadalmi élet organikus szövetét oly mértékben tépte darabokra, hogy '90-ben sok mindent újra kellett kezdeni.

Nem lehet problémamentes tehát az a gondolat, ami itt most e javaslatban megfogalmazódott, és ezt annak ellenére szükségesnek tartom kifejteni mint aggályt, hogy a Magyar Demokrata Fórum igennel fog szavazni az alkotmányváltozásra, csak aggodalmának ad hangot a későbbiek miatt. Előttem elhangzott ugyan, hogy pontosan ez a megoldás fogja garantálni vagy ez is garantálni tudja azt, hogy a közigazgatás a maga relatív autonómiájával a törvényeknek és jogszabályoknak alávetett módon és minden más politikai befolyástól mentesen teljesíti a kötelességét, de biztosítékát ebben az alkotmányos reformban nem láthatjuk. Nem láthatjuk, és ez természetes módon váltja ki abbéli gyanakvásunkat, hogy hátha nem így lesz.

Mindnyájan nagyon sajnáljuk, hogy amit '90-ben elképzeltünk, hogy valóban a közigazgatás a maga külön struktúrájával vagy kvázi külön struktúrájával elválik, és hol válik el a politikai vezérléstől, ezt az elkövetkezendő másfél évtized szétdúlta. Az a stabilizáció, amit szántunk a közigazgatásnak, a közigazgatási államtitkári pozíciónak, nem következett be; különböző pártváltások és kormányzati váltások alkalmával éppúgy hullottak a fejek a közigazgatás szférájában is. Mi a biztosíték, hogy nem így lesz? Mert tudniillik, ha eddig nem így volt, mert rosszul alkalmaztunk egy modellt, akkor a megoldásnak nem a legoptimálisabb változata az, hogy szüntessük meg magát a modellt, hanem esetleg elindulhattunk volna, mondjuk, a következő másfél évtizedben eme különválással is.

Bizonyára önök előtt - már aki érdeklődött - ismeretes, hogy másféle kérdések is kapcsolódnak ehhez. Egész közigazgatásunk nem működik jól. Már csak azért sem működik jól, mert a jegyzői hivatalok egyoldalú kiszolgáltatottsága nem mindig teszi lehetővé a törvények és a törvényesség maradéktalan érvényesülését. Olyan hatalmi beavatkozások történnek, mert egzisztenciálisan semmi nem védi a jegyzőt a helyi erőszakkal és sok minden befolyással szemben - lenne tehát itt tennivaló. Márpedig addig nem várhatjuk el a közigazgatás erősödését, a maga sajátos szerepének a teljes értékű betöltését, amíg például ezt meg nem oldjuk.

Szerepel a Magyar Demokrata Fórum programjában még egy olyan intézményrendszer, amely nagyon hiányzik az országban, ez pedig a közigazgatási bíróság. Hölgyeim és uraim, a közigazgatási bíróság mint speciális bíróság 1896-tól 1949-ig töltötte be nagyszerű hivatását. Oka volt, hogy miért. Mert olyan speciális bíróság volt, ahol a közigazgatási ügyek eldöntését nemcsak magasan kvalifikált bírók, hanem magasan kvalifikált közigazgatási szakemberek együttese végezte, és írd és mondd, 42 napon belül az ügyeket el kellett dönteni. Hát miért nem kell egy ilyen jogintézményt nálunk, épp a közigazgatás, a gyors döntések, az időben történő döntések, a mulasztások megelőzése érdekében megszülni? Miért ez a furcsa ellenállás, miközben a publikációban komoly és közigazgatáshoz értő elmék nagyon helyeselnék eme intézmény létrehozását, és a rendes bíróságtól épp az eltérő eljárásjog miatti - vagy többek között emiatti - leválasztását?

Aggodalommal vagyunk tehát - és nem feltétlenül e törvényjavaslat kapcsán, hanem úgy egyébként is potenciálisan - a magyar közigazgatás működési nívója miatt. Ez évek óta romlott - személykiválasztási önkények, alkalmatlanság -, mert nem sikerült elérnünk - javaslat ellenére -, hogy jegyzőkinevezéshez a felettes közigazgatási szakszerv hozzájárulása mégiscsak kelljen. És legyünk őszinték, nem feltétlenül a falu legszebb lányából lesz a legjobb jegyző. Tudjuk azokat a kinevezési mechanikákat, amelyek itt érvényesültek.

Hölgyeim és Uraim! Az igen szavazat mellett a mélyen tisztelt kormányt arra kérem, hogy az aggályokat is vegye figyelembe.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok és az MDF soraiban.)

(15.10)

Forrás: parlament.hu