BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársak! 1945. 1945-ben, a világháború utolsó esztendejében volt hasonlóan magas a magyar állam deficitje, mint most. Akkor egy világégés kellett hozzá. Most elegendő volt négyesztendőnyi szocialista-szabad demokrata kormányzás. Akkor eleink a romok alól kaparták ki ezt az országot, és valóban új Magyarországot építettek, tettekkel, nem pedig szavakkal, üres szavakkal és ígéretekkel. Akkor az újjáépítéshez szükség volt építőanyagra. Gyárak sorát építették, a gyárak pedig igényelték a munkavállalók meglétét. Kapóra jött tehát a vidéki parasztemberektől elvett földek után földönfutóvá tett munkaerő megjelenése, akik a toborzók karjába szaladtak, és létrejöttek az úgynevezett csinált, szocialista típusú városok. Ezekbe a városokba úgy érkeztek ezek a munkavállalók, hogy megígérték nekik a lakást, a jó állást, a sokkal jobb szolgáltatásokat, és ezt teljesítették is. Éppen ezért alakult ki mind a mai napig az a helyzet, hogy a lakótelepek népe nagyon hálás a baloldalnak.

1990. 1990-ben összeomlott ez a nagy szocialista ipari konglomerátum. Kis híján maga alá temette a százezres nagyságú nagyvárosi, lakótelepi közösségeket. Tizenhat esztendeje szolgálok Tatabánya városában polgármesterként. Láttam azt, amikor a sötétítőfüggönyöket elhúzták az ablakon, és nem mentek ki a munkanélkülivé vált emberek az utcára, mert szégyellték, hogy munkanélküliek. Aztán lelket öntöttünk egymásba, új gyárakat építtettünk, munkahelyeket hoztunk létre.

És ekkor elkezdtek tervezni az emberek. Visszakapták az önrendelkezés jogát, hiszen korábban éppen ettől fosztották meg őket a lakás, az állás fejében. És terveztek; hiteleket vettek föl, lakásokat korszerűsítettek, lakást cseréltek, vásároltak, autót vásároltak; és 2002-ben ismét jöttek önök, ismét könnyű ígéreteket tettek, és ezen könnyű ígéretek következtében ismételten elnyerték a lakótelepi baloldali szavazók támogatását. 2006-ban ugyanezt megerősítették.

De nézzük meg azt, hogy mit is kaptak támogatásként cserébe! Láthatjuk azt, mindenkit érint a lakótelepeken az áfaemelés: energiaárak, élelmiszerárak növekedése, gyógyszeráremelés. Az energiaárak külön emelése: villany, gáz. A lakótelepeken a távfűtés mintegy 20 százalékkal. Nem lehet szabályozni, nem lehet kikapcsolni, nem lehet nagykabátba bújni, ezt ki kell fizetni minden hónapban.

A dolgozók 3,5 százalékos többlet járulékterhet viselnek. Aztán jött a Gyurcsány plusz csomag: az emelkedő gépjárműadó, a dráguló tömegközlekedés, 2008-tól majd ingatlanadó, zuhanó forint, a mai napon már 276 forintért mértek egy eurót; 7-8 százalékos infláció a következő esztendőben. Két évig változatlan fizetések, megszűnő munkahelyek. Ez a létbizonytalanság. 25-30 ezer forint havi törlesztőrészletet fizetnek a lakótelepeken élő dolgozó családok, mert arra számítottak, hogy a munkájuknak van értelme. Most ezek az emelkedések havi 25-30 ezer forintot fognak kivenni a zsebükből, és a létbizonytalanság mellett újra hitüket fogják veszíteni, és megjelennek majd a végrehajtók és a pénzbeszedők. Azok, akik nem fogják értékelni és becsülni azt a 10-15 éves közös munkát, amellyel megteremtették újra a megélhetésüket. Tehát ez nem a bátorság és biztonság, valamint az igazságosság programja, hanem a botorságé, a bizonytalanságé és az igazságtalanságé.

Egyetlenegy javaslatom van: fel kellene függeszteni ennek a programnak a végrehajtását, amíg a baloldali képviselőtársaink vissza nem mennek a saját választókerületükbe, meg nem tartják a lakossági fórumaikat, és felhatalmazást nem kérnek erre a padlásseprés kategóriájába tartozó programra.

(20.10)

És végül egy rövid üzenet a reformkoalíció reformkormányának a reformkor költőjétől, Petőfi Sándortól. Ne tessék megijedni, nem fog fájni; ha mégis fájna, akkor pedig hazafelé menet tessenek rajta elgondolkodni. "Tenni, tenni! a helyett, hogy szóval / Az időt így elharácsoljátok; / Várva néz rég s oly hiába néz az / Isten napja s a világ reátok. / Nyujtsátok ki tettre a kezet már / S áldozatra zsebeiteket, / Tápláljátok végre a hazát, ki / Oly sokáig táplált titeket. / Áldozat s tett, ez a két tükör, mely / A valódi honfiút mutatja, / De ti gyáva s önző szívek vagytok, / Tettre gyávák s önzők áldozatra. / Hiszem én, hogy mint a fák tavasszal, / Megifjodnak a vén nemzetek, / De ti hernyók új lombot nem adtok, / sőt a régit is leeszitek." (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Forrás: parlament.hu